Jocóbá, az Öregisten tartsa meg sokáig jó egészségben, a hetvenes évek közepén látta meg a napvilágot, a Tusnádcsömör vonzáskörzetéhez tartozó Bajánhetyén. Anyakönyvi neve Kisbormándi József Sándor. A nyolc elemi után építőipari technikumot végzett, melynek közében es megházasodott, majd letette az érettségit. A kilencvenes évek közepén az akkori kormány által életre hívott "Talpra Magyar Program" keretén belül elvégezte a pedagógiai modult, mely szabad utat engedett neki az oktatás berkeiben való garázdálkodásra. Lévén, hogy édesapját-az Öregisten nyugosztalja-is Józsefnek hívták, csak épp Kisbormándi József Károlynak, aztán valahogy meg kellett különböztetni a kettőt, Jocóbára a negyvenes évei körül Tusnádcsömörben valahogy úton útfélen ráragadt a Jocóbá becenév.*
Namost.
Jocóbá nem hülye és teljesen jogosan van akadva, ki. A szintén Tusnádcsömör vonzáskörzetéhez tartozó Patánhagymáson kapott szaktanári állást és most, hogy az évszámaink már 202vel kezdődnek, egyre többet fő a feje, hogy miféle borzalom lesz ebből. Mert próbál ő magyarázni a betonkötés statikájáról, azt a hülyegyerek meg a telefonnyát bökködi. Feladja házifeladatnak a területszámítást, azt a csóri kiszámolja csetdzsípítível. Odaadja nekik a Kolonc János féle "Tégla-és habarcsfaltervezés" című könyvet, ezek meg, mit gondúsz, inkább utánanéznek a neten.
Szakadjon rájuk a rosseb.
Ha így megy ez tovább, holnap már robotból lesz a káposzta is.
Jocóbá ezt pedig nem akarja, mert ő bizony még a pocsolyában mosta meg a lábát és legalább másfél kilómétert gyalogolt az iskolába, hogy aztán arcul taszajtsák vonalzóval, mert elkésett és ez így volt és van rendjén.
Teringettét.
Mi lesz ebből a világból?
Hova tartunk?
Eeelvegyük, ne vegyük, izé, he.
Akarjátok olvasni a véleményemet? Nem?
De.
El nem veszem a gyerek telefonját, ha három ördög kerget is érte. Miért? Három agyrobbantóan egyszerű okból, fontossági sorrendben felsorolva:
1: Mert nem az enyém. A tulajdonhoz, illetve afelett való rendelkezéshez való jog a legtöbb európai országban az alapjogok közé tartozik, ergó kortól, nemtől, bőrszíntől, vallási hovatartozástól függetlenül mindenkire érvényes. Tehát ahogy nem mondhatom azt neked, hogy most pedig becsukod, bammeg, a leptopodat, amin ezt a blogot olvasod, és odaadod a szomszédnak, úgy nem mondhatom a gyereknek se, hogy tegye a telefonját az asztalomra.
2: Mert az, hogy a telefon bökködve van a nép által, az tény. Kiakadhat rajta Jocóbá, összeanyázhatom én is a kőkeimet, de attól még ez lesz-a telefon bökködve leend. Dolgokkal, amik evolúciós és fejlődéstani tények, két dolgot tehetünk. Vagy összejocóbázzuk őket, amitől függetlenül még a felvett fonal ugyanarra fog gurulni, vagy kézbe veszük a dolgokat és felhasználjuk. (Az én kőkeim mondjuk telefonra kapják linkben az olvasnivalót, meg azon keresnek utána, hogy hány rókafaj van Európában. Ruzsa Sándor is rábólintana, hidd el.)
3: Mert ha az előadásom közben a csórészájú purdé a telefonján a bébisárkot nézi, akkor, -az Öregisten lássa lelkem- szar az előadás. Az meg nem a csórészájú purdé hibája.
Jocóbá, hogy eddig eljutottunk, még mindig berzenkedik. Merhogy, mi az ördög cementes patája az a mesterséges intelligencia hülyegyerek, mikor a természetes hülyeséggel se bírunk, he?
És Jocóbának ebben is igaza van.
Hát komám, a mesterséges intelligencia, az pontosan olyan, mint egy kalapács. Volt-e már a kezedben kalapács? Mert ha igen, márpedig esélyes, hogy igen, akkor pontosan tudod, hogy a kalapácsot három dologra lehet használni:
1: Beverni vele a szomszédgyerek fejét. Hosszabb leírást nem igényel a kérdés, meglendíted, bumm, fröccs, mentő jön, rendőr jön, mész börtön.
2: Házat építeni vele. Tudod, a klasszikus módon, tégla, meg szeg, meg habarcs, meg az a rosseb, aminek mindig elfelejtem a nevét, de ha odaszegeled a falhoz akkor szép, a lambéria, rohadjon meg na, eszembe jutott, meg a tetőléc, meg a kutyaól.
3: Megmutatni vele másoknak, hogy az előző kettőt hogy lehet elvégezni.
Tudom, hogy Jocóbá szerint ez hülyeség, sőt, őt idézve "disznókocabaromség", de én hiszek benne, hogy a fejlődés jó. Hiszek benne, hogy a kalapács feje változik, de a nyél nem tehet róla, hogy milyen kézbe simul bele.
Szóval, azt hiszem Jocóbá, most itt van a kihívás, most itt van he. Mindketten a szocializmusnak becézett kommunizmus peremén nőttünk fel és hallottuk a sztorit, mikor az orosz meg akarta fordítani a folyót. Nem ment neki. A mi dolgunk eldönteni, ami már eldöntetett.
Nekimegyünk fejjel a kecskének, vagy megetetjük és a hátára ülünk?
Hát meglátjuk.
Csendes, békés éjszakát minden kedves olvasómnak.
(Azért, csak mondom, az udmurtok ellen nem véd ám a mesterséges intelligencia, úgyhogy eresszétek szét a kutyákat éjszakára.)
*: Mint az nyilván nyilvánvaló, ha meg nem, akkor a nyilván egy nyúlvány, a következő karakterek, helyiségek, programok, cuccok és dolgok: Jocóbá, Bajánhetye, Kisbormándi József Sándor, a "Talpra Magyar Program" Kisbormándi József Károly, Tusnádcsömör, illetve Patánhagymás: Nos, mindezek, a felettébb olvasható blogot rendszeresen olvasó embereknek rendszeresen blogot író blogíró ember által kitalált karakterek, helyiségek, programok, cuccok és dolgok. Amennyiben a felettébb olvasható blogot író ember mintegy véletlenül beletalált volna abba, hogy a valóságban létezik Jocóbá, Bajánhetye, Kisbormándi József Sándor, a "Talpra Magyar Program" Kisbormándi József Károly, Tusnádcsömör, vagy Patánhagymás, akkor a a felettébb olvasható blogot rendszeresen olvasó embereknek rendszeresen blogot író blogíró ember elnézéskéréssel párhuzamosan kéri annak megértését, hogy mindezen karakterek, helyiségek, programok, cuccok és dolgok csak a felettébb olvasható blogot rendszeresen olvasó embereknek rendszeresen blogot író blogíró ember konszolidáltan bomlott elméjének termékei.
Ha ezzel nem volna a felettébb érdekelt személy rendben, akkor az anyja picsáját.
