Nakérem, a blog életében, vagy mije van a blognak, először került hesteg a címbe. Ez ez a pityputty ni, ez a sajópalkai szövésmintára hajazó izé, ez e: #. Na ezt is megértük. A #NotAllMen mozgalom egyféle szatíra, ami annak kifigurázása, hogy férfiak hajlamosak felhozni érvként, ha egy férfitársunk disznajságot csinál egy nőtársunkkal, hogy dejszenhe, nem minden férfi ilyen. Ennek az angol megfelelője a "not all men", avagy még ismert "NAMALT" avagy "not all men are like that" néven is. Ez nyilván egy baromság, mert ha mondjuk agyonverlek seprűnyéllel, akkor egy elég rossz érv a védelmemre, hogy de hát nem mindenki vert volna agyon seprűnyéllel. Ellenben. Hosszas agyalás és beszélgetés és több fröccs után úgy döntöttem, hogy én márpedig juszt is namalt vagyok.
Mé?
Dik.
Na először is azért, mert negyvenegy év után-és ezt most tökomolyan mondom- tavaly értettem meg először, hogy miért nem értettem meg eddig, hogy a nők miért nem értik, hogy nem értem, hogy mit nyavalyognak a nők. Ez konkrétan egy ilyen tábortűz mellett, hajnalkettőkor folytatott beszélgetés volt, amiben már az erjesztett cukor neuroszinaptikus hatása is szerepett játszott, hogy rámjött a megmondóemberség. Most a kontextus, hogy hogy kezdődött az egész társalgás, mindegy is, lényeg, hogy így kiröffent belőlem a malac, hogy az udmurtok háromfejű istene húzzon már rá benneteket a csizmapucoló kefére, itt pampogtok, hogy megnéznek benneteket. (Ha eddig nem esett volna le, nők ültek a tábortűz túloldalán.) Voltatok mostanában konditeremben, he? Nem mi? Na én igen. Nem érdekel, hogy nem látszik, most nem erről van szó, hanem hallod, én ezt nem értem, mert egyfelől külön női részlegeket csinálnak már ilyen helyeken, hogy a palik ne lessenek be a jányok szoknyája alá, másfelől a jányok úgy járnak ilyen helyekre, hogy a sztenderd felszerelésük egy olyan nadrág, ami annyira feszül, hogy ha jobban tenné, ahhoz már orvos kellene, meg egy akkora top, amibe ha tejfelt öntenél, egy kölyökmacska nem lakna jól.
Másodszor, mert aztán mondott erre a lángok tufelirül az egyik jány valami olyat, ami olyan visszhangot vert a fejemben, hogy olyan érzésem lett, hogy ezt olyan jó volna leírni. Aszonta a fehérnép, hogy az Öregisten hordozza a tenyerén, hogy:
"De ez nem rólad szól."
Na mondok ez szép, mert az előbb az mondtátok, hogy megbámulnak a férfiak, most akkor vagy nem tartasz férfinak, amitől megsértődik az Y kromoszómám és emberjogi bírósághoz fordulok, vagy nem vagy tisztában a ténnyel, hogy de bizony, ha egy olyan menyecske lebeg el előttem, akinek a mejjin el lehetne pattintni a bolhát, a szemibe meg az van írva, hogy ő ebbe bele van egyezve*, akkor bizony megnézem magamnak, sőt még az is eszembe jut, hogy vajon milyen lehet a koratavaszi szellő halk suttogásában a csendesen csobogó csermely csiklandozóan csilingelő csobogásában jól meg... nézni magamnak a szemét, na.
Aszondja aztán fent említett fehérnép, hogy igen, ha ez nem így lenne, fura lenne. De mit csinálsz utána? Hát mit csinálnák, mondok, megyek a dolgomra.
Na aszondja, ez a különbség.
Nekem meg itt a tantusz akkorát esett, hogy a mai napig fáj tőle a lábujjam. Itt értettem meg, hogy miért nem értettem meg eddig, hogy a jányok miért nem értik meg, hogy miért ágálok az ilyen kijelentések ellen.
Mert nem én vagyok a probléma.
Mert nem nyúlkálok a jányok szoknyája alá a buszon. Mert nem teszek kakukktablettát a sörükbe. Mert nem fütyülök utánuk az utcán. Nem azért, mert nem gondolok arra, hogy hinnye, de elszavalnám neked a Laár Andrástól a Kebelbarátot, hanem mert nem láttam még olyan utánafütyült jányt, aki az utánafütyülésre megfordult volna, hogy "jaj de jó, had adjam mán meg a számom". Mert nem fogok utánadmenni az utcán mert körtealakú a feneked, vagy megdobálni döglött macskával, ha nem adod ide a didit. Rád fogok moccanni, ha az emberiség fenntartására és a genetikai palettám színesítésére alkalmasnak talállak, (vagy ha vörös a hajad), de az első "nem"-nél jobb elfoglaltságot keresek magamnak. Ha olyan tajtrészeg vagy, hogy azt se tudod merre van előre és miután lesmároltál, megkérsz, hogy kísérjelek haza, majd a lakásban ledobod magadról a textilt, de láthatóan azt se vágod, hogy mi történik akkor be foglak dugni a hidegzuhany alá, majd befektetni az ágyba, mellédtenni egy vödröt és álló miazzal távozni (megtörtént eset). És hidd el, nem a libidómmal van a baj, mert ha annak a felét eladnám, még mindig maradna elég két embernek. Csak van egy bizonyos morális kompassz, amin nem megyünk túl.
És a barátaim is így működnek. És a barátaim barátai is így működnek. Talán még azok barátai is. A többiekről nem tudok.
Mindenesetre, mikor legközelebb ellövöd a "minden férfi" rigmust, akkor gondolj rám, a barátaimra, a barátaim barátaira, talán még azok barátaira is.
Mert nekünk ez rohadtul nem esik ám jól, he.
Akit meg érint, arra szakadjon rá a szénapajta.
Namalt és namaste.
Kiskezit.
*:"a mejjin el lehetne pattintni a bolhát, a szemibe meg az van írva, hogy ő ebbe bele van egyezve"-idézet a magyar nyelvközösség szerintem legjóarcabb mesemondójától, Berecz András bácsitól :)
