Elkezdtem seftűni. Tudjátok, a seftülés az, mikor az emberfia valamit megvesz, aztán eladja. A magyar értelmező kéziszótárban a "kismértékű legális kereskedelem" címszónál található a fogalom, de seftülésként ismert világszerte, ezzel a rendhagyó ragozással: Fn. in: seftűni, vagy seftűnyi, E/1 seftülök, E/2 seftűsz, E/3 seftül, T/1 seftülünk T/2 seftűtök T/3 seftűnek. Lényeg a lényeg, seftüléseim során rá kellet jönnöm, hogy a mai világban szinte mindennek, amit pengőért meg lehet kapni, a parfümöktől kezdve az órákon át a napon száradt kutyaszarig bezárólag van egy párja, ami a távolkeletről származik, gyakorlatilag majdnem ugyanolyan és tizedannyiba kerül.
Namost, találja ki az emberfia, hogy ez így rendben van-e? Nézzük meg pro és kontra.
Ezeket a termékeket hamisítványoknak, kópiáknak, vagy másolatoknak nevezik. Többnyire a távol-keletről származnak-nem feltétlen Kínából, lehet ugyanúgy Tájföld, Vietnám, tudomén, de hogy ne kelljen állandóan "távol-keletet" írnom, mondok kínait, oké? Oké. Na. Van egy cucc- többnyire márkás, amit méregdrágán adnak el. Vannak a népek- többnyire sznobok, akik meg méregdrágán megveszik, mer' az a menő. Vannak sznobok, akik azért, amiért a kutya nyalja magát, azaz mert megtehetik, továbbá vannak sznobok, akik erre költik a havi fizetésüket, de onnantól mintegy státusszimbólumként hordják, fújják, isszák, akármi. A kínaiak meg csinálnak egy ugyanolyan cuccot és eladják bagóért. A népek ezt is megveszik, és ezt már nem csak a sznobok. És kezdődik a tánc.
Tegyünk különbséget most a tényleges hamisítványok és a kópiák között. Nem tudom, ez-e a hivatalos kifejezés arra, amire gondolok, vagy mindkettőt használják-e mindkettőre, de én most így teszek különbséget. Szóval. Hamisítvány: tegyük fel, van egy "HINNYE" márkanévre hallgató pásztorbotokat gyártó cég. A pásztorbotok öt évig szárított kőrisfából készülnek, vörösrézréz fejjel, Somlyó-menti faragással díszítve, középen kisúlyozva. A népek imádják, ezért a cég tízezer petákért árulja darabját. Valaki gondol egyet, csinál egy pásztorbotot, ami nagyon hasonlít erre, és "HINNYE" márkanév alatt árulja. Ez a hamisítvány. Kópia: Valaki csinál egy pásztorbotot, négy évig szárított kőrisfából, sárgaréz fejjel, Somlyó-háti faragással, kisúlyozás nélkül, "EJNYE" márkanév alatt és öt petákért árulja. Ez a kópia. Teccikérteni?
A kérdés ott (is) kezdődik, mi van, ha az gazemberünk gyakorlatilag egy ugyanolyan, vagy egy lehelletnyivel rosszabb minőségű pásztorbotot csinál, mint amilyen a "HINNYE" és öt petákért árulja darabját? Ki melyiket venné meg? És mi a morális oldala a dolognak?
Magam részéről a kópiákat teljesen el tudom fogadni-az "EJNYE" márkájú botról nem fogom gondolni, hogy "HINNYE", nem érzem magam átverve, tudom mit vettem. De nézzük meg a hamisítványokat. Gyanúsan olcsón-tíz petákért- szereztem egy "HINNYE" pásztorbotot. Amit látok: kőrisfából van, a feje vörösréz, Somlyó-menti faragás van rajta, és érzem, hogy középen súlyozott, legfeljebb nem egészen középen. De nem vagyok biztos benne, hogy tényleg a "HINNYE Központi Művek" szalagjáról gördült-e le... most akkor érezzem magam rosszul, vagy ne?
Mivel az általam kópiának hívott holmik világban való jelenlétét-mint már írtam-el tudom fogadni, vesézzük ki kicsit a hamisítványokat. A hamisítványokkal az a helyzet, hogy az eredetire csak külsőleg hasonlító ócska vacaktól elkezdve az azzal gyakorlatilag megegyező termékekig bezárólag széles skálán mozog a hamisság. Találkoztam olyan "Ray Ban" szemüveggel ötezer forintért, ami gyakorlatilag az volt-UV védelemmel, polarizált lencsével, jó minőségű fém kerettel, csak épp nem a Ray Ban gyárból került ki negyvenezer forintos áron. De találkoztam olyan Antonio Banderas márkájú kétezer forintért vásárolt parfümmel is, ami jelenleg a wc-ben vendégszerepel illatosítóként, mert másra nem jó. Szóval, tegyük fel a kérdést: van-e joga bárkinek eladni egy ugyanolyan minőségű hamisítványt ugyanazon márkanév alatt ugyanannyiért, mint az eredetit? Természetesen nincs, mondja a jogkódex. És -bár magamat igyekszem nem sorolni a sznobok közé, úgy gondolom nekik is van némi létjogosultságuk- ha valakinek fontos, hogy a Rolex karórája tényleg a Rolex gyárból származzon, akkor had legyen meg ez a joga. Aztán, van-e joga bárkinek ugyanolyan minőségű hamisítványt ugyanazon márkanév alatt jóval olcsóbban árulni? Természetesen nincs, mondja a jogkódex. Viszont, én itt már elbizonytalanodom...Ha azt vesszük alapul, hogy a márkás cuccok árában 80%ban a befutott márkanevet fizetjük meg... Tudj' Isten. Nem árt, ha az eladó tisztázza velünk, hogy nem a "HINNYE" gyárból került ki az a bot, hátha sznobok vagyunk és összetöri a lelkünket, ha utólag jövünk rá-ezt korrekt tudatni. De ha van előttem két "HINNYE" pásztorbot, ugyanúgy néznek ki, ugyanolyan a minőségük és ugyanolyan precízen fültövön lehet csapni mindkettővel a szomszédot, csak az egyik tízezer petákba kerül, a másik hatba...hát én személy szerint nem biztos, hogy feljelenteném, aki az utóbbit árulja. Persze máshogy néznék rá, ha részvényese lennék a "HINNYE Központi Művek"-nek. Bonyolult dolog ez kérem.
Aki húgy minőségű hamisítványt árul az eredeti áráért? Na nem, az menjen kapálni hőségbe ingyé', mondja a jogkódex, meg én is. És aki az eredetinél rosszabbat, de jóval olcsóbban? Hm...megint csak elgondolkodtató.
Én személy szerint nem vagyok márkafüggő, vagyis csak nagyon mértékkel. Ruhaneműből például soha nem veszek márkásat, azon megfontolásból, hogy tekintve azt a rossz tulajdonságomat, hogy a ruháimat hordom is, ugyanúgy kifakul és kiszakad bármelyik, akármi is van a hajtókájára írva. Jó, egyszer volt egy Puma edzőcipőm. Az egy hónapot bírt utcán, utána befogtam edzeni, abból hármat húzott ki, aztán diszkrét reccsenéssel megadta magát az enyészetnek. Erről ennyit. Viszont, most belefutottam valamibe, ahol mégiscsak megszavaztam a márkát.
Még a tél során eladtam szörnyűséges bányarobbantó negyedliteres MZ-met. Szerettem azt a gépet, sajnáltam is, de miután többedszerre letett az út mellett, megromlott a kapcsolatunk. És úgy döntöttem, itt az ideje, hogy a kompromisszumos félmegoldások helyek beszerezzek végre egy gépet, amit igazán el tudok képzelni a v*l*gam alatt és mondjuk tíz év múlva is motor lesz. Kikombináltam mi fér bele és elkezdtem nézegetni. Régóta nagy szerelmem a Yamaha "Virago" fantázianevű XV szériája, ő ni:
Nem túl nagy, nem túl kicsi, nem túl gyors, nem túl lassú, csopper és mégse olyan mint egy guruló hintaszék, továbbá, hogy a szerelem reális is legyen, az olcsóbb kategóriát képviseli.
Namost. Elkezdtem böngészni a netet és szembejött ez a holmi:
Ja? Ja?! Ja. Láttok különbséget? Ezennel bemutatnám a tisztelt közönségnek a Keeway nevű távol-keleti gyár "Supershadow" típusú paripáját. Igen, a motor az én gépi szívszerelmem licensze alapján készült-és bizony, jóval olcsóbban árulják. HINNYE!!-gondoltam, akkor mit kuporgassak hónapokig, rácsapok egy ilyenre! Aztán eszembe jutott, hogy motorok terén már többször elkövettem ezt a későbbiekben hibának bizonyuló döntést. Elkezdtem hát utánaolvasni, mit is tud ez a gép. Az internet előnye, hogy nem csak azt olvashatod, amit a gyártó ír, hanem azt is, amit a vevő. És hát kiderült, hogy ez a holmi, bizony egy "EJNYE". Tényleg majdnem csisszre olyan, mint egy Virago pontosabban nem csisszre, hanem külsőre. Mert, a vásárlói vélemények többsége szerint ez a cucc bizony szétesik a fenébe-még a gyárból frissen kigurult daraboknál is lepotyognak alkatrészek, elfáradnak elemek, megmukorodnak dolgok. A Viragoról ellenben azt mondják a népek, hogy némi gondoskodással nagyjából addig fogja szolgálni gazdáját, míg az el nem cseréli malacra. Hát mondom, akkor most adunk a "sznobizmusnak", főleg ha értelme is van és kuporgatok inkább még pár hónapig. Az "akarom" üzenőfalra felkerült a Virago.
Ha minden igaz, még az idei évben lekerül róla, a megvalósulás formájában. Úgy legyen, ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése