Most, hogy mindenki kényelmesen elhelyezkedett, kicsatolta a nadrágövét vagy feltűrte a szoknyáját és rákészült, hogy egy másfélórás értekezés következik gazdagságról, szexről, a kőkemény verdákról, az utcai bulikról, az egyéjszakás kalandokról és a torgyánjózsiról, most, hogy felment bennünk az adrenalin, a tesztoszteron, az ösztrogén, meg az a rosseb, aminek mindig elfelejtem a nevét, de azért felelős, hogy ébren maradj, most, hogy mindenki beizgult, hogy hű, itt most olyan téma lesz, hogy még a kovászos uborka is feláll tőle, na most mindenkit meg kell erősítsek a hitében, nem.
Az volt, képzeld el, úgy egy hónapja, hogy felkeltem. Jó, most ennek a mondatnak pont annyi volt a haszna, mint a "g"-nek a lasagne-ben, de figyelj, majd értelmet kap. Mert a felkelés önmagában nem téma, hanem annak a hogyanja, az téma. Az van ugyanis, hogy hála az égieknek, a genetikai lottónak meg a kisfröccsnek, általában jól alszok és frissen ébredek. Namost, ez egy a kivételt erősítő nap volt, úgy keltem fel, mint aki éccaka macskákkal verekedett. Tudod, mikor az se rémlik, hogy hívnak és úgy nézel a világra, mint uhu erdőégés után. Néha ilyen is előfordul. Na de, a világot ez nem érdekelte, hogy én így vagyok, vagy úgy vagyok, köllött dógozni menni, meg minden nyavalya. Aznap aztán munka után direktben a terv szerint indulnom kellett, hajde, Vargáriába, mert megbeszéltük Jóanyámmal, hogy elmegyünk kujtorogni.
Ebből kifolyólag a metrót messziről kiröhögve, mint a nagyobb urak, beültem a Borsóba és csipás szemmel útra keltem. A Borsó (teljes neve: Borsószem Királykisasszony) a személygépjárművem. Miután az elődje, Opál, a németesen egy tigristank tömegével, ellenállásával és fogyasztásával rendelkező opelasztra elérte azt a kort, hogy már ellopni is csak pénzkidobás lett volna, be kellett ruháznom egy másik lóra. Két kitételem volt: az szencség, hogy se dízelt, se franciát nem veszek. Na ehhez képest lett egy rönő kapturom, amivel amúgy teljesen boldog vagyok azóta is. A Borsó nevet két okból kapta: 1: manapság minden autó is úgy néz ki, mint egy labda, hogy ha már dörren, akkor ne a pali haljon meg benne, hanem a gép menjen tönkre, 2: a rendszáma a PEA betűkombinációval kezdődik.
Na.
Beülök a Borsóba, nézek ki a fejemből okosan, hallgatom a 88.6-ot, indexelek balra, aztán jobbra, törölgetem a csipát a szememből, próbálok valami életet verni magamban, hogy a reggeli dugó közepén megtaláljam a megfelelő kifejezéseket, ha valaki rámvillant. A mentális ködön át egyszercsak beugrik, hogy hejj, meló előtt jó volna tankolni, mertugyi utána már sipirc van. Jól be is kanyarodok a benzinkút felé, kiszállok, puprarkom a járművet, köszönök, fizetek, vezetek tovább.
Aszondja ám egyszer csak a Borsó, ami alapból egy tüllszoknyás francia mademosielle eleganciájával szeli az utakat, hogy "röff", aztán nekiáll dadogni, mint elsőéves biológushallgató az anatómiavizsgán. Aztán megy egy ötven métert, aztán megint szkettmendzsont játszik, hogy épp csak a fejemet nem ütöm a kormányba. Na miután az ébredezés határán gondolatban bosszút álltam trianonért, lepösöltem az ejfeltorony lábát, mangalicazsírt kentem a bagettra és rákiabáltam Emmanuel Macronra, hogy "mondd azt, hogy réparetekmogyoró, te szemét", felnőttesebbre vettem a figurát és visszapörgettem agyban, hogy mi lehet a baj. Ismételten hála az égieknek, a genetikai lottónak meg a kisfröccsnek, audiovizuális a memóriám, ergó képeket és hangokat is vissza tudok tekerni gondolatben. Miközben Borsót krehácsolva ette a nehézség a fenekem alatt én a múltba révedvén eljutottam az előbb említett benzinkútig és látám, ahogy rányúlok a zöld tankolópisztolyra.
Az a benzin.
Borsó dízeles.
Pozitív a dologban, hogy elmúlt a szokatlan reggeli álmosság. Egy épp arra járó Billa parkolójába befordultam, elsoroltam az összes általam ismert szenteket és démonokat (ami, meg kell mondjam némi nagyképűséggel, nem kevés), aztán tervet készítettem.
1: Felhívtam Jóanyámat, hogy csináljon "B" programot, mert vagy hazaérek estére, vagy nem.
2: Bementem a Billába, vettem egy sajtosssszenvicset, megkérdeztem a kasszást, hogy ki itt a góré. A górénak elmagyaráztam nyomorult helyzetemet, megkértem, hogy had maradjon itt az autó további instrukcióig. A góré erre áldását adta, hogy Odin töltsön neki egy pohár mézbort a Valhallában.
3: Elindultam gyalog a suliba, mármint ahol dolgozok, merthogy már nem volt messze, meg rájöttem, hogy a legokosabb lesz a kőkeket kikérdezni a továbbiakról, mert ők mindig ismernek valakit, aki ismer valakit, aki rokona valakinek, aki pont tudja azt, ami nekem kell.
Beértem hát a suliba, szóltam a projektvezetőnek, hogy ne röhögjön ki, de a fentiekből kifolyólag lehet le kell lépjek. Felzaklattam a kőkeket, meg is lett hamar a válasz, hogy nem érdemes urambátyám alapon szerelőt keresni, mert az elvontatja, lecsapolja, megszereli, vajaskenyeret eszik benne és mindezt felszámolja és két hét múlva adja vissza az autót, hanem szóljak a Sárga Angyalnak.
Lőn.
A Sárga Angyal az ugyi a hivatalos autómentő szervezet. Minden országban más a neve, de a lényeg ugyanaz. Felhívtam őket, mondták, hogy kalkulálnak, aztán visszahívnak. Negyedóra múlva csörögnek, mondják, hogy a fals tankolás miatt keresnek. Mondom nekik, hogy tizenöt évig vezettem egy benzines autót, az elmúlt hónapokban a jó időből kifolyólag motorral közlekedtem (nyilván szintén benzines), meg álmos is vagyok, úgyhogy nem a tankolás fals, hanem a jármű. Kiröhögnek. Kérdezem, hogy rá fog-e menni a havi fizetésem. Mondják, hogy nem, csak egy része, mert az urambátyám alapon szerelő, aki elvontatja, lecsapolja, megszereli, vajaskenyeret eszik benne és mindezt felszámolja és két hét múlva adja vissza az autót, na, ahelyett küldenek egy kocsit egy manusszal aki mindezt ott helyben elrendezi, szóval nettóban jobban járok.
Ámen.
Szólok a projektvezetőnak, hogy akció van, jön a manusz, a projektvezető mondja, hogy eriggyek, a manusz felvesz, jó fej pali, lepacsizunk, elgurulunk a billaparkolóba. Nekiáll a koma a műveletnek. Közben elmagyarázza a teknikai részleteket, meg kikalkulálja, hogy mennyibe fog ez nekem kerülni. Kicsit rángatózik a szemöldököm, de még mindig jobb, mint amire számítottam, mert ez a bölcs ember a bölcs járművével ott helyben lecsapolja a fals autóból a megfelelő üzemanyagot, majd újratölti fals autóba valóval, hozzákeverve egy adalékanyagot, amitől aztán Borsó kibírja az első tíz kilómétert, utána meg mán jóvan. Szóval megspórolja a vontatás költségét és fél órán belül van autóm.
Megéri.
Meg mondjuk mindenképp jobban, mint egy komplett motorcsere.
Míg aztán a történet lejátszódik, hogy teljen az idő, eltrécselek a manusszal.
Az aztán mond olyat, amin azóta is röhögök és pontot is tesz ezen blogbejegyzés végére.
Szóval, ezzel kívánok előre is további jó estét, illetve ha valaki meg akar dobálni érte rohadt paradicsommal, az ne tegye, mert nem én mondtam.
Na.
Aszondja a manusz: tudja Dániel, én tizenöt éve csinálom ezt. És az van, hogy tíz esetből nyolc-kilencszer férfiak tankolnak mellé. Szintén tíz esetből nyolc kilencszer így, mint ön, hogy benzint a dízelbe, azon egyszerű oknál fogva, hogy a benzinpisztoly csöve belefér a dízelbe, de a dízelpisztoly csöve a benzines autóba nem nagyon. De-aszondja, egy nagy vigyorral-ha fordítva történik meg a dolog, szóval hogy valaki dízelt rak benzinesbe, na ott nem kell statisztikát csinálni, mert azok kivétel nélkül nők.
Hogy miért?
Mert makacsok.
Belemegy az, akármi lesz is.
Ha kicsit nehezen is, ha tartani kell is, ha erőlködni kell is, de- így vagy úgy, belemegy. Tecciknemteccik.
Rossebotteszi.
No, ezzel el is jutottunk az elmélkedés végére. Én mosom kezeimet. És minden tiszteletem a teremtés legszebb virágainak. Csókollak benneteket, az öregebbjének a kezét, a fiatalabbjának igény szerint.
Hogy ne csapjatok agyon, hagyok még itt egy zenét a témához illően és a kedvetekre.
Áldásbékesség.
