A kecsesen ringó fecske, avagy a recsegve fingó kecske

Nos, jó kedvem van, továbbá írhatnékom, tehát most kaptok maflaságot, csőstől. Továbbá, mostanában volt az évfordulója, hogy elhagytam a Vépi Gazdasszony-és Gazemberképzőt, és dezertáltam Sógoriába. Ezt a döntésemet azóta se bántam meg, de ez most nem erről szól. Ez most a német nyelvről szól. Vagyis a nyelvi hibákról. A német nyelvi hibákról. A németnyelvi hibákról.  A nyelv német hibáiról. A nyelvtani...hagyjuk.

Ugye, korábban is előfordultam német nyelvi közegben, ez mióta sógoréknál dolgozom, exponenciálisan sokszorozódott, a hibalehetőségekkel együtt. Ez mindig vigyorra ad okot. Van aki persze kiröhögi érte az embert, ilyenkor szokott jönni a "majd ecsém, ha legalább annyit magyarul, hogy el ne adjanak" szöveg, de a többség amúgy kedvesen mosolyog, kijavít és együtt nevetünk. Nos, összeszedtem a mókásabb eseteket, a saját és -bocsánat érte-ismerőseim tárházából. 

Kezdjük egy régi klasszikussal, jó 6-7 évvel ezelőttről. Szomszéd osztrák falu, labancok, kurucok vegyesen, futballozás forog fenn. 40 fok árnyékban, a "meccs" után ülök a fűben, vörös fejjel, izzadtan. Jön oda a sógor koma, hogyhát, mi újság? Akartam volt neki mondani, hogy tök ki vagyok merülve, ami valahogy így hangzik németül :

 "Ich bin total ausgelaught." 

Ehelyett valamiért ez jött ki a számon:

 "ich bin total ausgelutscht."

A koma menten felfordult a röhögéstől, majd miután levegőhöz jutott, sűrű bocsánatkérések közepette elmagyarázta, hogy érti ő, mire gondolok, de ez így azt jelenti:

 "Teljesen kinyaltak."

A helyszín, sőt, talán az időpont is ugyanaz, mikor is Ádámbátyám illedelmesen megérdeklődte a sváb srácoktól, szoktak-e a folyóba sz*rni. 

"Scheisst ihr manchmal ins Fluss?"

Valójában arra volt kíváncsi:

"Schiesst ihr manchmal ins Fluss?" -azaz, lőtték-e már a labdát a folyóba.

Nesze neked.

Már Sógoriában töltött időm alatt történt, hogy összeismerkedtem egy lánnyal Bécsben, aki erősen tetszett. Egy alkalommal elmentem érte, felvettem és együtt mentünk valami kocsmába. Kis lakás, még kisebb előtérrel, a lány próbálja felhúzni a cipőjét, miközben én határozottan útban vagyok. Mondom neki udvariasan, hogy kimegyek a folyosóra, míg felöltözik.

"Ich gehe aus, damit du dich anziehen kannst."

Vagyis akarom mondani. Ehelyett:

 "Ich gehe aus, damit du dich ausziehen kannst"-kimegyek, hogy le tudj vetkőzni.

Őőőőőőmmmm....nagy szemek, furcsa arc, megértés, vigyor.

Ezt ráadásul másodszor is sikerült eljátszanom, másvalakivel. Ja kérem, magyarban az "öltözni" és a "vetkőzni" nem hasonlít ennyire... Hanem, az imént, másodjára említett emberkével utaztam valahova, mikor is elkövettem egy KRESZ-kihágást, mondtam is neki, hogy 

"Hja, da hätte ich pinkeln müssen"

Persze a "blinken" azaz indexelni szó kisült az agyamban. Szóval

 itt pisilnem kellett volna.

......

Hanem, ha már a szaftosabb témáknál vagyunk. Még tavaly nyáron beszélgetek az egyik gyakornokunkkal, családi állapotról, csajokról, miegymásról. Itt ismerkedtem meg a kétneműsedett német szavak jelentésbeli fontosságával. Miután többször elhangzott a számból a "Liebhaber" szó, amit "szerető" nek fordítanék, a srác elkezdett furcsán nézni és elhúzódni. Majd tisztáztuk a félreértést és azóta tudom, hogy egészséges mentalitású férfiembernek legfeljebb "LiebhaberIN"-ja lehet.

Tovább a nyelvi finomságokról...mire nem képes egy visszaható névmás? Az a nyavalyás mich, dich, sich, ha így jobban megvan. Utolsó napjaimat töltöttem az Animal Spirit szolgálatában, az irodában beszélgetünk a főnökemberrel, meg az irodistákkal a hogyan tovább-ról. Mondom is okosan, hogy amint tudok, kiköltözök, azaz:

"Sobald ich kann, ziehe ich aus"...

helyett:

"Sobald ich kann, ziehe ich mich aus..."

Igen, csessze meg, levetkőzöm, amint lehet. Nem nevettek. Nagyon. 

Aztán, össze is jön végre a vetkőzés. Nem, a költözés. Na, a mai nap terméke: pont  erről dumálunk az új kollégákkal, mondom nekik, hogy kell egy hétvége, "mert kicsit be kell rendezkednem" az új lakásban.

"Ich muss ein bisschen einweihen"

Egy betű különbség írásban és hangzásban és ez lett belőle:

"Ich muss ein bisschen einweichen."

Meg kell kicsit puhulnom.

 Mi más. 

Érted.

A németem sokat fejlődött mióta kint vagyok. De romlott is egy szempontból: rászoktam a dialekt -és szlengszvakra. Namost, ha már a szlengnél tartunk: "Vögeln". Ezt ha megkeresed a szótárban, azt találod: "Vögel", a "Vogel", azaz "madár" szó többes száma. A "Vögeln" ennek ragozott alakja, vagy mi. Továbbá magyarból tükörfordítással így mondanánk, hogy "madarászni". Tömördi madárvárta, jó pár éve. Megjelenik egy német leány, egész jó kiállású, csinos fajta, szőke, kéxemű árja. Az egyik cimbi rá is bukott, hogyaszongya kapásból:

"kommst du mit mir vögeln?"

"Vögeln": másodlagos jelentés a "madarat fogni" kifejezésből a szlengbe átemelve: lefeküdni valakivel.

Kevésbbé nyelvi hiba, inkább megszokás a következő anekdota, mert én is, és az ex-kolléganőm is elkövettük. Előbbinek nem anyanyelve a német, utóbbinak az, de ő flúgos. Viszont mindketten sokat vagyunk állatok között, hát egymástól függetlenül megkérdeztük egy-egy ismerősünket:

"Bist du villeicht trächtig?"

Azaz: "Vemhes vagy talán?"

......

Zárásként az egyik kedvencem. Elkövetője Shamil, a volt munkahelyem csecsen terroristája, akit minden terroristasága ellenére, vagy pont azért, egészen megkedveltem. Ő maga mesélte ezt. A csecsen ugye muzulmán és péntekente mecsetbe jár, amit németül Moschee-nak mondanak. Szedelőzködik is ám a Shamilunk egyik péntek koradélután. Kérdi a főnök, hovacsodába megy?

mondja neki a csecsen okosan, hogy:

"Chef, es ist Freitag, ich muss in der Muschi"

Főnök, péntek van, el kell mennem a **csába....

A viccet félretéve, ajánlanám ezt a bejegyzést kedvenc némettanáromnak, Némethné Katinak.

Azt hiszem azért, összességében, nem végeztél rossz munkát:)

Your time has come- Vol. 2.

Elhatároztam, hogy ezt a bejegyzést akkor írom meg, ha egyenesbe jönnek kicsit a dolgaim. 

Na most.

 Most.

Volt itt ugye keveredés-kavarodás, irgalmatlan mennyiségben. Először is, júniusban felmondtak nekem / felmondtam az Enimölszpiritnél, ahogy tetszik, lásd ott. Aztán jött a sztori az Enimöllájffal, mikor úgy festett, megkapom "A Lehetőséget", azaz olyan munkát, amiről álmodtam. Elkúrtuk. Vagyis nem én, ők, de ezt is lásd a saját helyén. Egyik legfontosabb tanácsadóm, mellékállásban "az alezredes asszony", főállásban Édesanyám szerint "a sors nem akarta". 
Na lássuk.

Szóval, ott álltam úgy július-augusztus fordulóján, hogy se munka, se lakás, se kutyaf...ája. Az idő meg szorított, mert augusztus végéig szólt a felmondási határidőm Ferencjóskalandban, szóval az Animal Spiritnél. No, ugye, mint a gyerekvers mondja, "Kapkod fűhöz fához, szalad a vargához". most a Varga szaladt. De már jól van, köszöni, most boldog.

Még valamikor februárban, mikor már kezdett tele lenni a hócipőm az Enimölszpirittel, pontosabban Ferencjóska ostobaságaival, jelentkeztem egy céghez Bécsben, az E.motion fedőnevű lovasterápiás egyesülethez. Akkor nem kerültem oda végülis, valami apróság miatt mást vettek fel, de a jó viszony kialakult, illetve megmaradt a főnökasszonnyal. Aztán, mikor már nagyon kilógott a lóláb Spiritben, felhívtam, hogyhát, szabadulok, ha kellek, vigyenek. Először részmunkaidőről volt szó, aztán teljesről, aztán a közbekombinálódott Enimöllájfos sztori miatt semmiről, aztán....aki még tudja követni, az tegyen egy strigulát ide------->

Szumma szummárum, valamikor augusztus elején kaptam és kapásból el is fogadtam egy állásajánlatot a fent említett egyesülettől. Na mondok, jóság, munka van, már csak lakás kell, mert ugye a Spiritben a munkaviszonnyal együtt a lakhatás is megszűnik. Mit nekem te zordon Alpoknak bécsiekkel vadregényes, satöbbi, nagy bőszen nekiálltam, hogy én majd kevés pénzért nagy házat bérelek Bécsben, ahol Kutya Úr is boldog és együtt lakhatunk, mint tettük azt azóta, hogy őkelmét elválasztották. Jajaja, mondta a realitás, vagy drágáért, vagy kutya- és udvarmenteset. Közben kifutottam az időből. Exfőnököm, Ferencjóska ezen a ponton elkövette ismeretségünk és szerintem élete első korrekt húzását, beleegyezett, hogy egy relatíve jelképes összegért az eddigi szolgálati lakásban maradjak. Szeptember végéig legalábbis. A továbbiakról nem beszéltünk, de eldöntöttem, hogy ha egy mód van rá, nem is akarok tovább itt kempelni, egyszerűen kellemetlen. Na hajde, munkába álltam múlt hétfőn az E.motionnál. A munkaköröm hasonló, mint spiritéknél, szóval, állatot gondozok, szelet tolok, békát ugrasztok, pixelt esztergálok. Ami meglepően mulatságos, tetszetős és fájin,  hogy a vezetőség teljesen korrekt, örülnek nekem, éreztetik velem, hogy jó hogy vagyok, jó, hogy itt vagyok. Ez -bár nem szoktam a blogban káromkodni, de-mondjuk meg őszintén--kurva sokat számít. Szóval, jól érzem magam az új helyen. 

Maradt még ugye a lakhatás kérdése. 

 

Igen bakker, ez egy Thor-kalapács. Tetszetős, frappáns, talán nem a legjobb térelválasztó-elemnek, de tessék jobbat ajánlani. Szóval, jó ideje stresszelek a lakhatáson. A napokban jutottam el odáig, hogy fájdalom, de feladom, hazaadom Kutya Urat anyámékhoz, és keresek valami-mert ugye a blogban nem káromkodunk- vaginácskányi lakást Bécsben óccsóér, azt ott meghúzom magam, míg nem találok jobbat. Eddigre végignéztem az összes, de tényleg az összes lehetőséget. Vagy drága, vagy nem jöhet a kutya, vagy már kiadták, vagy vuclik és muclik lakják. Lógott is az orrom lefelé. Pedig ez teher, mert nem kicsi műszer. 

Aztán, ahogy lenni szokott, jött a bumm-megoldás. Odajön ma hozzám az egyik leány, vezetőségi tag, hogy aszongya, te Dani, lenne egy kérésem lakhatás ügyben: mennyire fontos neked a komfort? Hát mondok, ha nem kell a patkánnyal verekedni a száraz szalonnabürkéért, akkor végülis...Na mert, aszongya, gondolkodunk rajta, hogy berendezünk egy szolgálati lakást itt helyben. Ott lakhatnál kutyával. Csak az van, hogy a vizesblokk másik épületben lenne...Nagyon zavarna? Illetve érdekelne ez a megoldás? Meg végülis, amíg kiderül, hogy ez összejön-e, lakhatsz Steinbachban, ha akarsz...(ez az egyesület másik udvara, egy ugrásra Bécstől)...mindkettőben ingyen...de persze csak ha érdekel ez az opció...

Most erre mit mondjak? Azért nem ugrottam a nyakába, mert még félreértette volna. 

Ja kérem. 

Most ülök a spiritben, és úgy érzem magam, mint akinek semmi gondja a világgal. Mert nincs is. Meló pipa, lakás pipa, magánélet, úgy fest pipa, de az "vöröszónás" ebben a bejegyzésben... Tudjátok, mit mondott a Ferencjóska? Már az igazi, nem az exfőnök...

Minden szép, minden jó, mindennel meg vagyok elégedve.

Inszomnia

"Inszomnia:

Az alvás mennyiségével vagy minőségével való elégedetlenség. A diagnózis szubjektív, mivel sok inszomniára panaszkodó ember normális alvást mutat a laboratóriumban, míg mások, akik nem panaszkodnak álmatlanságra, észlelhető alvászavarokat mutatnak"

  

 Nálam, szerencsémre, a legritkább vendég, talán két kezemen meg tudnám számolni, hányszor volt eddig bajom vele. Mázlis vagyok ebből a szempontból, szoktam volt mondani, úgy alszom, mint a kutyák, azaz leér a kobakom a párnára és alszom, különösebb forgolódás nélkül, reggel pedig kinyitom a szemem és mire kitörlöm belőle a csipát nagyjából észnél is vagyok. Na, de most elkapott. Két napja, hiába, hogy dögfáradtan fekszem le, pár óra alvás után valami apróságra felpattan a szemem, (ma pl egy szúnyogra, hogy az ördög akárhova...) aztán kakukkolok. Remek. Nem keresem különösebb fizikális okát, egyszerűen túlpörgök agyilag. Oké minden, csak gyorsan sok változás és még emészti a kis oprendszerem. Meg ugye tervez is eztazt. Na nem mintha ilyenkor, mikor felébredek, konkrétan gondolkodnék, csak úgy cikáznak ide-oda a gondolatok, visszatérve ehez-ahoz. Felkelek, elszívok egy cigit, igen, én kocka, felnézek a facebookra, ahol persze szintén nincs semmi. Aztán visszafekszem. Megvakargatom Árnyék hasát, kitakarózom, hogy hűvösebb legyen, aztán betakarózom, hogy melegebb. A fal felé fordulok, majd vissza. És nem megy. Játszom kicsit a fantáziámmal, nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerűen elég élénk ahhoz, hogy beleképzeljem magam bármilyen korba/időbe/helyzetbe, mintha filmet néznék. De csak nem alszom. A legrosszabb, hogy tudom, hogy "normába" kellene aludnom, mert reggel korán kelek. Gondolom ettől mégúgy nem megy, amolyan "csakazértse" effektus. Ez van, túlpörgök. Oké pedig minden, az új melóhely egész jó, a szállásom is alakul, a magánéletem is rendben, csak minden fronton van mit tervezni. De mit tehet ilyenkor az ember? Mit, mit...felkel, belövi a gépet, önt egy pohár bort, ír egy bejegyzést, utána pedig visszamegy aludni. Vagy forgolódni.

A Blogger valamiért azt írja: "Bejegyezte 16 óra akármennyikor" Amúgy hajnali fél kettő van. 
Nos, jó éjt, reggelt, hajnalt, akármit.