Tisztelt hölgyeim és uraim, ma reggel akkorát-bocsánat a szóért-szívtam, hogy a torkos borz jöhetne receptért. Ezt meg akarom örökíteni a magam számára is, de mivel egy olyan sztoriról van szó, amit akár hétköznapinak is mondhatnék, és az átélőjén túl másnak kevésbé izgalmas, ezért kicsit felpöccentettem nektek.
Az ezüst paripa regéje
Prológus
A vándor hazafelé tartott, a kies Sógor Császárság havas földjein át. Legutóbbi küldetését elvégezte, így hát csendben, elégedetten élvezte az utazást. Opál, az ezüst paripa a hideg ellenére vígan röpítette a vándort szülőföldje felé, míg Árnyas, a hű társ és fegyverhordozó békésen szunnyadt a nyeregtáskában. Minden idillinek tűnt. Opál azonban váratlanul felhorkantott: Gazdám, elfogyott a fagyálló szemellenzőcsepp! Bizony, havas-lucskos időben problémát jelenthet ez, hiszen a lovasok sárral, latyakkal hintik be egymást, és ha nem vigyáznak, alig látnak valamit a szemellenzőn át. A vándor ezért az első útjába eső fogadónál megállt, néhány karajcárért vásárolt cseppeket Opálnak, és gondtalanul folytatta útját. Nem tudhatta, hogy ezzel az egyszerű cselekedetével egész lavinát indít el, mely sorsának ütközik.
1. Baljós árnyak
A vándor egy újabb mozgalmas, de eredményes napot tudott a háta mögött, mintahogy örült annak is, hogy ezt a napot szülőföldjén tölthette. Másnap hajnalban azonban újabb küldetés várta, ezért még jóval pirkadat előtt felnyergelte az ezüst paripát, beugrasztotta Árnyast a nyeregtáskába, búcsút vett Pernau grófság lakóitól és útnak indult. Arckifejezése azonban nem volt túl vidám: az előző este családjának ősi kastélyában elköltött vacsorájába valami véletlen folytán pokol tüzébe áztatott paprika került, mely egyébként a grófné őnagysága kizárólagos használatára van. A grófnén kívül más nem is szenvedheti, így érthető, hogy a vándor is kényelmetlenül ült kicsit a nyeregben. De nem lehetett meghátrálni, várta a küldetés. Egyszercsak arra lett figyelmes, hogy Opál fagyálló cseppjei valahogy nem olyanok, amilyennek lenniük kéne. No igen-gondolta,- a fogadós sem ugyanabból mér mindig... Hiába törölgette, suvickolta vele a paripa szemellenzőjét, csak piszkosabb lett. Sebaj, annyi gond legyen, legyintett a vándor és vágtatott tovább. Ha tudta volna...
2. A királyi út
A kis csapat némi tekergés-kanyargás után rátért a királyi útra, melynek a Sógor Császárság lovagjai az A2 nevet adták. A korai óra ellenére sok lovas sietett már a dolgára. A vándor ekkor kezdte sejteni, hogy gond lesz. Hiába takarította, csepegtette Opál szemellenzőjét, csak koszosabb lett, míg végül a vándor már alig látott valamit. A királyi úton nem lehet ész nélkül manőverezni, szinte vakon főleg nem,könnyen egymásba szaladhat két ló, ezért a vándor egy háromszög alakú varázskaviccsal sárga vészjelzést adott, és egy áruszállító szekér tülkölésétől kísérve lehúzódott az út melletti rekettyésbe. Itt kellett szembesülnie vele, hogy Opál szemcseppjei az utolsó cseppig kifogytak.
3. Hiba
Mérgelődött, mérgelődött a vándor, de nem sokáig. Kapta magát, meg a kulacsát,s felöntötte Opál cseppesbatyuját forrásvízzel. De a Sógor Császárság farkasordító tele rögvest beleakasztotta fagyfogait a batyuba, és beléfagyasztotta a forrásvizet.
4. Közjáték
A macska rúgja meg!-dörmögte a vándor. Majd ugyanezt sokszor, hangosan, különböző formákban és az összes általa ismert dialektusban.
5. A veszély sodra
Vágtatott a vándor tovább kitartóan célja felé, mikor egy nagy, páncélozott lovas haladt el mellette. A kopogó vaspatkók lucskot fröcsköltek Opál szemellenzőjére. A vándor megpróbálta letörölni, de csak rosszabb lett. Úgy érezte, megvakult. Félelem öntötte el szívét, hiszen rohanó lovasok közt volt, anélkül, hogy bármit is látna...Pillanatnyi pánik után ismét elővette a sárgán villogó varázskövet, és isteneit hívva segítségül lassan, szinte csak találomra újra a rekettyés felé araszolt lovával. Döntött: el kell hagynia a járt utat.
6. Az élet vize
A kis csapat, némi ideges, vaksi vánszorgás után Aspang ősi településén talált menedéket. A vándor kikötötte az ezüst lovat, és gondolkodóba esett. És akkor világosság gyúlt a fejében: hiszen ott lapul batyujában az élet vize! Méghozzá egy egész flaskával, melyet a legutóbbi küldetésén szerzett parádés dirndliköntösért kapott cserébe egy boszorkánytanonctól. A vándor tudta, hogy az élet vize savakkal aldehidet képez, és oldja a jeget, így fájó szívvel bár, de belelöttyintett néhány kortynyit Opál butykosába, és megtisztította vele a szemellenzőjét. Majd némi gondolkodás után, bár szégyellte, de egy fél nyeletnyit magába is, mondván, a Sógor Császárság lovagjai tolerálják ezt, és talán sikerül feltölteni kimerülőben lévő manáját, és elmulasztani a pokolpaprika okozta csikarást. Végül a szerencse rámosolygott a fáradt utazókra, most, hogy újra tisztán láttak, bevették magukat Aspang ódon házai közé, míg végül leltek egy hiperpiacot, ami ily korai órán is kínált portékát az arra járónak. A vándor némi megnyugvással, és erős hasfájással fizette ki a fagyálló szemcseppek borsos árát.
7. Vissza a királyi útra
Az istenek úgy döntöttek, tartogatnak még némi meglepetést. Hiába az élet vize, hiába, a fagyálló szemcsepp, amit Tél Úr befagyasztott a butykosba, az többé ki nem enged. De vándorunk felkötötte a gatyakorcát, és lassan, az út szélén haladva poroszkált tovább, időnként megállt, és- jobb híján-lötykölt egy keveset a cseppekből a szemellenzőre. Lassan bár, de kitartóan haladt célja felé.
Utószó
Opál, Árnyas, és a vándor végül mind épségen megérkeztek az Animal Spirit grófság erődjébe, alig néhány minutával a küldetés reggeli kezdete után. A vándor a nap folyamán kikezelte Opál fagyásait, és a pokolpaprika hatásait is. A napi küldetést is sikerrel teljesítette, most alighanem békésen pipázgat a birtok verandáján. Ami azonban biztos: Azóta is boldogan él.
Ha szét nem tépték a farkasok.
Vagy a vuclik.
Vagy fel nem rúgta a ló.
Vagy...á, hagyjuk.
Az ezüst paripa regéje
Prológus
A vándor hazafelé tartott, a kies Sógor Császárság havas földjein át. Legutóbbi küldetését elvégezte, így hát csendben, elégedetten élvezte az utazást. Opál, az ezüst paripa a hideg ellenére vígan röpítette a vándort szülőföldje felé, míg Árnyas, a hű társ és fegyverhordozó békésen szunnyadt a nyeregtáskában. Minden idillinek tűnt. Opál azonban váratlanul felhorkantott: Gazdám, elfogyott a fagyálló szemellenzőcsepp! Bizony, havas-lucskos időben problémát jelenthet ez, hiszen a lovasok sárral, latyakkal hintik be egymást, és ha nem vigyáznak, alig látnak valamit a szemellenzőn át. A vándor ezért az első útjába eső fogadónál megállt, néhány karajcárért vásárolt cseppeket Opálnak, és gondtalanul folytatta útját. Nem tudhatta, hogy ezzel az egyszerű cselekedetével egész lavinát indít el, mely sorsának ütközik.
1. Baljós árnyak
A vándor egy újabb mozgalmas, de eredményes napot tudott a háta mögött, mintahogy örült annak is, hogy ezt a napot szülőföldjén tölthette. Másnap hajnalban azonban újabb küldetés várta, ezért még jóval pirkadat előtt felnyergelte az ezüst paripát, beugrasztotta Árnyast a nyeregtáskába, búcsút vett Pernau grófság lakóitól és útnak indult. Arckifejezése azonban nem volt túl vidám: az előző este családjának ősi kastélyában elköltött vacsorájába valami véletlen folytán pokol tüzébe áztatott paprika került, mely egyébként a grófné őnagysága kizárólagos használatára van. A grófnén kívül más nem is szenvedheti, így érthető, hogy a vándor is kényelmetlenül ült kicsit a nyeregben. De nem lehetett meghátrálni, várta a küldetés. Egyszercsak arra lett figyelmes, hogy Opál fagyálló cseppjei valahogy nem olyanok, amilyennek lenniük kéne. No igen-gondolta,- a fogadós sem ugyanabból mér mindig... Hiába törölgette, suvickolta vele a paripa szemellenzőjét, csak piszkosabb lett. Sebaj, annyi gond legyen, legyintett a vándor és vágtatott tovább. Ha tudta volna...
2. A királyi út
A kis csapat némi tekergés-kanyargás után rátért a királyi útra, melynek a Sógor Császárság lovagjai az A2 nevet adták. A korai óra ellenére sok lovas sietett már a dolgára. A vándor ekkor kezdte sejteni, hogy gond lesz. Hiába takarította, csepegtette Opál szemellenzőjét, csak koszosabb lett, míg végül a vándor már alig látott valamit. A királyi úton nem lehet ész nélkül manőverezni, szinte vakon főleg nem,könnyen egymásba szaladhat két ló, ezért a vándor egy háromszög alakú varázskaviccsal sárga vészjelzést adott, és egy áruszállító szekér tülkölésétől kísérve lehúzódott az út melletti rekettyésbe. Itt kellett szembesülnie vele, hogy Opál szemcseppjei az utolsó cseppig kifogytak.
3. Hiba
Mérgelődött, mérgelődött a vándor, de nem sokáig. Kapta magát, meg a kulacsát,s felöntötte Opál cseppesbatyuját forrásvízzel. De a Sógor Császárság farkasordító tele rögvest beleakasztotta fagyfogait a batyuba, és beléfagyasztotta a forrásvizet.
4. Közjáték
A macska rúgja meg!-dörmögte a vándor. Majd ugyanezt sokszor, hangosan, különböző formákban és az összes általa ismert dialektusban.
5. A veszély sodra
Vágtatott a vándor tovább kitartóan célja felé, mikor egy nagy, páncélozott lovas haladt el mellette. A kopogó vaspatkók lucskot fröcsköltek Opál szemellenzőjére. A vándor megpróbálta letörölni, de csak rosszabb lett. Úgy érezte, megvakult. Félelem öntötte el szívét, hiszen rohanó lovasok közt volt, anélkül, hogy bármit is látna...Pillanatnyi pánik után ismét elővette a sárgán villogó varázskövet, és isteneit hívva segítségül lassan, szinte csak találomra újra a rekettyés felé araszolt lovával. Döntött: el kell hagynia a járt utat.
6. Az élet vize
A kis csapat, némi ideges, vaksi vánszorgás után Aspang ősi településén talált menedéket. A vándor kikötötte az ezüst lovat, és gondolkodóba esett. És akkor világosság gyúlt a fejében: hiszen ott lapul batyujában az élet vize! Méghozzá egy egész flaskával, melyet a legutóbbi küldetésén szerzett parádés dirndliköntösért kapott cserébe egy boszorkánytanonctól. A vándor tudta, hogy az élet vize savakkal aldehidet képez, és oldja a jeget, így fájó szívvel bár, de belelöttyintett néhány kortynyit Opál butykosába, és megtisztította vele a szemellenzőjét. Majd némi gondolkodás után, bár szégyellte, de egy fél nyeletnyit magába is, mondván, a Sógor Császárság lovagjai tolerálják ezt, és talán sikerül feltölteni kimerülőben lévő manáját, és elmulasztani a pokolpaprika okozta csikarást. Végül a szerencse rámosolygott a fáradt utazókra, most, hogy újra tisztán láttak, bevették magukat Aspang ódon házai közé, míg végül leltek egy hiperpiacot, ami ily korai órán is kínált portékát az arra járónak. A vándor némi megnyugvással, és erős hasfájással fizette ki a fagyálló szemcseppek borsos árát.
7. Vissza a királyi útra
Az istenek úgy döntöttek, tartogatnak még némi meglepetést. Hiába az élet vize, hiába, a fagyálló szemcsepp, amit Tél Úr befagyasztott a butykosba, az többé ki nem enged. De vándorunk felkötötte a gatyakorcát, és lassan, az út szélén haladva poroszkált tovább, időnként megállt, és- jobb híján-lötykölt egy keveset a cseppekből a szemellenzőre. Lassan bár, de kitartóan haladt célja felé.
Utószó
Opál, Árnyas, és a vándor végül mind épségen megérkeztek az Animal Spirit grófság erődjébe, alig néhány minutával a küldetés reggeli kezdete után. A vándor a nap folyamán kikezelte Opál fagyásait, és a pokolpaprika hatásait is. A napi küldetést is sikerrel teljesítette, most alighanem békésen pipázgat a birtok verandáján. Ami azonban biztos: Azóta is boldogan él.
Ha szét nem tépték a farkasok.
Vagy a vuclik.
Vagy fel nem rúgta a ló.
Vagy...á, hagyjuk.
