Említettem-e, vagy sem, ha igen, akkor már tudja, ha nem, akkor majd most, annó elvégeztem én egy kommunikáció szakot a főoskolán. Ez azért volt így, mert a mi rendszerünkben még kötelező volt szakpárt, értsd, két szakot felvenni. Namost, én ugye alapvetően biológiára mentem, aztán nézegettem, hogy mit lehetne mellé berakni. Aszondja, földrajz, hát nem rossz, de nem az igazi, matematika, na hagyjál, kémia, ahhoz hülye vagyok, magyar, szeretem, de annyira nem, könyvtár, na azt azért mégsem, kommunikáció, na legyen az. Valahogy így. Szerettem ám, sok okosságot meg érdekességet tanul ott az ember. Az mondjuk végig tiszta volt, hogy én nem ezzel fogok karriert építeni. De tudásanyagnak jó volt.
Itt a komszakon tanították azt a nagy igazságot is, hogy a média a modern világot mozgató egyik nagyhatalom. Ezzel én nem is vitatkoznék. Ami oda le van írva, az leírodott, majd sokak által elolvasódik, ami elmondatik, az el van mondva és sokak által meghallgatódik. Véleményt formál. Mások véleménye pedig fontos, vagy akár döntő lehet sok helyzetben, még ha az egyéni ember kamaszos lázadásában ki is jelenti, hogy "lesz***m, mit mondanak mások". Itt most főleg sok ember, a "sokaság" véleményéről beszélünk. Ez tényleg embereket és szervezeteket emelhet a mennyekig, vagy taszíthat a mélybe. Ez ilyen.
És pont emiatt, az emberfia elvárna némi minőséget. Úgy értem, hogy amit olvas, vagy láthall, annak legyen háttere és korrekt legyen a kivitelezése, legyen azt jó olvasni és kellemes hallani. Namost, nem tudom, ez csak lokális betegség-e, vagy országszintű, vagy világszintű, de beleolvasok a zombihelyi médiumokba, és elkezd rángani a szám és viszketni a hátam. Értitek, ugye, mire gondolok?
Akinek nem tiszta még mindig, mi a téma, hát randomszerűen megnyitok pár (többnyire) zombihelyi médiumot, aztán csak így a portál és a szerző megnevezése, valamint előzetes komment nélkül bemásolom, ami ott olvasható:
"Valaki odasz@rt, és a nadrágját is otthagyta
Emberi ürülék, eldobott nadrág, szemétkupac a szombathelyi belvárosban, a Borostyánkő mellett."
"Meglepő, hogy egy olyan sztár-focista, mint Cristiano Ronaldo ilyen hülye reklámhoz adja a nevét és az arcát"
"mi is meghallgatunk egy-két elő-adót"
"Hamarosan edzésbe áll az Alba Fehérvér kosárlabda-csapata is. A felkészülés menetrendje elkészült."
"Szabaduljon ki a mindennapok „taposó malmából”, hogy gondolatait rendezni tudja"
Most csak így hertelenjében. Ezek még a kevésbbé zűrösek, láttam/látok napi szinten sokkal durvábbakat. Legjobb tudomásom szerint egy-egy ilyen gyöngyszem, legalább két ember kezén megy keresztül, mielőtt nyilvánosságra kerül. És mégis, mintha kamaszodó gyerekek firkálgatnának két pohár kannásbor után. Lehet csak a nosztalgia teszi, de nem emlékszem rá, hogy tíz évvel ezelőtt találkoztam volna hasonlóakkal. Vagy ha igen, nagyon meghujjogtuk, hogy "nézd már, miket ír...hogy engedhetik ezt megjelenni??" Ma már csak átsiklunk felette egy vállrándítással, betesszük a többi közé. Ezt a trend. Mert a stílus, az nem tanulható. De a helyesírás, az legalább az volna. Ha ketten se ismerik fel a hibát, az sokat elmond a stábról.
És emellett a "médiaszindróma", az megvan, már az említett főiskolán is volt olyan tanárom, aki két méterrel közlekedett a föld fölött és legendákat mesélt újságírói önmagáról, közben bárki, akit kérdeztem, (főleg médiában jártas személyeket) ismeri-e a nevét, csak a vállát vonogatta. De az utolsó városi lapnál/rádiónál vendégszereplő, hasonló minőségű dolgokat kiöklendező macskajános is felveszi két hónap után a nagy mellényt és felül a magas lóra, hogy "ő közszereplő"...
Hát, itt tartunk emberek. És nem látom, hogy ez ellen nagyon tenni akarnának. Mennyiség a minőség helyett, had szóljon. Nekem mondjuk nincs lektorom, meg korrektorom, innen nyersen kerülnek ki a dolgok. De mondjuk ez nem is újság, nem is rádió. Ha az volna, jobban oda figyelnék. Nem írnám külön, hogy odafigyelnék, meg ilyenek.
Bár, azt hiszem, a médiában se erőltetik.
Ezeknek jó lesz, nem?
