Az egész egy házassági ajánlattal kezdődött. Nem is. Azzal, hogy felhívták rá a figyelmemet (nem,nem a hangok), hogy ha olyan ember ír a facebookon , aki nem ismerősöm, akkor a levelet a rendszer automatikusan eldugja az "automatikusan eldugott levelek" mappába. Hát hegyibe', megnéztem mi torlódott fel ott, és néhány reklám, és egyéb mellett ez jött:
"Szia!
Ha elveszel, naná, hogy hozzád megyek.
Sőt, egész olcsón megúszod a cullangot. Isteni ültetőkártyás hóbelebancot tudok rittyenteni pikk-pakk. (szakmai ártalom)" satöbbi.
Szóval, ITT kezdődött igazán. A levél volt még tovább is, de adatvédelmi, és jogi okokból nem másolom be. Tényleg, az reklámnak számít, ha leírom ide, hogy facebook? Juj, megint megtettem! Na, viccet félretéve (persze, pont olyan hangulatban vagyok, hogy félre tudom tenni,nem?;)) a házassági ajánlat nyilván vicc volt, mint az a levél folytatásából világossá vált, mindenesetre visszaírtam rá, mert jópofa volt az egész, és kiderült, hogy a hölgy valahol, valamikor egy fórumon akadt rám a facebookon. (Megint megtettem!Jujjuj!) Az adott fórumon pediglen volt egy helyes beszólása, épp stílusosan osztott valakit, és valahogy a témába vágóan odakeveredett a főzőtudománya, mire én, mint azt ilyenkor szoktam tenni, felajánlottam neki, hogy elveszem feleségül. Ez hónapokkal ezelőtt volt, és mivel hónapokkal ezen eset előtt néztem meg utoljára a facebookon (kész, most már biztos becsuknak) azokat a leveleket, amiket a rendszer automatikusan eldug az "automatikusan eldugott levelek" mappába, gőzöm se volt, miről van szó.
Ez így bonyolult volt?
Mindenesetre kiderítettük, jót röhögtünk.
Naaztán.
Beszélgetni kezdtünk, mindenféle marhaságról, disznóságról, lámaságról és madárságról, és kiderült többek közt, hogy az illető még mielőtt összeismerkedtünk volna, egy újságíró ismerőse által ajánlva olvasta ezt a blogot. No, mondok' mi a szösz? Az egész beszélgetésfolyam persze nyilván nem erre volt kihegyezve, de ez a bejegyzés most igen, úgyhogy hajrá egoizmus, a többieknek meg helyremegy, leül, egyes.
Facebook. Ezt muszáj volt.
Már csak azért is, hogy legyen itt egy sortörés, mert mintha hallottam volna egy autót jönni felénk, és kiszaladtam meglesni. A hölgyemény, aki egyébként képzőművész, reklámgrafikus, szervezkedő-tervezkedő miegymás, bedobta, hogy beajánl a környékbeli médiumokba. A médium itt nem a szellemlátót jelenti, csak így használják helyesen, mivel egyes számban médium, többes számban média. Igaz ez többes számban van, csak magyar raggal. Ez így akkor most helyes? Á, le van tojva.
És mire tétúl tekintettem, írt is egy szép levelet az egyik vasi médium vezetőjének.
Na, agyaltam / még agyalok rajta egy sort, mert ugye a blog egy dolog. Itt azt írok, amit akarok. Mint például, hogy facebook. (Há!) A kolléganőm épp kiment megnézni, kik jöttek, addig én visszaülök írni. És az sem mindegy, hogy hogyan írok, mert-mint talán már észrevettétek- szóban és írásban is elég szabadszájú vagyok. Ami a nagyközönség előtt nem mindig elfogadott. Meg itt ugye arról írok, ami jólesik, aztán eszitek, nem eszitek, nem kaptok mást. Szóval most elképzelem a helyzetet, hogy:
- Nos tisztelt Salakszórósi Úr, mi a véleménye a Buhajjbereznyén kialakult közlekedési dugóról?
Áááá, ne. Illetve amiatt is érdekes a történet, mert az időm háromnegyedét Sógoriában töltöm, a fennmaradót pediglen(általában) otthon lazulással, (újabban) zenekari próbákkal, ügyintézéssel, csibehajkurászással, ilyesmivel. Van egy kis háztáji, ne gondoljatok másra. Szóval hogy mennyire vagyok képben a helyi dolgokkal, az legalábbis határeset. Bár megoldható. Ha más nem, az ösmerősök így is mindig tájékoztatnak. A facebookon. Hehehe... Arról nem is beszélve, hogy nekem ezek a bejegyzések általában ilyen hasmenés jelleggel jönnek, forgatom, forgatom, egyszer csak jön az érzés, hogy na akkor most...Ha meg időre megy, az más.
Nos, folytatom, csak kizökkentem kicsit a gondolatmenetből. Valami palik jelentek meg itt, hogy körülnéznének. Mondjuk idetelefonálhattak volna előtte. Mindegy, leráztam őket, hogy munkaidőn kívül nem érek rá körbevezetni őket, meg amúgyis írok. Meg amúgy se állok szóba olyanokkal, akik így alkonyattájt is napszemüveget hordanak, mert szerintem gáz. Hülye proletárok.
Na, lényeg a lényeg, kicsit még forgatom magamban a kérdést, hogy akarok-e én ezzel az egésszel valamit, és ha igen, akkor mit, bár magamat ismerve a döntés már megvan, a többit meg meglátjuk, vesztenivalóm nincs vele.
Addig folytatom itt a partizánkodást.
Itt legalább annyiszor írom le, hogy FACEBOOK, ahányszor csak akarkjsgn,dfh.......................................................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése