Gurulok hétfőn pitymallatkor lókergetői teendőimet végezni az A1-es autópályán munkahelyem felé, egyszer csak azt mondja a rádió, hogy XVI Benedict, a római kaotikus egyház feje, azaz a pápa, bejelentette lemondását. "Hát szervusz, Benedek", gondoltam a hétfő pitymallati gondolatok megszokott sebességével. Aztán meg, néhány pillanat múlva ezt:
"Mivaaaaa' ??"
Aztán a nap során randomszerűen, és a koffeinmennyiséggel egyenes arányban elkezdtek jönni a gondolatok a témával kapcsolatban, melyeket most-hasonlóan random módon- monitorra vetek.Valamikor ugyanis, kicsivel a piramisok megépítésének ideje után, azt hiszem középiskolában, tanultam róla, hogy is működik a pápaság. És eszerint a pápák nem igazán szoktak lemondani. Konkrétan mindössze négyszer fordult elő egészen eddig, az egyház 2000 éves történelme során, akkor is elég gyanús körülmények között, valami susmussal a háttérben. A pápák általában meghalnak. Vagyis mindig meghalnak, de addig nem mondanak le. Vagyis nem, haláluk után se, mert akkor már nem tudnak. Na belekeveredtem.
Tehát. Elenyésző számú kivételtől eltekintve a pápa haláláig viseli hivatását, utána új pápát választanak.
Szóval, Benedek lemondott. Indoklása szerint azért, mert ereje fogyatkozóban, nem tudja tovább vállalni a hivatalával járó terheket. Egészen érdekes volt a közvélemény reakciója. Nem igazán lehetett hallani, hogy "ugyanmár, ne csináld", meg hogy "de kár", vagy hogy "éjnye". Nem tudok és jelenleg nem is akarok objektív véleményt alkotni egy olyan emberről, akit nem ismerek és akinek munkásságát csak nagyon felületesen követtem. De pont erre való a blog, hogy az ember szubjektív legyen. És hát eszerint valljuk meg, Benedek nem volt épp a legszimpatikusabb személyiség az ismertek között. Azt hiszem, nem véletlen, hogy ez a kép volt az, ami talán a legsűrűbben fordult elő róla a világhálón:
Munkásságát rögtön azzal kezdte, hogy iromba bődület módon beszólt a muzulmánoknak. "Mohamed próféta csak gonosz és embertelen dolgokat hozott a világnak"-mondta, egy középkori uralkodótól idézve. Ezen persze amazok felherkentek. Aztán még beszólt más embereknek, szervezeteknek, csoportoknak is, amiért utólag alig győzött bocsánatot kérni. Szóval, nem tette magát szimpatikussá a világ számára. Ez főleg nehezen mehetett elődje, II. János Pál után, aki egyszerűségével, tisztaságával és emberközeliségével sokak szívébe belopta magát. Tőle talán a személyiségére olyannyira jellemző "Engedjétek hozzám a gyerekeket" mondat maradt meg a legtöbbek emlékezetében, ami akkor hangzott el, mikor egy pápai látogatáson biztonsági őrei útját állták az őt körülvenni igyekvő gyerekseregnek. Igen, ő egy szerethető ember volt, Isten nyugosztalja.
Mint mondtam, ezek szubjektív gondolatok. De nekem személy szerint Benedek néha hm...kicsit talán komolytalannak is tűnt. Pár hónapja esett meg, hogy a dalai láma gondolt egyet, és azt mondta, hát, az interenet már bőven van akkora platform, hogy azt használni kellene. És beregelt a twitterre. (Ez olyan, mint a facebook, csak t-vel írják.) Aztán, nemsokkal rá, miből lesz a cserebogár, a pápa is egész véletlenül gondolt egy egész hasonlót. Azóta ő is twitterel.
Beiktatása után sokáig ment a téma Benedek előéletéről is, tudniillik őt gyerekkorában besorozták a hitlerjugendbe, ahonnan aztán megszökött. Ezt, ha valóban azért tette, mert nem értett egyet az elvekkel, bátor dolognak tartom. Amiért megemlítettem- és ezt most tényleg teljesen objektíven-az az, hogy gyártottam egy elméletet, miszerint ez a tény viszont nagyban hozzásegítette őt ahhoz, hogy 2005-ben rá essen a pápaválasztó konklávé döntése. Akkoriban ugyanis volt egy amolyan antifasiszta és holocaustra emlékező fellángolás és az efféle dolgokat előtérbe helyezték, kicsit "divattá" is váltak. Gondoljunk csak a nem sokkal korábban nobel-díjat kapott Sorstalanságra Kertész Imrétől, mely a maga nemében nem rossz könyv, de valljuk meg, olvastunk már ezer jobbat is.
Volt a pápa lemondásáról szóló nyilatkozatok között egy, amire felfigyeltem. Nem tudok pontosat mondani, de azt hiszem, valamelyik vatikáni nagyfejes volt, aki úgy gondolta, az a baj a pápa lemondásával, hogy egy hivatás, melyről csak úgy le lehet mondani, sokkal inkább tűnik majd ezután világinak, politikai jellegűnek, megfoghatónak. Namost, kérdem én, van-é még ez nagy világban olyan ember, akinek legalább egy kósza gondolat erejéig ne futott volna át az agyán, hogy a katolikus egyház azért tűnhet egy kőkemény hierarchián alapuló, az idők során hihetetlen méretű vagyont és hatalmat feltornyozott multinacionális bálnaszervezetnek, mert AZ?? (Paradox módon cselekedvén ezzel pont az ellenkezőjét annak, amit valamikor egy názáreti ácstanonc javallott...)
Rendben, átmentem cikizősbe. Sorry. De ha már itt vagyunk: Még
olyan bejegyzések is jelentek meg a világhálón, melyek szerint a
Vatikán az egyik nagy fegyvergyártó cég fő részvényese. Köhömm... Nem
mondom, sőt nem is valószínű, (hogy ha egyáltalán igaz,) hogy ez Benedek alatt lett így, de eszembe jutott, mint egy olyan hír a Vatikánról, ami mindenképp ciki.
És nem, nincs bajom a katolikus vallással. Az egyházzal már több, illetve azzal a lila köddel, amit a kereszténység alapelvei köré szőtt. Egyszer állítólag megkértek egy zsidó rabbit, fejtené ki, miben látja a fő különbségeket a Biblia és a Tóra (a zsidók szent könyve) közt. Ő ezt felelte: -Mindkettő azt mondja, szeressétek egymást. A többi meg maszlag....
Izé. Cölibátus. Benedeket rigorózusan konzervatív elveiért az "Isten rotweilere" néven csúfolták. Mára már tudott történelmi tény, hogy a cölibátust azért hozták létre, hogy az egyházi birtokok, illetve vagyon ne széledjen szét öröklődés útján. A Biblia egy bötüvel se említ ilyesféle kötelezettséget. Erről meg beugrott Édesapám egy tipikus ő-féle mondata, mikor épp a szomszéd falu fiatal, jóvágású papjáról esett szó, aki állítólag a fehércselédet se veti meg: "Látod fiam, idővel rájönnek ám ezek, hogy felnőttel is, meg nővel is lehet..."
És még egy gondolat ugrott be. Vagyis kettő. Ha a pápa tényleg magától mondott le, az korrekt húzás, mert igen, aki nem tudja ellátni tisztét, attól a legbecsületesebb, ha átadja a helyét. De, gonosz, nem gonosz, átvillant rajtam, lehetséges-e, hogy Benedeknek egyszerűen megsúgták valakik, hogy hát, bátyja, jó volna lelépni? Ennek ellene mond az, hogy szinte egybehangzóan azt állítják, hogy lemondása villámcsapásszerűen érte a Vatikánt. Ennek meg az mond ellene, hogy persze, de ha zavarták, akkor hülyék lennének mást terjeszteni. Na mindegy, lehet gondolkodni rajta. A másik, az új pápa kérdése. Akit húsvétig meg kell választani, és hallottam olyasmit, hogy esély van, méghozzá jókora, a "megszokottól" eltérően fekete pápát választani. Hm, azt hiszem ennek is valahogy ideje, hulláma van most, a világ valószínűleg megunta, hogy 40 és 80 közötti fehér férfiak foglaljanak el minden fontos pozíciót. Lásd Amerika. Nos. Ennyi. Tömören, vagy kevésbé.
Talán még egy: az imént írt trendről eszembe jutott, hogy ez Magyarországon is hozhatna némi újdonságot. mindenesetre rosszabb aligha lehete, ha Orbán Piktor helyett mondjuk megtennénk miniszterelnöknek Fekete Pákót.
