2020. szeptember 29., kedd

Mint Darth Vader a dorombra

 


Naaszongya, voltam bulizni, volt egy indirekt korona-kontaktom, másnap csöpögő orral ébredtem, je. Várjá, nem rohanunk. Kezdjük máshonnan. Jön a korona, bú! Nem, ezt úgyis tudjátok. Na, nekimegyek mégegyszer. Ülünk mútkó valami előadáson, előtte vigyorgunk ismerőssel, erre mond egy ilyet, hogy: "Bámul, mint Darth Vader a dorombra". Hát én azóta is ezen szakadok. 

Na figyejjé.



Szóval, történés. Okos sógor népek csináltak egy nagyobb léptékű tesztsorozatot koronaügyben. Ennek az eredményétől aztán betojás lett, mert kiderült, hogy a regisztrált fertőzöttek kb harmada nem termelt antitestet, viszont a szúrópróbaszerűen tesztelt egészségesnek tudott emberek vérében elég nagy arányban találtak. Ide a rend kedvéért belinkelem a cikket, ha tudsz sógorul, olvasd el nyugodtan. Ha nem, akkor is elolvashatod amúgy, csak nem mégy vele sokra. Némi magyarázat, lebutítva, hogy mi az az antitest. Ha a suliban Gabika a rosszgyerek elveszi a tízóraidat, Gabikának megjegyzed a képét. Ha tíz év múlva találkozol Gabikával, csak közben te 190 magas és száztíz kiló lettél, Gabika meg alkoholista és informatikus, akkor Gabika szarba' van. Na így működik ez is, ha az immunrendszered egyszer összevész valamivel, azt megjegyzi és mikor legközelebb találkozik vele, már felkészülve várja (az un antitestekkel). Ezért van sok olyan nyavalya, amit nem lehet kétszer elkapni. Namost, a védőoltások jórésze is ezt használja ki. Mesterségesen megpiszkálja a dolgokat és még azelőtt védekezőállásba helyezi a rendszert, hogy Gabika egyáltalán megjelenne. Ezért tojnak most a népek ettől a nincs antitest a fertőzöttekben, a nem regeltekben meg van dologtól. Néznek, mint Darth Vader a dorombra. 

Másfelől. Van nekem erről egy másfelől nekiugró gondolatmenetem. Mert szokott. Ha le vagy valamivel fertőződve, ellenben nem lesz antitested, az, hát, lehet baromságot mondok, de ameddig az agyam terjed, szóval, az könnyen lehet azért is, mert a vírus, bár bekerült a szervezetbe, de pont nem csinált galibát. Értsd: Gabika már iskoláskorában is kicsi volt és alkoholista, és elég volt csúnyán ránézni, ha a tízóraidra pillantott. Ha meg van antitested, de tünetmentes vagy, az majdnem ugyanez vicaverza, hogy Gabika még azelőtt megkapta a pofonját, mielőtt akár csak a közelébe érhetett volna a tízóraidnak. Aztán nem is vetted észre, hogy akar valamit. 


Más. 

Jóbarátnak szülinapja volt, ünneplés. Kiderült, hogy volt egy másodkézbőli korona-kontaktja. Csináltatott tesztet, eredmény 2-3 nap. Ez eddig oké, mivel szerintem nekem a nornák nem azt a sorsot szánték, hogy a korona vigyen el, ebbe én bele vagyok egyezve. Viszont. Buliban elment az ízérzékelésem pár órára, másnap meg kelebólán ébredtem. Ezek klasszikus parasztnátha tünetek amúgy nálam, de ez a kettő így együtt megugrotta az ingerküszöbömet. Nem is magam miatt, hanem mert hétvégén készülök haza, annak meg nem akarnám kitenni a vírust, hogy bekerüljön Jóanyám szervezetébe. Egy darabig én is mint Dártvéder, azt mondom, ej, lövetek én is egy tesztet.


A sógor kicsit okosabb ebből a szempontból, itt Bécsben felállítottak egy ingyébérmentve igénybevehető tesztállomást. És képzeld, működik is, flottul, megbízhatóan. Dícséretes. Nade. Felhívtam előtte a koronahotlájnt, hogy mondom milyen szitum van, mehetek-e tesztelésre. Főleg, hogy csak ideiglenesre vagyok bejelentve ide, nem főlakcímre. (Ne kérdezd miért, hosszú, meg usse mondom el :D) Hátőkaztatnemtudhassák, volt a válasz. Na, gondoltam, ezeknek is kéne doromb. Mindegy, odacsattogtam, elmondtam a regisztrálóslánynak, hogy mi van. Annak lefagyott a gépe, addig beszélgettünk. Mondta az is, hogy a hotlájnosok pont azért vannak, hogy ilyen kérdésekre válaszoljanak, szal hülyék. Mint Dártvéder a dorombhoz. Mindegy, kaptam tesztet, garagalizáltam, belepöktem a fiolába, maksz 72 óra múlva szólnak, hazaballagtam teázni. 


Igen ám, de ez vasárnap volt. Mondok most mibré legyen? Merugye, a törvényi előírások szerint én nem mehetek dolgozni. Mármint, tudnék, mert úgy igazán beteg, némi hapcitüsszön kívül nem vagyok. Továbbá valószínű nincs koronám, DE lehet. Ki ugye nem zárhatjuk. Á rosseb, mit hezitálok én itt, ne az én felelősségem legyen. Ezt a rizikót úgyse vállalja be senki, felhívom hétfőn reggel a főnökasszonyt, azt majd úgyis aszongya, hogy maradjak itthon eredményig. Hétfőn reggel már azt tervezgettem mihez kezdek a talált szabadnappal. Azért összekészültem biztosami alapon, kivittem a kutyát a locsogó esőbe gyorsan kaksantani egyet, letusoltam, miegymás, aztán hívom a hadvezért. Mondom neki mi van. Az meg így gondolkodás nélkül: ja, indirektkontakt? Akkor gyere.


Gyóvanmondom. Mentem én. Srácaimnak szóltam, hogy ne ugráljanak körülöttem, meg a másik két projektvezetőnek is, hogy tudjanak róla. Közben azon gondolkodtam, hogy fordított helyzetben, ha én lennék ennek a fehérnépnek a főnöke, bevállaltam volna-e ezt a rizikót. Merugye. A valószínűség megvan. És ha a teszt pozitív, mire az eredmény megjön, én eltöltök egy-három napot a suliban. Tehát: bezáratnának és felgyújtanak mindent, majd sóval szántják be a helyét. 

Hát, én nem mentem volna bele. De ődóga.

Most azon röhögünk egyik kedves és sajnos csak volt kolléganőmmel, akivel kapcsolatban maradtunk, hogy milyen fejet vágna emberünk, ha pozitív lenne a teszt. El tudjátok képzelni, vagy belinkeljem mégegyszer a képet? XD

Van ám itt logika gyerekek, csak jól meg kell keresni. Valaki vagy a biológiához ért, vagy a politikához. Hogy valaki mindkettőhöz értsen, az jelenleg nem szolgálja a közérdeket.  

Vigyázzatok egymásra, de azt csak ésszel, jó?

Kezeket a takaró fölé!


Ja a teszt?

Negatív lett, ne aggódj.