2011. április 14., csütörtök

Was?? Népe

Megint mintha kezdeném elhanyagolni a blogot. És elgondolkodtam rajta, miért van ez...majd leültem a gép elé, hogy igazságot tegyek, és ne árválkodjon szegény. Mondhatnám, hogy nem történt velem mostanában semmi. Ami hülyeség. Mert dehogynem, csak valahogy...talán nem tartottam érdemesnek arra, hogy leírjam? Vagy nem akartam? Vagy magához az íráshoz nem volt kedvem? Nem tudom. Vagy talán arról van szó, hogy nem egy robbanásszerű, hanem sok aprópici hír volt kis életem napilapjában. No nézzük csak. Szépen, sorjában, ahogy jönnek elő az emlékek a rovatokban.

Állás

Otthagytam Aurát. No igen, ez így úgy hangzik, mint valami melodranatikus szakítás, pedig arról van szó, hogy feladtam a hivatalos mellékállásomat, ami szorosan összekötődött az Aura nevű hölgyemény nevével, lévén rajta, és rajtam kívül egy ember tartozott még a céghez, és szigorúan Aura volt a főnök. Szigorúan. Illetve nem is az a baj, hogy szigorúan, hanem amúgy nőiesen hisztisen. Nem tudom, mennyiben volt ehhez köze annak, hogy a mi kapcsolatunk anno nem kifejezetten főnök-beosztott viszonynak indult, de néha belelátom ezt a tényezőt is. Mindegy no, szeretem ezt a kis nőt, sőt tisztelem is (ami nagy szó), de képtelen voltam tovább dolgozni vele. Meg aztán, a munkában rejlő távlati lehetőségek is csökkenni, sőt elfogyni látszottak, illetve olyan távlatba kerültek, amit nem akarok megvárni... és hát..kevés haszon, sok stressz...na neeem:) Tényleg lehet párhuzamot vonni a szakítással...ha már nem látsz előreutat, és rájössz, hogy "nem működik", lépni kell:)

Sportrovat

Újra elkezdtem aktívan sportolni. Jó ideig harcművészkedtem, majd jött egy jó másfél éves leállás, most újra felvettem a fonalat...Hál' Istennek, minden téren érzem a pozitív hatásait, úgy mentálisan, mint fizikálisan. Egy jóbarátom kezdett el amolyan "harcosok klubja" jelleggel thaibox-edzéseket tartani. Elmentem, megnéztem, kaptam két pofont, és beleszerettem:)

Kultúra

Úgy fest, hosszas tervezgetés, kínlódás után lassan összeáll a régi-új zenekarom. Tavaly januárban csöppentem bele énekesként egy metálbandába, és nagyon megszerettem, mind a hangulatot, mind a srácokat, mind az éneklést... aztán különböző okok miatt szétrebbentünk a négy égtáj felé, de most úgy fest, ha kicsit más felállásban is, de újra szólni fog a rock&roll. Neve még nincs az együttesnek, de egoista módon beleszerettem a saját találmányú "Dawnforge" névbe, már csak a többiekben kell csírába szökkentenem az ötlet magját.

Társkereső

Ez a rovat olyan lesz, mint az okos lány a népmesében, mond is valamit, meg nem is, sokat is, meg keveset is. Mert sok minden kever/ed/és, kavar/od/ás történt ezen a hadszíntéren is, de azt hiszem ez már kicsit abba a "vörös" zónába tartozik, amit nem köpök világgá az interneten. Mindenesetre egyelőre úgy fest, még várom a jogosult felhasználót, vagy ő engem. Voltak/ vannak pengeélen táncoló szituációk, de egyelőre marad a pengeél. Részben így alakult, részben így akarom, ha azt nem is mondhatom, hogy így terveztem.Volt, hogy eszembe jutott már az is, hogy egyszerűen vak vagyok, de ilyen dolgokban nem hallgatok az "eszembe jutó" dolgokra, sem a mocskos logikai érvekre, csakis a szívemre, és mivel az arra buzdít, hogy várjak még, várok. Időm, mint a tenger, bonyolult állat az ember. Csak a rím kedvéért.

A "pszichiáter válaszol" rovat

Volt-és azt hiszem, most már mondhatom, hogy "volt"- egy kisebb, pár hetes lelki hullámvölgyem, sok apró kellemetlenség összjátékának tudom be, valamint annak, hogy ahogy illik, túlhajtottam magam. Most már a gödörből kivezető létra legfelső fokáról nézegetek vissza a lukba, bár inkább a pereme mögötti tájat figyelem.

Szórakozás

A hétvégékre általában beiktatott programnak számít a "rúgjunk ki a hámból" esemény. Mostanában ez különböző kisebbnagyobb koncertek keretében valósult meg, iszogatással, sok beszélgetéssel egybekötve. A mostani szombat-vasárnap eseménydúsnak ígérkezik, szombaton a falumúzeumba szándékozom kilátogatni a Szent-György napi ramazurira. Elsősorban a kavalkád kedvéért, másrészt a Nyugati Gyepü Pajzsa varég hagyományőrző egyesület kedvéért, melynek féligmeddig tagja vagyok (bár egyelőre ez talán erős kifejezés), valamint azért is, mert öt perce keresett meg telefonon egy ismerős jóember, aki egy táplálkozástudományi egyesület feje, és némi munka és pénzkereseti lehetőséget villantott fel, amit szintén a múzeumfaluban beszélünk majd meg. Szóval, menni kell. Vasárnap délután hétvégi ügyelet, délelőtt azonban előrehozott húsvétot tartunk szüleimmel, mivel jövő hétvégén:

Utazás

Hát igen jövő csütörtökön felzörgök a nagy indiánfaluba (értsd: Budapest), ott töltök egy éjszakát egy jóbarátnál, és másnap reggel irány Oslo...be vagyok sózva, mint a norvég hering.
Más nincs. Amúgy.


De, mégis. Az "újkedvenc" muzsikám :)






8 megjegyzés:

  1. És még van pofád azt kérdezni tőlem, hogy szerintem szürke e az életed?!?! :D
    Hát rohadtul nem vagy egy "állóvíz", inkább egy "hömpölygő folyam"!!! :)
    Habzsolod az életet, /a nőket;)/, beutazod a fél világot, pörögsz ezerrel....
    Jó ez így hidd el! :)

    VálaszTörlés
  2. Tudom, csak nem sikerül mindig elhinni. De dolgozom az ügyön, hidd el:)

    VálaszTörlés
  3. Vagyis tudom, hogy csak annyi kell, hogy elhiggyem:) Á, belebonyolódtam. Érted, no :)

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. hmmm..Megjegyzés...csak pár(cím)szavakban. "újkedvenc" muzsika? :P örülök. Van új a Nap alatt/felette/mögött... :)
    A norvég hering meg ugye tudjuk, hogy sózva jó, de úszik az árral...:)Te meg nem.Szerencsére.
    az újkedvenc/ek egyébként a kocsiban várakoznak:) a skandináv típusú meg az olasz is:P

    VálaszTörlés
  6. gyá,hagytál nekem zenét? Helyes...:)

    VálaszTörlés
  7. nanááá :) bár a skandináv típusú az max. élőben énekel :P

    VálaszTörlés