2012. január 25., szerda

Elveszett ékezet, avagy hogyan vállaljunk munkát külföldön nyelvtudás nélkül


Először is, ez a bejegyzés azért készül, mert elveszett a nevemből egy ékezet. Illetve az egyetlen, ami van benne. Na jó, nem veszett el, csak úgy elmaradozik szegény feje, úgy leragad ittott. Mert ugye amióta Sógoriában dolgozom, és féligmeddig élek, azóta nincs ám Dani, főleg nincs Dááániel, ilyen igényesen hosszan ejtett "Á" val, hanem Daniel van. Lehet, hogy a kezdetektől fel kellett volna lázadnom, de valahogy nem éreztem rá késztetést, meg lusta is voltam elmagyarázni mindenhol, hogy nem, a magyarban nem ugyanaz, amikor "A"-t, vagy "Á"-t írunk. Mea culpa maxima. Az osztráknak nincs "A" hangja, szóval neki mondhatod. A dolog odáig fajult, hogy valami hivatalos papírhoz diktáltam be a főnökembernek a magyar lakcímemet, és mondom neki, hogy kis vonal van a tetején a betűnek, mikor mondja, hogy "jaja, de nagyjából mindegy, nem?" Persze apám, hogyne lenne mindegy, hogy szár vagy szar, kérek, vagy kerek, kőtördelő, vagy kotord elő. Ráadásul világéletemben zavart valamiért, ha a teljes nevemen szólítottak...de itt mondjuk nem, a Daniel elfér. Most már asszem rájuk hagyom.

Más. Egészen sokan kerestek meg az elmúlt időszakban, hogy segítsek munkát találni Sógoriában. Ez a párbeszéd sok esetben így játszódott le:

-Te hallod, nem tudsz valami fasza melót kint?
-De, hogyne tudnék, van annyi, mint a pelyva.
-Na tök jó! Németül mennyire kell tudni?
-Mennyire tudsz?
-Hát, nem nagyon. Na jó, semennyire igazából.
-Akkor nincs.
-.......
-Tényleg semennyire?
- Hát nem nagyon....
-Hát akkor bocs, de...

És állhatsz neki elmagyarázni, hogy miért nincs. Mert ugye. Lehet találni. Kivételes esetben, ami azt jelenti, hogy ritkán, nagyon ritkán. Belefuthatsz egy magyar brigádba, aki kint dolgozik, és becsapódhatsz. De ez ritka. Mondjuk kőműveseknél, burkolóknál, tetőfedőknél előfordul, ahol van a csapatban egy kontaktember, aki vaker valamennyit németül/angolul/ónorvégul, de amúgy...
Most csak képzeljük el. Én sem dolgozom épp atomfizikusként, igaz azért választottam ezt a munkakört, mert szeretem. De mondjuk odaáll a főnök egy reggel, és azt mondja a saját anyanyelvén:
"Na figyu, (jó reggelt amúgy...) jön ma egy látogatócsoport dél körül, majd vezesd körbe őket jó? Amúgy meg a szamár, amelyik a felső istállóban van, tudod az a kicsi feketés, az nagyon köhög, mikor mész etetni, menj be előtte a gyógyszerszobába, a harmadik polcon felülről találsz egy nagy fehér tégelyben gyógyszert, az a neve, hogy ventipulmin, abból adj egy kanállal a tápjához, ezt három napig, attól rendbe jön. Rendicsek?
És erre mit mondhat az ember? azt, hogy "He?"

És mondom, nem atomfizikusként dolgozom. Megaztán, ha valaki ki is keveredik nyelvtudás nélkül, hogy fogja érezni magát a mindennapokban?
-Szia! (Mondja a lány, akivel már félórája szemezel) Ideülhetek egy kicsit?
-He?
-Mondom ideülhetek?
-*@*$ß#*&*$??
-Ja, hagyjuk.

Naszóval. Mindenkinek szíve joga. Lehet ezt ragozni hosszan, de ami nem megy, az nem megy. Álmodozni egy dolog, tenni érte egy másik. És lehet megkérdezni, hogy lehet-e melót találni külföldön nyelvtudás nélkül. Lehet. Hajrá!:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése