Elég régen voltam már itt. Nem? De. Most meg annyi időm van, mint a tenger, mert tegnap elkapott az őszi szütty, tudjátok, ez a két-három napig tartó fej-és ízületfájásos, taknyolós, hőemelkedéses nyavalya. Zasszony agilityversenyzik a Maszattal, mi meg Kutya Úrral itthon pislogunk. Mi lehetne hasznosabb időtöltés ilyenkor, két mentatea között, mint a blogírás?
Akárhogy is nézzük, most már több mint két éve vagyok Sógoriában. Igaz még mindig azt szoktam mondani, hogy "féligmeddig", mert azért hetente, kéthetente irány van haza, de az időm nagyobb része itt telik. Viszont még nem volt szó arról, milyenek is a sógorok. Nem lehet leírni pontosan és átfogóan egy népről, hogy ilyen, vagy olyan, mert ugye azért nép, mivel sokan van, tehát van ilyen is, olyan is. Mivel azonban az ember agya sémákban gondolkodik, tehát lehetőleg mindent egyszerűsít és hozzárendel ahhoz, amit már ismer, mégis azt mondjuk, hogy az olaszok hangosak, a flanciák pipelkőcök, a németek pontosak, az oroszok meg vodkán élnek. És ezt mindig más kívülről nézni, mint belülről, úgy, hogy az adott országban élsz. Tehát. Az itt következő kijelentések nem általános érvényűek, nem részei a Szentírásnak, továbbá szubjektívek és a saját tapasztalataimon nyugszanak. Mégis érdekes megnézni, mit mondunk otthon és mi folyik itt. A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. Tehát.
Azok a kövér, virslizabáló, sörvedelő sógorok
Ez a kép mostanra meglehetősen idejétmúlt. Valóban létezik még ez a karakter, de többnyire már csak az eldugott vidéki mezőgazdászok körében. A többség áttért az egészségesebb, sportosabb életmódra, így az elképzelésekhez képest relatíve kevés efféle görögdinnyével találkozik az emberfia. Elég elterjedt a vegetáriánizmus, a reformkonyha és a rendszeres testmozgás igénye.
A sógorok nem tudnak vezetni
Hát, ezt időbe tellett megszoknom. Tudnak ezek, csak más a felfogásuk az egészről. Ők ugyanis előzékenyen vezetnek, azaz ha valaki be akar férni valahová a kis autójával, beengedik. Bécsben nyugodtan megcsinálom, amit Pesten nem mernék: hogy csúcsforgalomban sávváltásnál kiteszem az indexet és finoman elkezdem befelé húzni az autót. Tíz esetből kilencben a mögöttem jövő lassít és helyet csinál. Az érem másik oldala: ebből kifolyólag úgy gondolják, hogy be is fogják őket engedni mindenhova, tehát ha úgy fest, hogy a kocsi ki fog vágódni eléd, akkor ki is fog, és ha a a gyalogos úgy csinál, mintha le akarna lépni az úttestre, akkor ez is meg fog történni. Ez általában így működik is, mivel ezt mindenki elfogadja, viszonylag kevés az anyázódás. Igaz néha túlzásokba esnek e téren, szóval találkoztam már olyannal, aki megállt a körforgalomban, mert nem tudta, melyik kijáratot válassza. De többnyire működik.
A sógorok bunkók és utálják az idegeneket
Nos, itt találkoztam ilyennel is, olyannal is. Ismertem meg olyan embereket, akiket meg tudnék fojtani egy kanál vízben, de olyanokat is, akiket azóta a barátaimnak mondok. Szóval változó. Ami viszont feltűnt, hogy magyar szemüvegen át nézve a dolgokat, lassabban mutatják ki az érzelmeiket a sógorok, mint mi, kicsit tartózkodóbbak. Ezt nevezhetnénk akár udvariasságnak is, mivel azonban elég klasszikusan ami-a szívén-az-a-száján fajta vagyok, ez nem feltétlenül esik a "szeretem" kategóriába. Tény, hogy otthon gyorsabban fajul anyázássá egy kellemetlen szituáció, mint itt, de azt is tudom, hogy ha valaki kedves velem, az tényleg azért van, mert kedvel. Ez a tendencia egyébként megfigyeléseim szerint nyugat felé egyre erősödik, egészen az angolokig, ahol már ciki megkérdezni, mennyi az idő, de bárkivel elcseveghetsz az időjárásról. Szóval abszolút egyéni nézőpont kérdése, hogy valaki szereti-e ezt a fajta mentalitást, vagy nem.
Az idegengyűlölet más téma. Konkrétan soha nem kerültem hátrányba amiatt, mert magyar vagyok, legalábbis nem vettem észre. Azonban esetenként érezni a sógor hozzáállásán, hogy külföldivel van-e dolga, vagy hazaival. Bár azt hiszem ez szinte mindenhol így van. Mindenesetre főleg az idősebb generáció még mindig meglepődik, ha nem csak sógorok vannak körülötte. Tekintve, hogy a nagyobb városokban már eléggé kétesélyes, hogy ha elkáromkodod magad magyarul, akkor megértik-e, vagy sem, szóval mindenhol elég keveredett a népség, a fiatalabb generációnak ez már nem jelent gondot. Konkrétan olyannal is találkoztam, aki majd' a nyakamba ugrott, mikor megtudta, hogy magyar vagyok. Jókat szoktam vigyorogni Sógoria "hivatalos" hozzáállásán a kérdéshez. Kifelé ugyanis-és ezt itt nem csak az egész Sógor államra, hanem az egyénekre is értem, a legel-és befogadóbb, toleránsabb és megértőbb népségnek mutatják magukat. Közben például a németeket úgy szidják, mint a bokrot, néha egészen nyilvános fórumokon is. Fura. Szóval, erre se tudok egyértelmű A-t, vagy B-t mondani.
Ennek az éremnek is van egy másik oldala. Van a sógorokban egyfajta egészséges gazdasági nacionalizmus, ami nekem kifejezetten szimpatikus. Ez nem az idegengyűlöletben nyilvánul meg, tehát ez esetben próbáljuk elhagyni a "nacionalizmus" szóra hosszú évek során rárakódott negatív felhangokat. Ez arról szól, hogy ha például a sógor vásárolni megy, akkor a hazai boltból a hazai terméket veszi meg inkább, mert tudja, hogy ezzel a hazai termelőt segíti. Minden kisebbnagyobb településnek van saját márkája, sör, kenyér, akármi, amit ott helyben termelnek, és ott a helyi boltokban árulják. Ez nekem valahogy tetszik. Meg hasznos is. Most őszintén, ki adná otthon a fejét főállásban tojástermelésre? Hát, itt van aki megél belőle.
A sógorok németül beszélnek
Többnyire. Elsősorban Bécsben és környékén. A szélsőbb régiókban lehet találkozni nyelvi csemegékkel, és a némethez kicsit hasonlító nyelvekkel. Nekem egy-két ilyen dialektre már ráált a fülem. Szerencsére van vagy száz. Többnyire azonban meg lehet kérni őket, hogy beszéljenek németül. A többség tud.
A sógorok gazdagok
Sógoria az egyik leggazdagabb állam Európában. Ennek ellenére, ha megkérdeznéd a sógor átlagembert, gazdagnak tarja-e magát, azt mondaná, nem. Mert ugye minden relatív és ők más szférákban értelmezik a gazdagság és szegénység kérdését, mint mi. Tehát, nálunk akinek van annyi pénze, hogy fenntartson egy albérletet, vegyen egy autót, meg évente egyszer-kétszer elmenjen nyaralni, arra azt mondjuk: jól megy neki. Ellenpéldaként említeném az egyik kolléganőmet, aki elég sokat nyávog, hogy egyik hónapról a másikra él. Majd egyszer elszólta magát, hogy épp házat akarnak venni a párjával, és olyan 150millió forintnak megfelelő eurójuk van e célra félretéve. Köhöm.
Szóval igen, hozzánk képest jól megy nekik.
A sógor bürokrácia
Azt mondják, a sógor bürokrácia egyszerűbb és működőképesebb, mint az otthoni. No, ez az a tétel, amit csak és kizárólag alátámasztani tudok. Igen, a sógor bürokrácia egyszerűbb és működőképesebb, mint az otthoni. Valahogy...nem tudok most konkrét, valós példát felhozni pro és kontra, ezért érzékeltetem egy légből kapottal.
A klasszikus magyar ügyintézés:
-Jó napot, miben segíthetek?
-Jó napot, elvesztettem a kalapom.
-Értem. Tegnap találtunk egyet. Nyomtatok önnek egy kalapátvételi űrlapot, írja rá kérem az adatait, továbbá a kalap színét, méretét és anyagát.
-Értem...Tessék, megvan.
-Akkor most kérem fáradjon át a kettes ablakhoz az űrlappal.
-Értem. Jó napot!
-Jó napot, miben segíthetek?
-Elvesztettem a kalapom, az 1-es ablaktól küldtek, ezzel az űrlappal.
-Értem. Találtunk egyet a minap. Szükségem lesz az űrlap mellé a kalap tulajdonjogáról szóló igazolásra.
-Az sajnos nincs nálam. Nem is tudom, megvan-e még.
-Akkor sajnálom, nem segíthetek. Kérem jöjjön vissza holnapután, ugyanebben az időpontban az igazolással.
-Értem. Viszontlátásra.
A klasszikus osztrák ügyintézés:
-Jó napot, miben segíthetek?
-Jó napot, elvesztettem a kalapom.
-Értem. Tegnap találtunk egyet. Ez volt az?
-Igen, köszönöm!!
-Nincs mit, használja egészséggel!
Teccikérteni?
Szóval, mint ahogy általában, itt se fekete, vagy fehér semmi. De összességében szeretek itt:)
