A hetem, az kicsit olyan volt, mint a futószalag. Ez nem feltétlen rossz, sőt, ellenben idővel tele lesz vele az ember faszénnel rajzolt tökfödője. Ez az "idővel" egészen pontosan ma érkezett el. A terv szerint dolgoztam négyig, majd hazavonatoztam, majd egy gyors zuhanyt és KutyaÚretetést követően mennem kellett volna képzésre. Volna, mondom, mert a vasúton elkapott a "na a pupom"-érzés, azaz, hogy most volt ölég. Ergó felhívtam a tréneremet, hogy ma stornó van, becsattogtam a bótba egy üveg boré', rendeltem valami tápot, azt most blogolok nektek. Örültök, ugye? Nem?
De!
A téma ugyanaz lesz, mint a Tehülyete!- sorozat eddigi részeiben, azaz szeretett tanítványaim arany-ezüst-és bronzköpései. Meg néha a sajátjaim is. Továbbra is tartom magam a kéréshez, hogy olvassátok el a használati utasítást, mely szerint nem rajtuk, hanem velük röhögünk. Ezen bakik nagy része ugyanis nem butaságból, hanem pótlás alatt álló nyelvi hibákból, fáradtságból, figyelmetlenségből, vagy szimpla jóleső csibészségből született.
Tehát.
Té.
Épp az anyagok felosztását tanultuk. Tudod, amivel általános oskoldában kínoztak minket, hogy vannak az elemek, a vegyületek, meg a keverékek. Gonosz, sötétben lappangó nindzsa módjára el szoktam ilyankor szórakozni azzal, hogy rámeredek egyik emberkére és benyögök neki egy anyagnevet, mintha legalábbis Mózes olvasná fel a tízparancsolatot. Tudod, így, hogy:
Berci! Nátrium!
Berci meg mondja okosan, hogy az, akárhogy is, de elem.
Aztán épp megmózeseltem az egyik tanítványt, hogy mondom neki: Tea! Ezzel csak az a baj, hogy a "tea" szó németül "Tee", amit póriasan "té"-nek ejtünk. Ez meg pislog okosan, aztán visszakérdez, hogy:
-Most a T-betűre gondol?
Arra pasztmek, arra.
Rendszám
Ha már kémia, legyen kövér. Ha még emlékeztek rá, a periódusos rendszerben minden kocka (többnyire) bal felső sarkában van egy vastaggal írott szám, amit rendszámnak hívunk, és az adott elem atomjainak protonszámát mutatja meg. Tekintve, hogy előző nap okosodtunk ki ebből a tényből, rá is böktem a kivetítőn véletlenszerűem az argonra, annak is a rendszámára s kérdezém fennhangon, hogy na komák, milyen szám ez?
-Tizennyolc! -Jött a válasz.
Tegyem hozzá jogosan. Hülye tanár hülyén kérdez.
Szervezetlen
A kémiai, amúgy, egy áltudomány szerintem. Be akar sorolni anyagokat olyan kalitkákba, ahova azok nem akarnak beférni. Pont ilyen a szerves és a szervetlen anyagok közti különbség. Minden szerves, amiben szén van, kivéve azt, amit a kémia nem tart szervesnek. Illetve minden szervetlen, amiben nincs szén. Azzal meg, hogy a testünk gond nélkül veszi fel az elemi oxigént, ami amúgy szervetlen, nem foglalkozunk. Nade, srácaim megoldották a kérdést, figyejjé.
Én:-Tehát! Mi a különbség a szerves anyagok és a szervetlen anyagok között?
Ember:- négy betű!
Ez azért Nobel-díj gyanús, nem?
Gáz
Szoktunk így beszélni a fűtésről, meg a fűtési rendszerekről is. Valami azért megmaradt belőle a fejükben-jöttem rá akkor, amikor is:
Én, óra elején: -Na emberek, ezt az anyagrészt ma még végignyomjuk, gyerünk, adjuk gázt!!
Ismeretlen közbeszóló hátulról: -Inkább ne, a gáz drága.
Továbbá környezetszennyező és elősegíti a globális felmelegedést. Rohadjon is meg,nem?
Aláírás
Tudjátok melyik a tanári/tréneri munka legótvarabb része? A dokumentálás. Gyanítom épp vasvellával bökködi Lucifer azt valahol, aki kitalálta. Mindenesetre a tanítványaimnak napjában legalább egyszer alá kell írniuk valami kramancot, amit aztán nekem is alá kell írnom, hogy aztán valahol valami irodistacsipa is aláírja, hogy aztán bekerüljön egy szekrénybe ahol soha senki nem néz rá többet. Nade. Feltűnt ám a minap, hogy az egyik koma aláírása leginkább valami gyerekrajzra hasonlító krikszkraksz, igazán nem nagyfiús szignó. Ezt szóvá is tettem. Koma meg elmagyarázta, hogy:
-Tudja tanár úr, az úgy volt, hogy mikor az első útlevelemet aláírtam, még pici gyerek voltam, írni se igen tudtam, csak firkáltam valamit. Később aztán lett rendes aláírásom. De ugye átjöttünk Ausztriába, itt meg mikor az első formanyomtatványt kitöltöttem, leszúrtak, hogy nem olyan az aláírásom, mint az útlevelemben. Úgyhogy most már muszáj ezt használnom.
Bürokrácia, én így szeretlek.
Szén
Kanyarodjunk vissza a kis kitérőnk után a nyavalyás kémiához, abból is a szerveshez. Ugyi, mink, mármint minden, ami él és mozog (vagy épp nem mozog, de él) ezen a bolygón, szóval mink szénalapúak vagyunk. Szinte minden, ami a testünket építi, mozgatja, ápolja és eltakarja, az szénalapú molekulákból épül fel. Kivéve mondjuk azt a fostos oxigént, de nem akarok ennyire kekec lenni, meg biztosan azt is valami szerves molekula köti meg a vérben. Nade. Fel is tettem az embereimnek a kérdést, hogy:
Én:- Szóóóval, miért is fontos nekünk a szén?
Ember:- Kell a vizipipához.
Mindig is volt egy olyan gyanúm, hogy a teremtés valódi célja egy sisabár volt.
Nyelvjáték
Kínlódunk, kínlódunk ezekkel a rohadt elemekkel. Mint a nitrogén. Aminek a német neve a "Stickstoff". Ki jegyez meg egy ilyen hülye nevet? Senki. De talál helyette másikat. Mint mondjuk:
Én:- Mondjatok példát elemekre!
-Oxigén!-Jó.Nátrium!-Jó.-Alumínium!-Jó.-Sorsanyag! (Schiksaalstoff.)
Nem jó, de nekem kifejezetten tetszik.
Lószar
Új csoport, korrepetálás, mán megin' ez a nyavalyás anyagfelosztás. Hozzá a mai "aliglátokkiafejemből" nap. De ez a beköpés a kedvencem mind közül. Mózesmódszer.
Én: Víz?
Koma: Eeeeeeleeem...nem,nem vegyület.
Én: Jó. Hidrogén?
Koma:-Elem.
Én-Jó. Sós víz?
Koma:-Keverék.
Én:-Jó. Konyhasó, avagy nátriumklorid?
Koma:-Elem.
Én (a fáradtságtól elgyötörten némileg szabadabbszájúan a kelleténél): Bullshit. (Kb: Lószart.)
Koma (láthatóan nem ismeri a szófordulatot):- Őőőőő...lószart? Keverék??
A csúnya a dologban, hogy igaz. A lószar, avagy szó szerinti fordításban bikaszar, kémiailag, bizony keverék. Ezen aztán elröhögtünk egy darabig.
No kedveskéim, ennyi mára. Most megyek szaunázni, aztán aludni, jobb lesz így a világnak. Legyetek jók és szobatiszták, kezeket a takaró fölé.
