Na, a Svejcbe már régóta készülök. Rajt volt így a bakkkancslistán, csakhát a Svejc nem olyan hely ahova így turistának meg az ember, merthogy olyan árak vannak, amire normál halandó azt mondja, hogy hinnye. Kiköltözött viszont Cs. Úr, jóbarátom és tettestársam a bűnben a Svejcbe pár éve, mondta, menjek. Mondtam megyek. Nosza.
Hanem, hogy ne a farka felől akarjuk megetetni a kutyát, elébb volt az, hogy repülőre szálltam. A repülésről már elmondtam párszor a véleményem, mondjuk itt. Irgalmatlan purgya módon nem szeretem, de ez van, a modern propaganda szajkózza ugyan, hogy mindenki vonattal menjen mindenhova, mert úgy védjük a környezet, de a tények makacs dolgok, mikor a vonat háromszor annyiba kerül, mint a repcsi, akkor Rózsa Sándor összeszorítja a valagát és repül. Egyébként meg és amúgy, csoda történt a reptéren: semmi. Ez azért csoda, mert én vagyok a "random ellenőrzésre kiválasztott" ember arhetípusa, a büdös életbe nem mentem át még úgy ellenőrzőponton, hogy ki ne szedtek volna a tömegből és nézték volna meg, hogy van-e nálam mákoskalács.
Meg is kellett szekálnom a világot, mert most először repültem egyedül, ergó rájöttem, hogy valószínű így nyugodtabb vagyok, ergó nem vágok olyan pofát a becsekkolásnál, mint a támadó menyét.
Na mindenesetre, leszálltam jól Genfben, amit a helyiek Geneva néven is ismernek. Mé? Mert a Svejcben négy hivatalos nyelv van. A német, illetve annak az a változata, amiről azt hiszik, hogy az, a francia (phej), az olasz, meg a rétoromán, amit senki nem beszél. Szal ez a város németül Genf, amúgy Geneva. Nem szép, ellenben nagy.
Mindegy, megjöttem, cigiztem, rásomolyogtam a fekete lányra a perecesnél, azt elborzadtam kávékérésnél, hogy itt velem franciául (phej) van beszélve. Cs. Úr felszedett a Bagirával (hőn szeretett nagyfekete autója) aztán mentünk a búsba. Cs. Úr amúgy egy kiváló guide monster és naturális tehetség az idegenvezetésben, olyan programot improvizált könyökből, hogy egy sok éve a pályan lévő idegenvezető is bekapha... irigyelheti.
Aztán elbagiráztunk Montreux-be, amit Montrő-nek ejtenek amúgy. Na ez a fordítottja Genfnek, nem nagy, ellenben szép. Lágyan terül el a genfi tó érzékien felfutó partvonalának csendes árnyékában, miközben a szellő lengeti a tengerifenyő bugáját és halak csilingelő nevetésére válaszol a szarka kacagása. Szép na.
Ezeket a képeket mondjuk loptam. Forrás: https://www.guidester.com/
Na másnap hegyitúrázni voltunk, két részletben. Két részletben azért, mert amire Cs. Úr nem gondolt, az a tény, hogy nem szeretem a magasságot. Illetve ez így nem igaz, mert egyrészt nem is a magasság a baj, hanem a mélység, másrészt meg nekem ugyan mindegy volna, de a pszihém akad ki tőle. Az meg belém van oktrojálva, szóval nehéz mit kezdeni vele. Na csikorgattam egy darabig a fogaimat a mindenféle szakadékok felett átívelő méterszéles fahidakon, aztán itt feladtam:
Mondom, a paraszt nem erre van kitalálva. Úgyhogy újraterveztünk, aztán bevettük inkább a csúcsot. szerintem mindenki fösti magát, aki százötven méteres lengőhidakon futkozik, háromszáz méter magasan.
Este még elnéztünk a helyi kocsmahivatalba, ahol rájöttem, hogy miért alacsony az alkoholisták aránya Svejcben. Mert olyan árak vannak, hogy mikor a csapos kimondja a szájával, nem tudod, sajnáld-e, vagy elkergesd.
Másnap Brig-ben voltunk, a riadalmat és a fáradalmat kipihenendő, wellneszelni. Igen jó volt, igen szép volt, ott már tudnak a népek emberi nyelven is. (Illetve úgy lefejeltem az wellnesz üvegajtaját, mint kisvakond a rotációs kapát. Még mindig fáj a homlokom.) Meg hát, ha már ott voltunk, hogy a szája felől etessük meg a kutyát, megnéztük magát Brig városát és elmentünk Bitschbe is. Csak a poén kedvéért.
Kedden, he fogtuk megint a túrabakkkancsot, aztán hogy a wellnesz kivette az ízületeinkből a kankót, nekieredtünk a hegynek és leballagtunk a Crans Montanahoz legközelebb lévő olyan településre, amit már a térkép is jegyez. Ennek Sierre a neve, persze persze a francia (phej) a betűk felét nem ejti, ígyamúgy "Szier". Na francia, vagy sem, Sierre szép. Van egy valamikor kastélynegyede, azt jól megmásztuk, loptunk szőlőt és szentségeltünk egy sort a kertészeken, akik az árnyékban pihennek.
Utána körbenéztünk a városkában, ami nagyon kellemes, elbeszélgettünk a kacsákkal, meg meglestük a randomban odatett eszméletlen szép épületeket, mint ez:
Közben összehaverkodtunk egy magyar párral és végleg eldöntöttem, hogy nem költözök Svejcbe. Szép is, jó is, drága is, viszont mindenki utál mindenkit. A francia (phej) svájci a német svájcit, mindkettő az olasz svájcit, annál jobban csak a külföldit. Nem, nem megyek Svejcbe, maradok monarhista.
Az utolsó nap Cs.Úr elvitt a Giger múzeumba. H.R Giger az a manus volt, akit leginkább is az Alien-filmek kapcsán ismer a nagyközönség, ő dizájnolta az élient, a hajó belsejét az első részben, az arctámadót, meg miegyéb. Úgyamúgy beteg a faszi, de nagyon korrekt. Volt a kiállításnak egy lezárt része, amit csak 18 év felettiek látogathattak, gondolom kitalálod miért. (Ha nem: ott olyan művei voltak, amiken olyan toszás van, hogy nem tudod, hol kezdődik az egyik és végződik a másik.) Nade, zseniálisan őrült és nagyon szép. Maga a környezet is megér egy misét, egy kastélyban van a kiállítás, ami egy olyan településhez tartozik, aminek a nevét nemhogy kiejteni, de leírni se próbálom és egy komplett középkorias atmoszféra veszi körbe, régi épületekkel, macskaköves utcákkal, meg minden. Na a Gigerből teszek még ide pár képet, aztán szállok a repülőre, menek vissza Bécs kies városába és megkokizom a macskát.
Köszi az élményt, Cs. Úr!
