Kutya Úr szerelmes. De nem úgy idébbodébb, tesséklássék ám, hanem úgy Istenesen, ahogy illik. Figyejjé, elmondom, hogy van ez.
Szóval, mindent az elején kell kezdeni, ez meg az eleje, tehát itt kezdjük. Nem részleteztem még ki, kik is vagyunk itt a WG-ben, avagy lakóközösségben. Csak úgy szőrmentén. Most felrémlett előttem az általános iskolás matematikai feladatgyűjtemény utálatos zöld borítója, ahogy kinyitja az ember és oda van írva, hogy: "A WG-ben tizennégy láb van. Ebből nyolc férfihoz, hat nőhöz tartozik. Kik laknak a WG-ben?" De ezt már akkor is utáltam, mert az ember bemegy az ajtón, azt megszámolja, fejtörés helyett, nem? De.
Szóval: Van a főbérlő, a Ralf. Végzettségére nézve asztalos, nemzetiségére nézve sógor, küllemét tekintve vörös.Teljesen élhető figura. Aztán, van a Dani, a mexikóink, igazi kis tűzrőlpattant, töltöttgalamb, nagyszájú latina leányzó. Fogott magának valami pasit, azóta színét se igen látni. Aztán vagyok jómagam. Meg Árnyék, azaz Kutya Úr, állandó heteró élettársam. És az ötödik, hogy minden láb meglegyen, a Gánya Kutya. Amúgy Ghana a becsületes neve a lányzónak. Fajtáját tekintve boucheron, avagy francia juhász. Igen, ez nekem is új volt. Gánya aranyos, kedves, csípem. Az ősei arra lettek kitenyésztve, hogy napi 20 órában muszlimot fogjanak Párizsban a katonaság kötelékén belül. Illetve akkoriban még csak bolgárt, magyart, románt, meg drogárust és fegyvercsempészt. Ehhez mérten állandóan benne van a féreg a seggében, ami minden kedvessége mellett néha bosszantóvá teszi. Így lett aztán egy morcosabb pillanatban a fennkölt "Ghana"-ból Gányakutya. Namost, ő az oka mindennek, mint a nők általában.
Így festünk mink öten. Sajna az ebekből nem sok látszik, de ezen kívül még egy képem volt, ahol ugyancsak nem látszik sok belőlük, habár Árnyék szemből van, ellenben mi kétlábúak böszmén nézünk ki, úgyhogy ennél maradtam. No.
Gánya betüzelt.
Voltak már jelek, hogy valami lesz, de a fene se foglalkozott vele. Illetve de, mert ugye a két eb napközben egyedül, pontosabban együtt vannak itthon. Ellenben Árnyékot elvi síkon most nem kellene, hogy érdekelje az ilyesmi, lévén, hogy egy ehelyt nem részletezendő kisebb orvosi probléma miatt tavaly szeptemberben egy oltással néhány hónapra kiütöttük a tesztoszterontermelését. Ugye nem kell elmagyarázzam, ezt mit jelent? (Nem tud hágni, he.) Ennek még tartania kéne, ha ugyan el nem számoltam magam. Namost, úgy fest, Árnyékot pont nem érdeklik az orvostudomány vívmányai. Egyre többet forgolódott a Gánya körül, mára meg, mire hazaértem, kitört a láv. Kutya Úr készen van, mint a befőtt, alig áll a lábán, futkozik a Gánya után, nyekereg neki mint egy kiskutya, és néha segélykérően néz rám. Fel találtam tenni neki a kérdést, hogy mégis pontosan mit kellene tennem az ügy érdekében?
Szóval, nem tudom, pontosan mennyire tudná kivitelezni a dolgot, de az akarat, az mindenesetre megvan, igencsak intenzíven. És egyrészt sajnálom szegényt, hogy itt nyáverog, másrészt kezd az agyamra menni, hogy nem bír elnyugodni. Gánya eddig kellette magát, de most már ő is elpihent. Aztán, mikor tele lett a hócipőm, megmondtam Kutya Úrnak a frankót, hogy ugyan hagyja már el, én se csapok ekkora hűhót a p*n* körül.
Elnézést, ez így jött ki, és az írói valósághűségből nem engedünk. Többnyire. Általában. Ha úgy jön ki a sor.
Na, ne variáljuk túl.
Szóval, aztán belegondoltam a dologba. Mert igaz, hogy mi férfinépek (alapesetben) nem dugjuk az orrunkat senki fenekébe udvarlás céljából, nem is ugrálunk a hátára, meg nem nyálazzuk össze a tarkóját, másfelől...
Hát másfelől, a Gánya pár nap múlva valószínűleg elfelejti, hogy ő tüzel. Akkor meg Árnyék is elfelejti, hogy hogy is volt az egész hacacáré, és megint szimplán cimbik lesznek, akik huzakodnak a kötéljátékon, megmorogják egymást, ha a másik el akarja venni a kajájukat és egyszerre rohannak üdvözölni az épp hazaérkezőt. Nincs hónapokon át tartó agyalás előtte, pokoljárás és égbemászás közben és a "mi lett volna ha" utána.
Összességében, lehet, hogy nem volt igazam és Kutya Úr csinálja jól, úgy általában.
Tudja fene.
Kutya Úr for President!
