Mondják, a tavasz a szerelem időszaka. Télen az emberi érzelmek is jégre kerülnek, takaréklángon égnek. Mégis elkezdődött most valami, amit még magam se tudok hova tenni. Szinte minden eddigi párkapcsolatom, akár tartóssá vált, akár csak egy futó kaland volt, rajtaütésszerűen zajlott le, viharos gyorsasággal kezdődött, majd úgy is ért véget. És az ember mindig találkozik valami újjal... közel három hónap egymás felé közeledés, "kínlódás", megtagadás és elfogadás, utálat és szeretet, hangos nevetés, és csendes egymás-szemébe-meredve-ücsörgés után valami átszabta a gátakat. Vagy talán pont ez a pár hónapnyi idő kellett, hogy lefolyjon az élet medrében, és kimossa a partot. Nem egyik pillanatról a másikra "lett" ez így, mégis van egy pont, amin, mint egy éken átbillent az egész libikóka. Hülye az ember...de ettől szép az egész, hogy nem tudod leírni egy egyenlettel. És akármi lesz is ebből, és akárhogy is, jó, hogy van...
Álmodjunk a téllel, éljünk a tavasszal...
Álmodjunk a téllel, éljünk a tavasszal...
:) http://www.youtube.com/watch?v=Q3mbxNcHHV0
VálaszTörlésha jól érzem, most ezt érzed :)
Őszintén? Inkább ezt: :D
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=wF1-pp1WiAc
"They come from a land where the sun don't shine,
Running away from the cold..
They travel so far in the name of love,
Hoping the dreams will come true..
Walking the way through endless fields,
Trying to make it together..
Eternal grin.. Ever sleeking..
Jester the fool.. to fall in love!!"