Na. Nyaralunk. Az érzés fokozásához kéretik bekapcsolni az alábbi fantasztikus zeneművet és folyamatos lejátszásra állítani. (Haggyá, nemtom, hogy kell azt). Megvan?
Nos akkor....
Ment az agyalás, hogy hova menjünk egy hétre, elfele. Volt ilyen tengerpart-ötlet, meg plitvicei tavak, meg mindenféle idegen hangzású hely. Aztán abban maradtunk, hogy fittyfenét a francia bagettnek, a svájci hegyeknek, meg a spanyol riviérának, csinálunk egy nagy kört Szittyaföldön.
És a laza bevezető után csapjunk is a közepébe, következzen az, amiért mindenki, de mindenki elolvassa más emberek blogját: egy laza háromoldalas leírás arról, hogy hol jártunk, mit láttunk, mit ettünk, hol fürödtünk, hogy éreztük magunkat és mindezt sok-sok fénykép kíséri majd, amit telefonnal csináltunk és mi is rajta vagyunk. Mindenki ezt akarja, nem? Nem.
Ellenben ki fogom hegyezni a témát arra, hogy milyen képet kaptam a magyar szállásokról. Közben nyaralunk is kicsit, de csak úgy szőrmentén.
Naszóval. Egy hetes barangolás történt. Tartja ugye a magyar mondás, hogy mindenhol jó, de otthon a legolcsóbb. Azaz egyhetes nyaralás során, főleg ha mindig máshol alszik az ember, csak megnézi már, hogy mi mennyi. Szerencsére van egy jó kis oldal erre, a booking.com, amin ezer nyelven lehet elérni ezer ország ezer szállásának adatait és közvetlenül foglalni. Lehet keresni különböző települések, időpontok, szolgáltatások és kategóriák alapján. Mindezt nem azért írtam le, mert fizet nekem érte az oldal, mint ahogy mosóporokat sem reklámozok itt, mert azért sem kapok pénzt. Azért írtam le, mert soha nem indulok el nyaralni Biopon nélkül.
Hülyeséget félretéve, legalábbis igyekezvén rajta, az előbb említett oldalon be lehet állítani árkategóriát is, így minden szállásunk ugyanabban a mezőben mozgott anyagilag, kidobom az aduászt, mert úgyis megkérdezitek, 4500-5000 pengő/arc/éj. Gondolná ugye az ember, hogy kis pénz, kis foci, nagy pénz nagy foci, ugyanannyiért ugyanazt kapja az ember.
Hát nem.
Első nap (vasárnap) Tapolcán kezdtünk, hogy megnézzük a tavasbarlangot. Nem néztük meg. Egy-másfél óra volt a sorbanállás csak a kasszáig. A hétfői szállásunk kilóg a sorból, de mivel hozzátartozik a sztorihoz és itt is meg szeretném köszönni, ezért ide kerül és ezúton is köszönöm Nórinak, illetve édesanyjának, hogy felajánlották a nyaralójukat Balatonedericsen. Az egyik legjobb volt. Meg ingyé' is. Külön buli volt, hogy a szomszéd összes jószága átjött látogatóba, jót
diskuráltunk velük. Klassz volt na.
Aztán, második nap (hétfő) volt mégiscsak tavasbarlang. Én kicsit kiábrándultam. Fél óra sorban állás a kasszáig, majd háromnegyed órás előadás arról, hogy mit NEM fogunk látni a barlangban, majd újabb fél óra várakozás csónakra, majd tíz perc földalatti evezés. Ez utóbbi, a lényege az egésznek, egyébként nagyon klassz, csak a csomagolás fura. Aztán ebéd Badacsonyban, majd tihanyi apátság.
A szállás. Helyben, Tihanyban benne. Igen, tudom, az említett árért ne várjon sokat az ember. De itt kicsit ambivalens érzéseim kerekedtek. Amolyan balkán-fílingem lett, tetszikérteni. A vendéglátónk kedves, értelmes hölgy. Meg borral is megkínált. (Nem, nem, na jó....). A szoba alapból tágas és tiszta. Kivétel ezalól a hűtő, pontosabban az ellentettje. (Pici és retkes). A wc/zuhanyzó ajtaja nem zárható, mert nem passzol az ajtó a keretébe, ergó élőben hallgatod a másik gyomortevékenységét. Szappan és kuka sem volna utolsó. Ruzsa Sándor akkor vonta össze a szemöldökét, mikor az esti csavargás után valahogy egyik kulcs sem akarta nyitni a "lakásunkat" rejtő lépcsőház ajtaját. Tekintve, hogy mindössze személyivel és pénztárcával indultam útnak és hiába zörgettem hangosan és átkozódtam csendesen, fel kellett verni a szomszédot, hogy adna mán egy telefont, had érdeklődöm meg, mi a stájsz. Jaj, valaki biztos bennhagyta a kulcsát a zárban, menjek be az egyik földszinti szobán át. Őőőő....Oké. Másik szomszéd is felver, megkér, hogy engedjen át a szobáján. Szerencsénk volt, kedves ember az illető. Nem volt kulcs a zárban, szimplán és nagyon nem nyílott. Előző este megbeszéltük, hogy a reggeli idejét le kellene fixálni, tudjon a vendéglátónk hogy kidőzíteni. Jó, mondom, nyóc. Negyed kilenckor csak felhívtam, hogy na, miújság, mondta, hogy már úton van idefelé...Mindez persze nem rosszakarat, csak túlvállalta magát a hölgy, szerintem egyedül csinálja az egész kócerájt. Amúgy még meg is kedveltem.
Harmadik nap (kedd). Sipirc fel Egerbe, útközben Salföld. Csak amúgy átmenőben. Ez egy Balaton-parti kis falu, csurig igazi régimódi parasztházzal, meg egy a régi magyar (állat)világot bemutató látogatóközponttal. Ja, ha meg Egerben jártok, nézzétek meg a dómot, ha szeretitek a dómokat. Az egri dóm egy olyan dóm, hogy biztosan elkápráztatja azt, aki szereti a dómokat. Na, de télleg. Nagyon klassz.
Este Bözsinéninél szálltunk meg, Egerben. Az árkategóriánk értelemszerűen nem szállodát, vagy hotelt, hanem panziót takar, van hivatalos neve is, de aki fogadott minket, igazi Bözsinéni volt. Úgyhogy hívjuk Bözsinéni Panziójának. Bözsinéni nem akart nyugtot hagyni, hogy így meg úgy, meg mi legyen reggelire, meg jaj aranyoskáim, meg körbevezet és mindentmegmutat és tüttyölt ratyli. Aranyos volt na, ha kicsit fárasztó is. A szoba pici, de nagyon kényelmes és tiszta, fürdővécé ugyan közös, de az előzőek állnak rá is. Vagy ülnek. Bözsinéni aztán kb háromszáz forint fejenkénti felárért olyan reggelit rittyentett másnap, hogy épp csak meg nem szólalt. Meg mi se utána. Legközelebb vacsorázni volt csak merszünk, azt is érzéssel. Bözsinéni tud valamit. Ja, meg voltak kutyák is, még egy plusz pont. Ide akár még vissza is mehetek, ha arra járok.
Negyedik nap (szerda). Uccu útnak, a Bözsinéni reggelije
Utána hopp fel Veresegyház, Honky-Tonk Woman, Medveotthon. Medveetetés, farkasnézegetés. Most nem engedtek be a farkasok közé. Bár majdnem.
Este van, este van, ki-ki nyugalomra, Veresegyház mellett, Szadán. No, ez volt a másik véglet, a Tihanyihoz képest. Főleg hogy, habár ötszáz pénz pluszmínuszokról beszélünk, de akkor is, ez volt a legolcsóbb. Benéztem az ágy alá, nincs-e halott ember, háton aludtam, hogy ne műthessék ki a
Így vagy úgy, le a kalappal.
Ötödik nap (csütörtök). Budapest. Parlament of hángöri, saját, különbejáratú díszegyenruhás ezredessel. Köszi Jóanyám. Aztán Hősök tere, budai vár, ilyenek. Nem voltam hajlandó Pesten aludni, se Budán, mert nem szeretem a nagyfalut, hangos, büdös, nem ismerik a kisfröccsöt a népek és kiröhögik Pornóapátit. Úgyhogy Esztergomban éjszakáztunk.
Szerintem ez volt a középút, a pénznek megfelelő minőség. (Nagy vonalakban) tiszta, tágas szoba, konyhasarokkal, harminc fokkal. Szúnyogháló, kedves recepciós, biliárdasztal, ingyen kölcsönözhető ventillátor, folyosón fogható wifi. Gyakorlatilag egy kiváló minőségű szocreál üdülő, vagy kolesz. Nekem jó vót.
Hatodik nap (péntek). Visegrád, meg Esztergom belében a frissen nyílt pálinkaház. Röhögve hazaérős, szállás ugyanott.
Hetedik nap (szombat). Esztergomi bazilika. Enyhe tériszonyos lévén majd' bebarnáztam a kupola peremén végigfutó talán ha méter széles pallón, meg a középen üres, 21 méteres csigalépcsőn, de felmentem, fel én. Meg is dícsértek a többi turisták, miután megkérdezték, miért ver a hideg veríték. Aztán Pannonhalma. Hát, a pannonhalmi apátság nem jött össze, mert épp esküvők voltak, egész nap. Bosszúbol Thorzilla megette az egész épületegyüttest.
Cserébe viszont elmentünk Szentkirályszabadjára, illetve a mellette lévő szellemvárosba, a brahi kedvéért.
A szombat esti szállás otthon volt, Pornóapáti kies falvában, a' Varga rezidencián. Ár-érték arányban mindenképp ez a legjobb, kiváló minőség, remek társaság, tökéletes hangulat és Lajkakutya. Mert azért na, hülyeség ez az előző közmondás. Tényleg jó mindenhol, meg tényleg a legolcsóbb is otthon,
de azért jó is, igazán jó :)
Pálinkást!
