A napokban kiosztották az ignobeldíjat. Avagy anti-nobeldíjat. Tudod mi az, füles? Nem?
Figyejjé.
No, az ignobel-díj, az egy nem létező valami, amit mégis odaítélnek minden évben valaki/knek. Valójában a nobel-díj paródiája, nem jár se kitüntetéssel, se pénzjutalommal, se őszülő halántékú svéd tudósok kézfogásával, de létezik.
Olyan népek kapják, akik a maguk tudományos területén valami egyedülállót alkottak, publikálva, készre tervezve, tudományos szemmel korrektül, csak épp semmi haszna nincs és a kuttya* nem foglalkozik vele.
Mikor először hallottam erről a kétes érdemű kitüntetésről, épp egy manusz kapta meg, aki az antarktiszi pingvinek bélmozgásának sebességéről írt egy kábé négyszáz oldalas könyvet-érted, éveket töltött a pali azzal, hogy megtudjuk, mennyi idő alatt k*kálja ki a pingvin a megevett hal maradékát. Egyébként teljesen oké, tudományos leírás, annak minden összetevőjével, tehát bizonyítható, megismételhető, megfogható, de hogy a jövőbe vetett fényes hitünknek része lesz-e ez a felfedezés, az legalábbis kétséges.
Valamilyen szinten gonosz dolognak tartom amúgy az ignobel díjat, mert az a helyzet, hogy sose tudhatjuk, mely felfedezés mire lesz jó. Példának okádásáért, az a matematikai függvény, amit a kitalálója annó leírt és egy fiókba rakott, mint haszontalant, manapság a CAD-tervezőprogramok alapját képezi, szóval ezzel tervezik meg a sarki boltot, a helyi kórházat, meg az Orbánviktor lakóparkot Kiskunfitymahetyén. Mindemellett fenntartom a szabad szólás jogát, hogy a jelen helyzetből kiindulva jókat mosolyogjak az idei nyerteseken, akik többek közt azt vizsgálták, hogy az élő, vagy a döglött hal úszik-e gyorsabban, ha egy botot húzunk előttük, illetve, hogy az emlősök tudnak-e lélegezni a valagukon keresztül, továbbá, hogy a józan, vagy a berúgott csőféreg talál-e ki előbb egy útvesztőből.
És ehelyt bocsánatot is kérek érte.
Namost, miért bökködöm a billentyűzetet erről az egészről. Egy olyan kérdés miatt, ami régen mocorog a buksimban. Mégpedig, egyik kedvenc tudományágam, az etológia, avagy a jószág viselkedéstudománya miatt. Az van ugyanis, hogy tudományos körökben felreppennek és látszólag bizonyításra szorulnak olyan kérdések, mint hogy a macska boldog-e, ha megsímogatják, tudja-e a kutya, ha rosszat csinált, azért rúg-e a ló, mert mérges, tisztában van-e a kecske azzal, hogy van szarva, valóban azért eszi-e a patkány a sajtot, mert szereti.
Ésatöbbi.
Kis kitérő: Réges rég, a piramisok építése előtt valamivel, bigyológiát tanultam a főiskolán, de muszáj volt mellé felvennem egy másik szakot. Miután kiókumláltam, hogy a matekhoz hülye vagyok, a földrajz nem érdekel, a kémia meg büdös, nagyjából egyedüliként a biológia-kommunikáció szakpárt választottam. (Egyszer egy beszélgetés során egy okos ember megkérdezte, hogy ez akkor most azt jelenti, hogy beszélgetsz az állatokkal?) Namost, az alapvetően bioszos beállítottságú agyammal a kommunikáció szakon valamikor az első szemeszterben szembejött Doktor Doktor Professzor Nememlékszem elmélete, mely szerint: "Az emberi kommunikációt az állatitól három dolog különbözteti meg: Az állatok nem tudnak hazudni, nem tudnak elvontan gondolkodni és nincs jövőképük."
Nahinnye, a bennem élő parasztlegény mindjárt rányúlt a ganazjóvilla nyelére.
Mondjuk úgy finoman, nem értettem egyet. És itt jön be az a kérdés, amire amúgy az egész hóbelevanccal ki akarok lyukadni, hogy mennyire kell bebizonyítani a nyilvánvalót?
Igen, a macska boldog, ha megsímogatják, a kutya pontosan tudja, ha rosszat csinált, a ló azért fog felrúgni, mert haragszik rád, a kecske pontosan tudja, hogy van szarva és azzal dolgokat lehet felburítani, a patkány meg ehetne fűrészport ist, de a sajt csak jobb.
Ezek u.n empírikus megfigyelések és pontosan tudom a tanulmányaim, az olvasmányaim, a tudományosságban dolgozó ismerősök elbeszélései alapján, hogy ezek nem mindig pontosak, mint ahogy a fecske se azért száll mélyen, mert eső lesz, hanem mert eső előtt a légnyomás megnő, ami lenyomja a repülő rovarokat, amiket a fecske vadászik, de na.
Na.
Valahol azért a tudományosságba is be lehetne venni az-elnézést a szavaimért-" baszod hülyegyerek, nem látod???" effektust.
Aztán kombinálni a többivel.
Zárszóként és Doktor Doktor Professzor Nememlékszem elméletére reagálva, Jóanyám tegnap mesélt egy tündérit:
Bejött a hideg, aszongya a muter, átvolt körmözni a szomszédnál. Kért tőle egy zsák szalmát, hogy betegye a kuttya*házba. Nem mintha a jószágnak nem volna bejárása a házba, de na. Aszondja, húzkodja haza a zsákot, jön be az udvarra, hát a kisebbik vad, a Szotyi (lásd a fenti képen,) jön ám elé, mintha muszáj lenne. Túrja bele az orrát a zsákba, csóvál, mint a szélmalom, aztán bemegy muter, kinnhagyja a zsákot a szalmával, hát egyszercsak megy ki, látja ám, hogy a Szotyi húzkodja befele a zsákot a kuttya*házba.
Na, ennyit Doktor Doktor Professzor Nememlékszem elméletéről.
Neki nem ignobeldíj kéne, hanem egy jó tockos.
Tessék a vadat tiszteletben tartani, jónak lenni és kezeket a takaró fölé helyezni.
Kiskezit.
*Hogy miért van három "ty" vel a "kutya" szó: a blogírás emlékeken alapul. Most pont az jutott eszembe, mikor Krisz barátommal ültünk a helyi léleksüllyesztőben és a szomszédban lármázás történt, mely alapján a címzett kartársat "kutttttya vagy, Botond" felszólamlással akarta az opponens illető meggyőzni a saját véleményéről, viszonylag hosszasan, míg meg nem untuk a lármázást és különböző bútordarabok kézügybe vételével úriasan távozásra nem bíztattuk az érintetteket.
Aztán a "Kuttttttya vagy" megmaradt a fejünkben XD
