Úgy két és fél éve írom a Thorium blogot.
Eleinte kicsit inkább magamnak, kicsit nektek, később egyre inkább nektek, de továbbra is magamnak. A két és fél év alatt kialakult a blognak egy kisebb, de masszív olvasótábora, ennek a létszámát csak megsaccolni tudom, de a "rendszeres keménymag" úgy 25 körül lehet. Nagyrésze barát, haver, de akadnak már népek, akikkel kevésbé közeli az ismeretségem, sőt néha úgy tippelem, olyanok is, akiket nem ismerek személyesen. Félreértés ne essék, nem bánom, hogy ez így van. Sőt. Erre jönnek még ezen felül a véletlenszerű megnyitások, etcetera, etcetera. Szóval nektek, mert olvassátok és magamnak, mert szeretek írni, élvezem, jól esik. Magamnak továbbá annyiból, hogy a mirőlt, a hogyant, meg a mikort én választottam-és én is fogom- ez ilyen, makacs fajta.
De.
Mióta nekiálltam összekarmolászni a monitort a gondolataimmal, azóta megy a sírásrivás, hogy ugyan kezdenék már valamit a dizájnnal, pontosabban a fekete alapon fehér betűkkel, mert kiég tőle a szemetek, mire végigolvassátok. Én meg úgy voltam vele, hogy ennek viszont van egy kis szuggesztív hatása, meg egyébként is, teljesen rendben van ez a minimálkinézet, továbbá le van tojva mindenki. A legutóbbi bejegyzésnél már egy ismeretlen hozzászóló is fellázadt a retinagyilkolás ellen. Na mondom, ha ennyire... ám legyen. Kap a blog felhasználóbarát kinézetet. Első gondolatom ez volt:
Aztán kicsit variáltam rajta és ez lett a vége, amit láttok. Remélem, tetszik. Ha nem, akkor is ez van:)
És köszi mindenkinek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése