Munkásököl, vasököl, úgy keres munkát, ahogy köll!

Hát így, a cégnél töltött utolsó hónapjaim örömére derékba kaptuk ma a hímivarszervet, hogy tartózkodjak a vulgaritástól, meghajtottuk magunkat, mint Zinger a varrógépet, hogy tartózkodjak a technikai részletektől, és kilógott a belünk, hogy ne menjek bele mélyebben a dolog anatómiai mivoltába. Aztán azzal nyugtatott a kolléganőm, hogy ne aggódjak, nekem már úgysem tart soká ez a meló. És ami innentől következik, az a munkakeresésről szól. Mármint a blogon, mert amúgy már keresgélek, ezerrel. Na jó, lehet csak kilencszázzal. De keresgélek. Az előző két munkahelyem elég gyorsan és flottul összejött. Leírnám hát, mik a módszereim. Namost, nem akarok (ismét) a nagyképűség bűnébe esni. Még nincs munkám, és semmi nem garantálja, hogy lesz két hónapon belül, ahogy tervezem, de erről majd akkor nyilatkozom. Mindenesetre bízom és hiszek. Továbbá a módszereim csak egyéni ötletek, nem biztos, hogy mindig és mindenkinél működnek. De talán nem ártok vele a világnak, ha leírom őket.

1: Keresés

Mindig jól ki kell találni, hol van a meló eldugva. Ez a mai világban leggyorsabban -és kényelmesebben az interneten megy, ott is a nagyobb álláskereső portálokon. Csak pár tipp a Sógor oldalakról:

www.ams.at

www.willhaben.at

www.jobrapido.at

www.derstandard.at

például.

Vagy, és, beírja az ember gúgliba, hogy "álláskereső oldal".  Továbbá érdemes körülbelülre tudni, mit akarunk és aszerint keresni, ez lerövidíti az oldalak átböngészését, és esetleg jut időnk a nagyobb portálok mellett a kisebbekre is. Szinte mindegyiken van keresőfunkció. Tehát, ha valaki mondjuk szakács akar lenni, írja be azt. Ne a kőművest, mert ebben a szakmában elég kevés szakácsot keresnek. Aztánmeg, érdemes nyitott szemmel járni. Egyrészt, így nem megy neki az emberfia a szemeteskukának, nem hiszik zombinak és hátha szembejön az álommeló onnan, ahonnan nem várná.

2. Értelmezés

Az álláshirdetések rafináltak. Sokszor nem azt írják le, amire az ember kíváncsi, hanem azt, amit szeretne látni. Tehát: "Telefonaszisztenst keresünk! Könnyű munkavégzés, 300000+ havonta! Végzeccség nem szügséges! Tejjesalakos önéletrajzot várunk!" Itt ugye gondolja az ember, hogy nem a lelki segélyhez keresnek munkatársat. Ezeket a szófordulatokat, mint a "közvetítői munka" (telefonos eladás) "üzleti tanácsadó" (házaló ügynök), "ügyfélkapcsolati munkatárs" (titkárnő) idővel megtanulja az ember. Ezt nekem nagyjából tapasztalati úton sikerült. Sajátján a szamááááár... Gondolkodtam rajta, hogy nyitok ennek a témának egy külön bejegyzést, de túl sok utánajárásba kerülne, és lusta vagyok. 

Aztán, vannak azok az állások, amik nem biztos, hogy kamumelók, csak nem tudjuk mi az. Erre mondta valaki a napokban (asszem Zasszony), hogy "a mai szakmanevekből nem lesznek vezetéknevek". Mert ugye az Ács Jóska, meg a Kovács Tibor az oké, de a Junior Assistant Ferenc, vagy a Chef de Rang Pál már furcsán hangzana. Ezek nem biztos, hogy hülyeségek, ha valakinek van türelme hozzá, olvassa át őket, talán okosabb lesz nálam. (Halkan jegyzem meg, ha már a Zasszonynál tartunk, az ő hivatalos szakmai megnevezése: "Business Analyst". Ismét külön bejegyzés terjedelmű lenne leírni, hogy ez mi, de jól megél belőle, meg szereti is.)

Nade, mivel én állatokkal dolgozom és szeretnék továbbra is, az egyértelmű álláshirdetéseket szeretem. Tudjátok, az ilyet, hogy: "Sokéves múlttal rendelkező bécsi állatvédelmi egyesület hosszú hajú, vörös szakállú, 29 és 31 éves közötti magyar férfit keres vezető pozícióba. Tevékenység: állatok símogatása, beosztottakkal való ordibálás, jó időben szabad ég alatt tartózkodás. Elvárások: német nyelv, biológiatanári végzettség, saját gépkocsi. Fizetség: 2300€ bruttó, évente 14X. Önéletrajzát és motivációs levelét küldje az office@krucufix.at e-mail címre. Csak ezt kicsit jobban kifejtve.

3. Önéletrajz és motivációs levél

Erről már sokan írtak sokfélét és nem akarom túlszaporítani a kérdést. Amit hozzá tudok tenni: én minden egyes beadott önéletrajz előtt átfutom a curriculum vitaet és szükség szerint kiemelek és/vagy előre helyezek dolgokat. Értsd: az önéletrajzomban szerepel, hogy négy évig voltam nevelőtanár, fél évet dolgoztam egy bútorüzlet lótifutijaként és 2 éve állatgondozó vagyok. Namost, ha mondjuk recepciósnak jelentkeznék valahova (hehe), akkor így változtatnám meg: 2011-2013 Állatvédelmi és állatterápiás cégek munkatársa, állatgondozás, vendégek körbevezetése, kreatív tevékenység. 2009-2010 A Faforgács bútorüzlet munkatársa, vevőkkel és ügyfelekkel való mindennapi aktív kommunikáció, problémakezelés, kapcsolattartás. 2007-2011: Nevelőtanár, mindennapi rutin betartatása, levezetése, kommunikáció és problémamegoldás.  Ha mondjuk asztalosnak (haha): 2011-2013: Állatvédelmi és állatterápiás cégek munkatársa, napi szintű karbantartás, javítási munkálatok, állatgondozás, géppark felügyelete. 2009-2010 A Faforgács bútorüzlet munkatársa, bútorok összeállítása, szállítása, ügyfélkezelés. 2007-2011: Nevelőtanár, a kollégium és környezetének rendben tartása, javítási munkák, nevelési feladatok. Mindegyik igaz, csak mást domborít. Teccikérteni? 

Fénykép. Na ezt most csak elmesélem, mert még nem tudom, mit gondoljak róla. Klasszikusan azt ajánlják, hogy előnyös, komoly, egyszerű, arc, legfeljebb félalakos kép szerepeljen az önéletrajz fényképén. Namost én nagyon nem vagyok fotogén. Ami normális kép van rólam, azon vagy épp motoron tobzódok, vagy kutyával készült félarcos fotó, vagy asszonnyal böszmélkedünk valahol, vagy farkas ugrik a nyakamba, vagy haverokkal sörözünk. Megpróbáltunk anno rendes önéletrajzos fotót készíteni-sikertelenül. Mérgemben beletettem ezt:

Többen sírva kértek, ne tegyem. Majd, mikor már vagy egy éve voltam a mostani cégemnél, valahogy előjött ez a téma az egyik főnökkel. És közölte, hogy "no igen, a te önéletrajzod egyből feltűnt, az volt az egyetlen állatos". Na mondok, bumm. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy aki agysebésznek jelentkezik, az pózoljon aggyal, de az állatos szakmában lehet nem volt ez egy rossz húzás. Persze egy bizonyos szintig, lehet, hogy van, ahol már nem vennék komolyan. Vagy épp azért lenne feltűnő. De ezt tényleg nem tudom, eddig úgy tűnik bejön. Azért tervben van egy olyan fotó is, amin nincs ennyire gyereksimogató fejem.

A motivációs levéllel kapcsolatban meg annyit tanultam meg, hogy kell legyen egyfajta határozott kisugárzása, nagyképűség nélkül. Azaz a "Jajjaj, de szeretnék odamenni magukho, én szegény, felkopik az állam, hejj, mindent elkövetek, hogy felvegyenek" illetve a hivalkodó "Hallák-e, nem azé mondok, de én mán mindent tudok, amit kendtek is, és én vagyok a legjobb kendteknek" helyett a "Röviden elmondom, ki vagyok, mit tapasztaltam, tudom mit keresek és tudom mit tudok adni" jellegűek jönnek be. Persze szintén fazonra igazítva.

4. A "sörétes" módszer

Ez a saját elnevezésem arra, hogy minél több lehetőség-annál nagyobb esély a sikerre. Ergó beküldöm a jelentkezésemet olyan helyre is, ami csak (vagy legalább) félig tetszik, és ha visszahívnak és megnéztem a helyet, még mindig mondhatom, hogy nem köll. Vagy még mindig jó lehet átmenetileg, ha nem lesz más. Azt általánosságban ki merem jelenteni, hogy sokan esnek abba a hibába, hogy azt hiszik, az első beküldött önéletrajzzal az állást is megkapják. Most képzeljük el, hogy ott ül egy titkárnő, aki naponta kap negyven önéletrajzot és így válogat, hogy: túl öreg, túl fiatal, nem szimpi, na ebbe beleolvasok, á rosseb ez unalmas, na had lám, zsíros a haja, nem mosolyog, na ezt elolvassuk. Mondjuk tíz beküldött önéletrajzból hétre visszaírnak, abból egyre behívnak elbeszélgetésre. Hacsak nincs egy igazán jó önéletrajzunk. Szóval több hely, nagyobb siker.

 Aztán meg, nem várom, hogy engem keressenek meg. Eléggé megoszlanak a vélemények erről, de nekem már bejött egyszer: egyszerűen elküldöm az önéletrajzomat azokra a helyekre, ahol el tudnám képzelni magam, és odaírom, hogy amennyiben van szabad állásuk, vagy lesz a jövőben, kérem értesítsenek.

5. Elbeszélgetés

Ha eljutunk idáig, az már félsiker. Ennek tudatában álljunk elébe és abban, hogy ha ez nem, lesz másik. Nyugodtan, mint disznó öléskor.  Az, hogy a "főnök" beszélget velünk, nem jelenti, hogy ő illatosabbat művel. Legyünk őszinték, és irányítsuk a beszélgetést.  Így sok mindent a magunk javára tudunk fordítani. Példa: legutóbb megkérdeztek a rossz tulajdonságaimról. Reflexből benyögtem, hogy makacs vagyok, mint az öszvér. Majd hozzátettem, hogy bár másfelől ezt tekinthetjük kitartásnak is. Azt hiszem, ez tetszett nekik. Tartsuk szem előtt, hogy ők is keresnek valamit/valakit, őket is szorítja az idő, ők is aggódnak. De ezt ne keverjük össze a flegmasággal. Ne követelőzzünk, de kérdezzünk rá egyértelműen a feltételeikre.

 Legalábbis szerintem. Szerintem.

Illetve az okosok, a jógik, a sikeres emberek és a hozzáértők szerint sokat segít, ha fogunk egy darab papírt és ráírjuk, egész konkrétan mit is akarunk. Azaz milyen melót és munkakört, mikorra, hol, mennyi fizetésért. Ezzel tudatosítjuk magunkban. A papírt utána érdemes elrakni, legalábbis addig, míg meglesz az új munka. Szerintem. Is.
 (Én a munkáskabátom zsebében őrzöm, ha tele van a hócipőm, rá tudok nézni.)

Aztán majd meglátjuk, sikerül-e. Tessék nekem szorítani, drukkolni, gondolni rám, tartani a hüvelykujjat, imádkozni az Istenhez/Istenekhez, meg minden. Igazán megköszönöm.

Jó éjt!