Az utóbbi időben meglehetősen elhanyagoltam szegény blogot...Ennek több oka is volt, részben, hogy egyszerűen nem volt kedvem írni, bőven elég volt a fejemben kergetőző gondolatokat megszűrni, és megfelelő irányba terelni. Úgy érzem jelentős változáson mentem át az utóbbi időben, értve ezt elsősorban szemléletbeli dolgokra. Másrészt valahogy a hirtelen érkező érzelmi hullámokat inkább versben, mint prózában foglaltam össze, amit már régen követtem el, de most ez tűnt kielégítőbbnek.
Na, de tárgyra!
Közeleg a Karácsony. Puff, egy sablonmondat. És itt kezdődik a baj, hogy ez egy sablonmondat, sablonos érzésekkel. Visszaemlékszem gyerekkorom (ifjabb gyerekkorom, na:)) Karácsonyaira, és valahogy egész más érzések társulnak hozzá, mint a mostaniakhoz. Hetekkel korábban izgalomban volt az ember, várta a nagy napot, álmodott róla. Fenyőillat, család, miegymás...Izgalmas borzongás. És most valahogy más. A csodákba vetett hitemet szerencsésen megőriztem gyerekkoromból, ha átalakítva is, és ennek ellenére, illetve talán pont ezért nem tudom egyértelműen csak annak tulajdonítani a Karácsonyok másságát, hogy felnőttem. Persze, biztos hogy a döntő szerepet ez játsza benne, mégis, az, hogy a fenyőillatból tescoszag, a családból veszekedő színtársulat, az ajándékozásból macera lett, mindez nem csak ezen múlik. A Coca-cola röhögő télapója, a műanyagfenyő, és az ideges emberáradat az első képek, amik bevillannak. Nem jó ez így. Maga a Karácsony, ha kihámozzuk a keresztény burokból és megnézzük az IGAZI eredetét, nem más, mint a téli napforduló ünnepe. December 21-én jön el az év leghosszabb éjszakája, ami után, ahogy az öregek szokták mondani "minden nap hosszabb egy tiklépéssel". A megújulásról, reményről új kezdetről szól, illetve kellene szólnia. Valójában inkább helyén lenne ebben az időpontban a Szilveszter.
Ezt a kérdést rágcsáltuk a minap egy pohár bor mellé GY.B.-vel. Érdekes eset ez a lányzó az életemben, valahol a barátság, a szeretet, és a szerelem határmezsgyéjén mozgunk állandóan, nem billenve egyik irányba sem (egyelőre). Mindenesetre sokmindent megosztunk egymással, amúgy lelki szinten. Szóval, minekutána morogtunk egy sort az elrontott Karácsonyon, szinte adta magát az ötlet:
Tartsunk saját Karácsonyt!
Amolyan igazi, beszélgetős, borozgatós, kályha mellett ücsörgős, ajándék- és reklámmentes ünnepet, ami csak a miénk. Hát így lesz. Persze a 24-ét mindenki a kiccsaláddal tölti, de előtte nap összeülünk, vagy kettesben, vagy pár baráttal (nem cimborával:)) És karácsonyozunk. Épp ma délután loptam... na nem...vételeztem...nem jó...kaptam, ez az, kaptam egy kis fenyőfát, a pornói erdőről. Remélem ez a Karácsony tényleg olyan lesz, amilyennek lennie kell.
Boldog, igazi Karácsonyt mindenkinek!
