Isten tartsa meg jó egészségben kendteket, s házatok népét, kedves feleim, s testvéreim az Úrban. Tán csodáltátok már, hogy nem érkeze kezetekhez levél egy idő óta Vargha gróftól. Beteg tán a' gróf, vagy a' gaz Udmurtokkal perlekedik a gyepűkön, gondolátok bizonyára. De nem, drága barátim, egészségem mint a' makkon tartott süldőmalacé, s az Udmurt népség is odahaza falja a' kását viskóiban, nem háborgatván az uradalmat. Elmerültem, biz gondolataim tengerén, emiá nem vitt vala rá a' lélek, hogy tollat ragadnék. Hanem, most eljöve az idő.
Eljöve biz, már csak a'nnak végette es, hogy a' sok okoskodás végezetéül kipattant egy szikra fejembül. S így történe, kedves feleim, hiszitek, vagy sem, hogy teljes grófi méltóságomban kufárkodásra adám magam, s a' piacra vitte vala csizmámat az út. Hogy lehetséges?-herkentek most fel bizonyára. De egyet se féljenek kendtek, elmesélek mindent, tövirül hegyire.
No, ott kell kezdenem az írkálást, ahun es más felhagyna vele, hogy kendtek minden részletében átlássák a' farbát. A' grófi uradalom, hogy a' jobbágyok harmincadja, a' gazdaság jövedelme, s a' lóbőr elárusítása mellé legyék egy negyedik lába es, felügyeletemml létre hívott egy szatócsüzletet. Mindenféle jóízű s erőtádó magvakat, mézeket, italokat, meg csodaszereket kínál. S merthogy a' cégérre varnyú festetett, hát mink a' nemes komákkal s úri esmerősökkel csak varnyúbótnak nevezzük. Tán jártatok es már benne, ha tán mégsem, vessétek rá pillantástok, ehun.
Hanem, gondolám egy nap, ebugatta, mért es kushadjon ez a' sok csoda a' bót poros sarkaiban, hogy az egér cincorásszon rajta, s a' pók futkosson rajt felsalá? Igenis, ki köll vinni a' portékát a napvilágra, had bámulja meg a nép. Így hát mese nincs, ki köllött vala menni az úrnapi piacra.
Magad uram, ha szolgád nincs, tartja a' régi szólás. Én azonban, gondolám, szolga ide, grófság oda, rá nem bízom eme drága holmit a' talpasaimra. Az úr mindeütt úr, még a' piacon es. Befogaték hát a' kordéba, megrakatám javakkal, s emelt fővel, kardcsörtetvén, a' kelő nap első pitymallására betérék Bécs kies városának úrnapi piacára.
No, gondolám, néz ám majd ferdén a' sok kofa, hogy mit keres közöttük egy gróf, s súgdolóznak majdan, tartván a' vetélytárstól. De nem, kedves feleim, Istenfélő, derekas népek valának ott. Bár vala közöttük egy muszlimán, akkora szakállal, hogy rendes helyen azért már lűnek, meg baboskendővel a' fejin, de még az es megemberelte magát, s illendően beszélt a gróffal. S láss csudát, még egy szittya fehércseléd es előperdült valahonnan. Tán ő volt egyedül, ki nem lopá be magamagát szívem udvarába, mert ahogy ráköszönék az ősi nyelven, oly képet vágott, mint kinek éretlen sóskát dugtak orra likába. No, ott szakadj meg, angyalom, gondolám, s tevém a magam dógát.
Egy jó tenyeres bajor apó eligazított, hogy mit hogyan szoknak emitt, s még lovaimnak és adott vala inni. Hogy ilyenformán felállítám asztalom, s roskadásig rakám a' javakkal, úgy gondolám, most már lehet bármi es.
Sok minden nem lőn végül, csak kerülgeték a' népek a' varnyúbótot. Gondolám, félnek tán a' vad magyar ábrázattól, s összefogám lószőrrel hosszi hajamat. Ez segédlett valamelyest, de még így es csak messziről nézgelődének. Csupáncsak egy őg darált diót vásárolt két öreg, meg valami félbolond fehércselédre tukmáltam rá egy bájitalt. Amit meg összekeresett a varnyúbót, annak is felét elvivé a helypénzes finánc.
Kevéssel délidő előtt aztán megúnám a' mókát, főleg, hogy a' nyári nap sugára es megüté kobakom, s kezdék úgy lenni vala, mint a' szomszédos grófság báljairól hazamenet.
Azonban feleim, s testvéreim az Úrban most hallgassatok ide. Ugyan nem csüggedék én egy szemernyit sem! Hisz grófnak születtem, nem kofának, s legelső nekilódulásra igen helyén van ez es. A' jólelkű piacozó pórok kiokítottak, mit hogyan tegyek másképp a' legközelebb, hova állítsam asztalom, miképp ne üssön meg a' guta, s miképp ragadjam meg a dolgoknak gallérját. Jöttek oly népek is, kik azt mondák, visszavárnak, s felkeresnek, ha máskor es kitűzöm a varnyúbót cégérét Bécs kies városának úrnapi piacára. Meg kell vallanom, az es sokat lódíthat a' dolgok folyásán, ha máskor nem feledem odahaza a legkelendőbb portékát.
Summa summárum, kedves feleim, s testvéreim az Úrban, grófság így, kofalárma úgy, én biz menek máskor es az úrnapi piacra. Okosabban, felkészültebben, tapasztalattal a' grófi tarsolyban. S oly csoda lesz az, hogy olyat még az öregkirály se látott.
Zárom soraimat, s kívánok kendteknek bőséges termést, kerekded fehércselédet, s csendes éjszakákat. Tántalán meglátogassák kendtek es a varnyúbótot, Bécs kies városának úrnapi piacán.
Kelt: Bécs kies városában, Vargária kihelyezett uradalmának szalonjában, Áldás havának első napján, az után az iromba vihar után, ami felhömbörítette a' ruhaszárogatót.
