Hátjónapot. Bizonyára (remélem) észrevettétek, hogy eltűntem egy ideje. Mármint nem én, úgy személy szerint, hanem az ingyenes, szénhidrát,- koleszterin- és politikamentes blog. Namost. Most megint van. Az eltűnés oka az...szigorúan véve nem tartozik rátok, de egy sör mellett szívesen elmesélem annak, aki fizeti a sört. Hej. Szóval. Itt Sógoriában jelenleg mindentlezárunk, mindmeghalunk karantén van, a napok többségét hómofiszban töltöm, Asszony családlátogat, úgyhogy mondom, eh, meglátogatom ma a Katit. Kati nekem nagy komám, hivatását tekintve meg exkollégnaőm. Úgyhogy bezártam az irodát háromkor (értsd, lecsuktam a laptopot), azt usgyi, mentem Katival trécselni. Aszongyák az öreg bölcsek, hogy az nem is számít rendes baráti beszélgetésnek, ahol legalább 15 percen belül nem terelődik a szó az iszásra, vagy a toszásra. Ez meg rendes baráti beszélgetés volt, mondott is a Kati olyat, hogy majd leestem a székről, kérdem tőle, mehet-e ez fel a blogra? Mondja ám, hogy igen, hát jó, újrabemelegítésnek pont jó lesz, Kati meg úgyse tud magyarul.
Na.
Aszondja az ember, hogy házasodni készült egy kolléganője. Jó, ez alapból még nem sztori, néha csinálnak ilyet az emberek, mindenkinek kell egy hobbi. Hanem, amikor már meg lett házasodva, elindultak a férjével nászútra. A Kati, meg még pár kartárs meg kitalálták, hogy pakolnak nekik egy koffert az útra.
Ja persze, most ne olyan kofferra gondolj ám, amilyet jóanyád pakolt neked az első cserkésztáborba, hogy szalonna, meg lókolbász, meg narancslé van benne, hanem olyan dolgok, amiknek az emberlánya a mézeshetek alatt veszi hasznát, ha érted, mire gondolok.
Na lényeg, Kati elment bevásárolni a kofferba. Bevette magát az SCS-be, ami a shopping city süd-nek a rövidítése, és egy akkora irombanagy bevásárlóközpont Bécs kies városa déli határában, hogy Pornóapáti kétszer elférne benne. Egyszer bementem oda December 23án, azóta se szeretem az emberszagot. Beballag hát ez a mi Katink az SCSben a szexbótba, és enyhén feszengve mondja az eladónak, hogy dolgok kellenének. Hát mifélék, kérdi az eladó nagy vidoran, Kati felvázolja, mifélék, aztán némi egyezkedés után jó 200 ojró értékben teletömi a hátizsákját műbrével, ehető bugyikával, afrodiziákummal (ez a búgatópornak a műveltebb neve, ha nem tudnád), síkosítószerrel, gyorsbilinccsel, meg más ilyen holmival, ami nem az iszáshoz, hanem a másik témához kellhet.
Megy ki a Kati még mindig feszengve a szexbótból, hát erre beriaszt neki a bolti vijjogó. Megfordul, hogy ez most baj-e, mondja ám az eladó, hogy nem, menjek csak, valamiben biztos bennmaradt a lopásgátló. Ebben meg is egyeztek, az eladó bezsákolta a pénzt, a Kati meg ment a hátizsákban a műbrével és társaival.
Ez a történet itt szürke és unalmas véget is érne, ha a Katinak, magáról megfeledkezve eszébe nem jutott volna, hogy még kekszet akart venni a gyerekeknek. Beugrott hát hamar a teszkóba, vagy hát annak a sógor megfelelőjébe, billa, vagy hófer, vagy tudomén. Lényeg, hogy mikor jön kifelé a polgárnő a keksszel a teszkóból, megintcsak rárivalkodik ám bolti vijjogó. Az haggyán, de jön vele a biztonsági őr is, azt kéri, hogy pakolja ki a táskáját.
Hát most ugye, mit lehet mit tenni, a Kati nekiállt kirakni a zsákból a kekszet, amit követett a műbré, az ehető bugyika, a búgatópor a síkosítószerrel meg a gyorsbilinccsel, aztán mikor idáig jutott a dolgokkal, akkor a biztiőr feladta, mondta neki, hogy na jó hagyjuk, menjék magácska csak haza innen.
Hogy mi a tanulsága ennek a történetnek?
Nincs neki.
De én jót röhögtem.
Utóirat: aki megmondja, mi van a bejegyzéshez csatolt képen, azt én hívom meg egysörre.
Utóirat 2: Krisz, te nem játszol, veled együtt láttuk. :D
