Blogbejegyzések háromféleképp kezdődhetnek. Nem, ez így nem jó. Mégegyszer. Az én blogbejegyzéseim háromféleképp szoktak kezdődni. Így jó.
1: Köszönéssel. Ez olyan, mint a "császtok", a "jó napot", avagy az "Öregisten, Allah és a Kazah Sólyomisten áldja meg kendteket."
2: In medias res. Igen, ez latinul van és azt jelenti, hogy a résbe mediálunk in, szóval a közepébe vágva kezdjük a dolgokat, belecsapunk egyből a lecsóba, nekiesünk mint disznó az ólajtónak, hozzáfogunk, mint macska a fonalgombolyaghoz.
3: A blogolás okának megadásával. "Kedves Erzsi, azért írok neked most, mert...", avagy "Képzeljétek, olyan történt, hogy azt le kell írnom.".
Ez a harmadik eset, viszonylag prózai okokból.
A prózai ok az, hogy nem tudok aludni. Ez nagyon ritka jelenség Vargáék fiánál, majdnem ritkább, mint ahogy blogolni szoktam. Alapból mint a kutyák, fej le, szem becsuk, alusz, majd reggel ugyanez visszafelé. Vágod, hogy a kutyák visszafelé kátyuk? Nade. Most nemtommivan. Nincs telehold, nem kattog semmi a buksimban (az átlagos hangokon kívül), le is fárasztottam magam, plusz holnapra pihentnek is kéne lennem, mert durva buli lesz. (L., unokahúgom hatéves kistündére hívta meg Jóanyámat és engem a születésnapi bulijára. Szerintem ott felkészülünk a Ragnarökre és ellenségeink véréből készítünk koktélt, amit a maláj kurvák hasáról nyalogatunk fel. Én legalábbis ilyesmi partira számítok. )
Szóval. hogy a random pislogással eltöltött időt valami hasznossal(?) és energiacspolóval töltsem, bedobom, mint Toldi Miklós a malomkövet, a kérdést az éterbe, szerintetek, kedves feleim és testvéreim az Úrban, ez a bölcs és hatalmas interneten egyre inkább elszaporodó jel: 😂, szal ez így?
Mármint, mikor Cukorhegyi bácsi kitalálta, hogy a fácsebukon ne csak lájkolni, meg hozzászólni lehessen, hanem ezekkel a pityputty emotikonokkal kifejezni is, hogy valami az amúgy a kutyát nem érdeklő véleményed szerint dühítő, nevetséges vagy szomorú, akkor belegondolt, hogy a 😂 jel egyszer még világhatalomra tör?
Ugyebár most itt tartunk. Tedd fel fácsebukra, hogy megházasodtál. 😂. Tedd fel, hogy születésnapod van. 😂. Tedd fel, hogy a karibtengeren vagy és beálltál kalóznak. 😂. Tedd fel, hogy lementettek helikopterrel egy hegyről. 😂. Ne tegyél fel semmit és töröld magad az egész lúdfosról. 😂. Mindegy. A lényeg, hogy bármit akarsz is megosztani az onlájn térben, egy mindig lesz, aki szerint az 😂.
Namost, nekem ez nem teljesen tiszta. Csináljunk feedback szendvicset, jó. A feedback szendvics egy bevett kommunikációs technika és úgy működik, hogy két pozitív és tényszerű megállapítás közé pakoljuk be a kritikát. Szerintem, ez a 😂 jel azért kikerülhetetlen mindenhol, mert nem vagy elég okos ahhoz, hogy felfogd, hol a helye, szép az új cipőd.
Örülök egyébként, hogy még nem találták fel a való életben megjeleníthető emoticonokat. Mondjuk szerintem technikailag már lehetne, csak praktikus okokból nem teszik.
De tényleg, ha bármivel bepróbálkozol a szociális médiában, és most azt mondom, hogy tényleg bármivel, példák felsorolása nélkül, mert a bármivel itt nem egy írói túlzás, hanem a bármivelnek a teljesen komolyan gondolt verziója, szóval bármivel bepróbálkozol, ott lesz egy 😂.
Kérdés: miért?
A népnek alapból van egy hajlama arra, hogy bármit, ami feltűnő, az megszóljon. Legyen az művészeti alkotás, mozgalom, szépspgideál, legalább egy mindig lesz, aki szerint ez hülyeség, felesleges és (/vagy ) csúf.
Volt valamikor egy kezdeményezésem a blogon, hogy interaktívvá tegyük az írást. (Nem működött. 😂) De most eszembe jutott, mert ott szoktam mindig úgy abbahagyni a bejegyzéseket, ahogy itt, azaz nyitva, mint kamraajtót a lopós kutya után.
Továbbá már csak azért se lesz pont a végén, mert lepörögtem, már fogok tudni aludni. Ti meg majd befejezitek a történet. Elmondjátok, hogy szerintetek miért van ez így, hogy valami valakinek mindenképp baromságnak számít? Most eszembe jutott, még aktív(abb) állatvédő időszakom. Ugye az állatvédelemre és annak szükségességére elég kevés ellenérvet lehet felhozni. De, de! Ott is mindig volt egy bar😂m, aki akármibe is fogtunk, megmondta, hogy ez hülyeség.
Tessék, az asztal terítve, várom a véleményeteket.
A miérteket, a hogyanokat, a meddigeket. Tudtok hozzáokosodni a blogbejegyzés alatt, a fácsebukon, vagy élőszóban.
Dúitfákk.
Cakát :) 😂
