Temetni jöttem Caesart, nem dícsérni. Viszont, szöget ütött a fejembe, hogy miért akad ki egy országra való nép a Sóbertnorbi beszólásain annyira, mintha legalábbis Viktor királyunk tette volna közhírré, hogy holnaptól ingyen sör jár alanyi jogon mindenkinek. Mert ugyi, ha a nép valamin kiakad, annak mindig oka van. Méghozzá nyomós. Hogy csípem-e a Norbit? Nem tudom. Nem fröccsöztem még vele soha, így nem tudok véleményt mondani az emberről. Hogy csípem-e a médiafigurát? Nem kifejezetten, bár nem is zavar különösebben. Engem most ez a jelenség érdekel, a Norbihurrogás. Na, ennek esünk most neki, mint disznó az ólajtónak.
Szal, alaphelyzet, van ez a rendőrből fitnesz-welneszguruvá avanzsálódott jóember, a Schobert Norbert, innentől #Norbi. Néha, mikor nagyon uborkaszezon van, épp nem gyönnek a migráncsok, nem nyert a Fradi az olimpián és épp nem vásárolja meg Mészáros Lőrinc a Holdat, na akkor közzétesz valamit a média a pali szájából, amin pár hétig elpörgünk. A Norbi beszólásai között- most csak így utánaguglizás nélkül ami a fejemben van- szerepelt már, hogy:
- ha a nő elhízik a kapcsolatban, akkor a férje/partnere kevésbé fogja kívánni
- a nők a terhesség utáni megereszkedett testtel kevésbé kívánatosak
- az elhízott férfi nem esztétikus
Ez az ő szájából nem így jön ki, de erről majd később. Most foglalkozzunk csak és szimplán az üzenettel. Mert nekem az böki a csőrőmet, hogy miért akadunk fenn ezeken a mondatain? Miért pörgünk rajta mint teknősbéka a jégen? Miért vált ki ekkora hujjogást, mocskolódást, közharagot, cirkuszt és kenyeret?
Hát miért is?
Azért, bazdmeg*, mert igazat mond.
Az igazság egy nagyon árnyalt dolog ugyi, és kicsit félfolyékony. Adott szituációban igaza lehet egyszerre mindenkinek és senkinek se. És ha csak a kettővel ezelőtti mondatig olvastad ezt a bejegyzést, akkor lehet, hogy most épp Jóanyámat emlegeted. (Ezt egyébként nem tenném a helyedben, Anyusnak én se nagyon merek beszólni. ) Viszont az igazság egy olyan dolog, ami harap. És ráhujjogunk és rápörgünk, és akár tetszik akár nem, bizony, téma lesz belőle.
Hogy tudja-e a Norbi, hogy mit beszél? Szerintem kevésbé. Van egy másik elhíresült beszólása, amelyben a kokaint a cukorral tette egyenértékűvé, mindezt arra alapozva, hogy mindkettő kémiai képletében elég sokszor előfordul a C és a H jelzés, ami amúgy igaz többmilió máig felfedezett szerves vegyületre is. Alig halkan hozzátéve, hogy egy vegyület tulajdonságait nem érdemes összehasonlítani az őt alkotó elemek tulajdonságaival, mert ha mondjuk veszed a nátriumot, ami egy uncsiszürke fém és felgyullad a vízben, meg a klórt, amit harcigáznak használtak ésaztán ezek vegyületét, a konyhasót, amit a vasárnapi csirkelevesbe szórsz, akkor már érted, hogy miért. Tehát nem, szerintem a Norbi, mármint a médiafigura nem tudja mit beszél.
A Norbi nem egy kommunikációs szakember és nem sajtóreferens. Ő nem azt mondja el, amit az emberek hallani szeretnének, nem is azt, amit ő szeretne, hogy az emberek hallani véljenek, hanem azt, ami így nagyhirtelen eszébe jut. Vagy amiért a média épp megfizeti uborkaszezon idején, ezt nehéz megmondani. A dolog nem is erről szól, hanem továbbra is a miértről, hogy miért akadunk fenn ezeken a norbizmusokon?
És szerintem, lásd feljebb, azért, mert fáj. A társadalmunk erősen tendál a "jóvanazúgy" hozzáállás irányába, ami, és ezt nyomatékosan mondom, jó. Elfogadás. Egyenlőség. Közösség. Dolgok, amikből, ha több lenne, akkor kevesebb lenne egyéb fostos* dolgokból. Viszont. Mint minden jó ötletben, ebben is van egy gikszer, amit majd idővel valahogy ki kell kerülnünk.
Mégpedig az, kedves testvéreim és feleim a Zűrben, hogy az elfogadás nem lehet azonos az elkendőzéssel.
Srácok, befoghatjuk mi a szemünket és poénkodhatunk rajta, hogy az biz nem gyoha, csak a szexgép üzemanyagtartálya. Amikor ott állsz, hogy csapod a szelet Mariskának, és épp nem jut eszedbe semmi jópofa, úgyhogy szimplán csak adot az ászt ami kijön, de megjelenik a Józsi, aki 12 éves kora óta a kukoricaföldön dolgozik és a 185 centijéhez 90 kiló zsír nélkül és nálad mondjuk az arányok fordítottak, akkor lehet, mondom csak lehet, hogy a Mariska az este végén a Józsival köt ki a szénaboglyában. Nem Istenbizony, mert lehet, hogy aztán közben beugrik neked valami jópofa és olyat mondasz, hogy Marika szénaboglyástól ugrik a nyakadba, de legyünk őszinték...azért kisebb az esélyed.
És hölgyeim, drága hölgyim, Isten virágoskertjének legszebb bimbói, ti, kik olvassátok most e szerényen lábatok elé terített blogot, mindig tudnotok kell, ti úgy vagytok szépek ahogy vagytok. Ebbe nincs beleszólása semmiéle Norbinak. Pusztán csak a játék kedvéért legyetek most kicsit Mariska és lássátok magatokat bele a Józsi fejébe, hogy vajon neki az S vagy a B a kedvenc betűje? Melyiken akad meg a szeme előbb?
És szakadjon meg, ha őszinte, ekkor őszinte, én olyan messze vagyok egy fitnesszgurutól mint az Androméda-köd Pornóapátitól (az nagyon messze, ha nem lenne tiszta). Ha az alkatom alapján kéne totemállatot választanom az inkább lenne valami medveféle, mint macskaféle. De úgy na, igyekszem. Nem vagyok a vágódisznó kategória, csak hogy ne legyen a Norbinak igaza. A magam keretei között mozogva hol erre hol arra kilengve formában tartom magam. Nem vagyok kipattintva és a strandon kicsit hülyén érzem magam, de azért látom a lábujjaimat egyenestartásban és mögé tudok kerülni Mariskának úgy, hogy ne a hasam érjen hozzá először. Teszem ezt két okból: az egyik, hogy szeretném hetvenévesen az unokáim csivitelését hallgatni. A másik, hogy azért jobban érzem magam a Józsi, mint a szénabála bőrében.
A társválasztásnál nyilván ez nem az egyetlen szempont, sőt. Magam is inkább vagyok hajlamos a kompromisszumokra a külsőség rovására ha a belsőség passzol. De van egy bizonyos keret, amin belül mozgunk. És ha valami ebből a keretből kilóg, az gyerekek, bassza meg*, nem szép. És itt jön az amit a Norbi beszél. Érted, ha szeretsz valakit akkor nagyjából minden mindegy, mert elhiszed, hogy van benn akarat arra, hogy tetszen neked. Ezt ugye a Norbi nem mondja hozzá, mert, lásd feljebb, ő nem kommunikációs szakember. Ő azt mondja, hogy a férfi száz kiló felett vágódisznó, a nő lógó hassal meg csuf. (Direkt írtam rövid u-val, mifelénk így ejtik, mikor komolyan gondolják.) A Norbi nem tesz alá a közvéleménynek, nem beszél elfogadásról, sem szeretetről, sem pónikról. Ami mondjuk kár, mert a pónik aranyosak. A Norbi, érted, egy Józsi, vagy egy Mariska. Tényekben gondolkodik. Ez nekem személy szerint oké. Sok a de hozzá, mármint például, hogy hízott, mióta összejöttünk, de szeretem, satöbbi. Ez is oké. De a tények makacs dolgok, hogy egy filmidézet is legyen itt. (Vendégem egy fagyira, aki megmondja, melyikből.)
Namost, amit ki akartam hozni az egészből, hogy lehet szidni a Norbit, lehet kijelenteni, hogy baromságokat beszél (jó, a cukor-kokain allegória tényleg az volt) de attól még kutya ugat, karaván halad. Mariskánál a Józsinak indulásból van egy plusz pontja. És lehet, hogy Józsi jobban érzi magát a bőrében, könnyebben alszik, szabadabban lélegzik, könnyebben ébred és előbb el tud futni a medve elől, mint...hát az aki nem Józsi.
Minden más IS igaz lehet, de az igazság, ami félfolyékony, helyenként összeáll és megszilárdul.
Szerintem amúgy ennek a szegény Norbinak csak egy jó marketinges kellene.
Norbi, ha olvasod ezt, jó pénzért tudok egyet XD
*= a káromkodás, mint olyan, az irodalomban nem elfogadott. Ellenben a blogolás hivatalosan nem számít irodalomnak, úgyhogy jóvanazúgy, basszameg.
