Hát miért az Öregisten radai kénköves sistergős nyiláért nem, mit gondolsz, he, mert az egész magyar nyelvoktatási rendszer annyit ér, mint egy zsák libafos, csak vitaminok nélkül, azér.
Na.
Most, hogy rájöttem, hogy ez akár életem legrövidebb blogbejegyzése is lehetne, folytatom. Akartam amúgy egy a témához illő képet csinálni mesterséges intelligenciával, ami ugyan a természetes hülyeség ellen nem véd, de beírtam kicsit megtekerve a képkészítőnek a "német nyelv" kifejezést és ez lett belőle. Nem korrekt, de aranyos, én meg jót röhögtem rajta.
Érted.
NÉMET.
NYELV.
(Igenhülye MI.)
Én meg ám, hanemde, és egyáltalán, hosszú idő után (egy messzi-messzi galaxisban) újra elkezdtem német oktatni és újra szembe jött velem annak az elméletemnek a napalmfényes bizonyítéka, amit itt most, amint valahogy kikeveredek ebből a barokk körmondatból, leírok.
Azér' nem beszél tudod a magyar nyelvekül a statisztika szerint, mert ha csinálnak egy ilyen felmérést, az úgy néz ki, hogy odatolják a józsibogár orra alá az ánégyes papírlapot, amire rá van írva a kérdés, sorban, betűvel, hogy A: ön beszél-e idegen nyelveket, B: ha igen, hányat? Mire a józsibogár azt fogja írni, hogy A: nem, B: egyet, azt is szarul.
Aztán a statisztika bemegy a hivatalba, ott a Marinéni nekiül a dáúve egbert meg a pirosszimfónia mellett és kiértékel és átlagol és kijön, hogy a magyar, az bizony nem egy nyelvzseni.
Tudod, velem meg sokadjára esik meg, hogy leülök első alkalommal valakivel, aki saját véleménye szerint pont ezt a statisztikát erősíti, aztán gerillamódszerrel átváltok spontán németre, amire még a százhúszkilós férfiemberek is lányosan zavart vihogással szoktak reagálni, majd elkezdenek velem németül társalogni.
De konkrétan olyan szinten, amihez képest a Bécsben felnőtt kebabárus, aki napi szinten folyékonyan társalog és ügyet intéz és megmondja a hivatalban a Hildrenbrumm néninek, hogy szép a szeme, szóval amihez képest a a Bécsben felnőtt kebabárus egy süketnéma.
Csak tudod, hol a különbség? Ott barátom, hogy az Alinak, mikor először elmondta németül, hogy "köszönöm, nem kérek bele hagymát", akkor az anyja azt mondta, hogy ejnye fiam, de jól megtanultál németül. Most ezt nyilván törökül mondja neki, de az nemtom hogy van, meg mindegy is. De, egyen meg a rosseb, megnéztem neked: hadi oğlum ama almancayı iyi öğrendin, így van, nesze. Most mán ezt is tudjuk.
Na.
Nyelvet tanítani szerintem úgy kéne, mint ahogy az emberfiát énekelni tanítják. Tudod, fogod a nótát, elénekled, az emberfia utánadénekli, aztán hamis, aztán elénekled vele mégegyszer, aztán már jobb, azt egyszer csak fújja. De neeeem, mink Magyaruruszágon, a szittya turul karmai közt, a viktatúra érájában mi ezt nem így csináljuk, mert ez egy, buziság és a Soros találta ki, kettő, csipkebokor vessző. Mi leültetjük az emberfiát, bemagoltatjuk vele a dalszerző önéletrajzát, megtaníttatjuk vele, hogy milyen jambusban van a dal szövege, aztán ha utána nem tudja elénekelni, akkor fejbe verjük lábbal.
És hogy miért?
Hát azért, kedves barátom, mert azt az embert, aki a magyar nyelvoktatási rendszert kitalálta, azt konkrétan vizes zsákba kéne húzni, megpörgetni a saját tengelye körül és addig folytatni ezt, míg háromszor egymás után el nem tudja mondani levegővétel nélkül, hogy rindfleischetikettierungsüberwachungsgesetz.
Itt most má megint abbahagyhatnám az írást, de most meg már benne vagyok a közepibe, szal az van érted, hogy nyelvet, ami amúgy egy szép dolog, mi úgy tanítunk, hogy beleverünk a tizenkétéves gyerek fejébe olyan szabályrendszereket, amiken egy nyelvészprofesszor kiakadna, elmondjuk neki, hogy mi az a plusguanperfekt, meg a szenvedő múlt, meg a prézensz perferitum, aztán ezt csináljuk vele pár évig, miközben azt mondjuk már nem tudja megkérdezni, hogy hun a véce és mire a fenti perfekcionista nyelvoktatás eléri a hatását, a gyerekkel két dolog történik: 1: úgy megutálja az adott nyelvet, hogy többet a közelébe nem akar menni, 2: ha akar se mer, mert azt tanulta, hogy vagy tökéletesen beszél, vagy kussol.
Érted, hogy ne a levegőbe durrogtassak, én valami négyszer hasaltam el a rigó utcai nyelvvizsgán, úgy hogy közben már a szomszéd falubeli osztrák gyerekekkel beszélgettem a kutyafajták tulajdonságairól, a napi politikáról, meg a kedvenc palacsintareceptünkről, miután kifociztuk magunkat. Mert a teljesítményrendszert úgy csinálták meg, hogy az nem arra van kitalálva, hogy te beszéld azt a nyelvet, á-á kisbarátom, az konkrétan úgy van kitalálva, hogy te beszélj a nyelvről. Érted, konkrétan letettek egypárszor ilyen nyelvvizsgákat anyanyelviek elé és nem tudták megugrani a lécet. Na itt tartunk, he. (Tegyem hozzá, mikor végre engedett a rendszer és behoztak más típusú, beszédközpontú, külföldi nyelvvizsgarendszereket, úgy mentem át rajta, mint forró kés a vajon, szal végül ez is megoldódott. De azért szegény anyám pénztárcájából kikerült előtte az a jópárezer forint...)
Apropó nyelvvizsga. Na az, hogy a bármilyen fiszfasz diplomához nyelvvizsga kell, az megint egy hungarikum ám. A legtöbb országban tolmácsoknak, meg nyelvészeknek van kötelező nyelvvizsga, meg itt sógoréknál mondjuk még a migréncseknek, a többiek esetében senki nem foglalkozik vele. Mert most komolyan, miért muszáj egy építőmérnöknek tudnia, hogy mondják németül, hogy vajaskenyér? Ha az úvas neve érdekli londonul, meg majd rágúgliz.
Aztán meg, hogy lassan lecsengessem az egész felhergedést, ott van ám az is, csak hogy maradjak az énekléssel való hasonlatnál, hogy úgy az egyiket, mint a másikat, lehet ám csiszolgatni, de ha fahanggal születtél, sose leszel operaénekes és ha nincs nyelvérzéked, akkor nehezen fogsz nyelvül tanulni. A kérdés inkább az, hogy akkor meg minek erőltetjük? Ott van mondjuk az adatvédelmi okokból itt meg nem nevezett kuzinom, aki egy kiváló számítástechnikai szakember és már gyerekkorunkban működő helikoptermodellt épített míg én a kutyákkal birkóztam, de nuku nyelvérzéke van így soha nem kapott diplomát. És ez nekem személyesen fáj, mert bár jó helyen dolgozik és rendes tenyerestalpas ember lett belőle, de mindig eszembe jut, hogy szerencsétlennek mi a francnak kellene tudnia, hogy mi a magashegyi nyehőce angol neve? Neki azt kell tudni, hogy mi az az enter, meg az escape, azt jóvan. Azt meg tudja. (Szerintem ezért még kapok tőle egy sallert, de értitek mire akarok kilikadni, na.)
Lényeg.
A magyar nem hülye. A magyar nem nem beszél nyelvül. A magyar egy irgalmatlanul elbaszarintott oktatási rendszer áldozata, ami ahelyett, hogy megtanítaná neki a francia kislány fülébe súgni van neked egy bagettem Trianonért cserébe, megtanítja utálni a nyelveket és félni saját magától.
Nem jól van ez így.
Nekem szerencsém volt, mert gyerekkoromban a magyar 1 és 2 mellett csak az ORF1 jött be, amin a Maja a méhecskét néztem nyelvekül, meg hogy kevert nemzetiségű faluban nőttem fel, meg amúgy is egy elég pofátlan jószág vagyok és pont leszarom, hogy valamit jól mondok-e vagy sem, csak elkezdem, azt majd belejövök, szal nekem ez a beépíteni próbált hülyeségkapcsoló kimaradt. De ezzel asszem egy vagyok a sokból.
A többieknek meg próbálom minden lehető úton elmagyarázni, hogy gyerekek, ne fossatok. Amit ti szemétnek tartotok, az kincs.
Ha nem mertek kiabálni, énekeljetek.
Keziccsókolom.
Jaaaj, hogy az udmurtok háromfejű ördöge el ne vigyen érte, de most, hogy véresre koptatott ujjvégeimet megpihentettem a blog végén a klaviatúrán átlibbenő szellő hűvös lehelletében, eszembe jutott még egy sírvaröhögős sztori. Csajhaver nővére Oxfordban tanult és ott tette le a felsőfokú angol nyelvvizsgát. Hogy értsd, ez az angoltudásnak az a foka, ahol már nem azt kérdezik, hogy mennyire tudod a nyelvet, hanem, hogy mennyiért. Hazajött az ember, keresett melót valami cégnél ilyen angolul tudó emberként, bekérték a papírjait érted, mondták, hogy ide ez nem jó he, kérdi miért, hát mondják neki, mert nem államilag elismert. Érted, tehette le az ember a rigóutcait. Rám meg úgy néztek itt sógoréknél, mikor belobogtattam állásinterjún a nyelvvizsgámat, mint tik az égre, merhogy, idézem, "mit kezdjünk ezzel, há tudsz németül..."
Na, most tényleg befejeztem.
Keziccsókolom.
