2011. május 16., hétfő

Születésnapi szösszenetek....



Mert megint egy évvel öregebb lettél, satöbbi. Hurrá. Jó, nem gond, egyáltalán nem érzem magam korosnak, azt hiszem nem is nézek ki annak. De elhatároztam, hogy idén ugyan nem lesz semmiféle kihágás születésnapom alkalmából, mert minek is...de csak felhívtam pár embert, hogy ugyanmár, igyunk meg nálam egy pohár bort, csak csendesen. Ebből persze az lett, ami ilyenkor lenni szokott, hogy egyszer csak egy amolyan disznóölés jellegű parti közepén találtam magam a kuckómban. Jó, nem volt veszélyes, nem voltak részegen hömbölgő emberek, se összetört tányérok, vagy arcok, egyszerűen csak...beszélgettünk. De ami hihetetlenül jól esett, az az volt, hogy éreztem, ezek az emberek nem azért vannak itt, mert nem volt jobb dolguk, vagy mert "ingyépia" van. Ezek az emberek azért vannak itt, mert...mert szeretnek, na.


A (másik) hosszúhajú huligán a képen rögtön ezzel a nótával köszöntött:




Mindezt azután, hogy közölte, gondolkodott rajta, a borom cetlijére ráírja, hogy "Ez a bor a korral nemesedik. Nem úgy mint te":)
És azt hiszem ezek a kis személyre szóló ugratások sokkal jobban esnek az embernek, mint bármi más. Legalább annyira, mint a házilag gyártott néger sün, a klu-klux klános egérrel.


Vagy az ősmagyar nyaklánc-lelet reprója, és a viking pajzs. Vagy a Kis Herceg. Apróságok, amikről tudod, hogy NEKED szólnak. Betámadtunk egy helyi kocsmát is, hogy mégse csak egyhelyben ücsörögjünk, ahol is eszünkbe jutott a "spoonkiller" című videó, és ugye több se kell ilyenkor....


Majd megtaláltak minket a "promóciósemberek"...




Nem lehet mesélni egy születésnapról. Ez a bejegyzés nem is erről szól. Valami egész másról. valami jó dologról, amit szeretetnek hívnak:)

Ééééés még így utólag.... volt, aki ráért....és alkotott.Videót, effélét
(Virágom, Vi-i-ráágom):
szóljon a metál!:)


2011. május 3., kedd

Homecoming....



Hazaértem. És jó...Azt hiszem történt velem valami Norvégiában, talán kipihenték magukat a lefáradt, rozsdás agytekervények, vagy jót tett a környezetváltás...de mikor kimentem, azt hittem nem akarok majd hazajönni. És mégis, szinte vártam, és most örülök, hogy itthon vagyok...rámosolyogtam a Vas megye táblára. Jó itthon. Végre, újra jó. Remélem megmarad az érzés...