Uborkaszezon, az van kérem, blogügyileg. Mert rajtam van a grafománia, de amiről érdemes lenne írnom, arról nincs kedvem, amiről meg lenne kedvem, arról nem érdemes. Na, mi marad? Vagy csinálok magamról egy chippendale videót és közzéteszem, vagy írok egy ajánlót, azokról a filmekről, amiket mostanság láttam.
Utóbbi.
Nem? De!.
Jó, egye fene, megszavaztuk.
Az van, hogy az elmúlt-nagyjából- fél évben temérdek filmet sikerült megnéznem. Ennek két oka van.
A: tekintve, hogy szakmailag, hivatásilag és munkából kifolyólag egész nap jövökmegyek, este, mikor hazaérek, majd még elmegyünk sétálni a kutyákkal, szóval utána nincs annyira futkozhatnékom, főleg télen, amikor -mire mindez lefut,- besötétedik. Tehát, lazítunk itthon. Ilyenkor jó program többek között a filmnézés.
B: ha nem lazítunk itthon, akkor jön az a randinap, amit hetente egyszer meg szoktunk lépni a Zasszonnyal, ami B/1: vacsi B/2 mozi.
C: a harmadik a kettőből: ha nincs munkanap, azaz nem lazítunk itthon, vagy nem hétköznapi randinap van, akkor is elmegyünk néha moziba, mert jó és mert megérdemeljük.
Úgyhogy, összeszedtem nektek pár filmet, amit láttam mostanság, és merek ajánlani, vagy merek nem ajánlani. Gyerünk a moziba be!
A 47 Ronin közte van a mostani favoritoknak. A kritikusok eléggé lehúzták, de ugye kritikusnak még nem állítottak szobrot. Szerintem jó, egyben van, élvezhető, elgondolkodtató. Igaz, sok fantasy elemmel és jó eséllyel ez zavarta meg a kritikusokat, mert ők egy száraz történelmi filmet vártak, évszámokkal, pontos helyszínekkel, meg ilyen kis sárga papírfecnikkel, amikre az ilyesmit feljegyzik. Helyette volt Keanu Reeves, akinek pont belepasszolt a karakterébe a mimikamentes faarca, hatszemű óriásszörny, szellemek, sárkányok és szamurájvér. Szerencsére a kritikusokéhoz hasonló elvárások nélkül ültem be a filmre. Tetszett. És még el se valtdiznisítették-az utolsó, sepukus jelenetnél, mikor a főúr megálljt parancsolt, arra gondoltam, ha most elengedi őket és rózsaszín pillangók kezdenek repdesni körülöttük, akkor boldogabban, de csalódottabban jövök ki a moziból. Nem kellett.
A Thor-sötét világra is igyekeztem előítéletmentesen beülni. Tudtam, hogy nem kell a germán mitológia iránt érdeklődő ember szemszögéből nézni, csak úgy, natúrban. Hát... elfogyott egy doboz popcorn, meg egy kóla, eltelt egy este, izé. Nálam nem nyert lejátszót. Csihipuhi csillivilliben. És Thornak tokája nőtt az első rész óta. Zasszony jobban élvezte, de ez valószínűleg azért van, mert Thor figurájától kicsit, hogy is mondjam, tágabb lesz a pupillája, mint az enyém. Nálam ugye ez kimarad, úgyhogy nem lett a kedvencem.
A nagy Gatsby-nél viszont már csak azért se kaphatott szerepet semmiféle előítélet, mert halovány lövésem se volt róla, eszik-e, vagy isszák, mikor leültem elé. Aztán ettem is, ittam is. Kiváló karakterformálás, remek történet, szívbemarkoló, izgalmas meg minden. És Dicaprionak megbocsátottam a Titanicot, igen, ki tudott törni a nyálgyáros szerepkörből. Tulajdonképpen itt is az a karakter, de valahogy mégsem. Egyre jobb lesz.
Le a kalappal.
No az Én, Frankenstein-re viszont majdnem kár volt pazarolni a drága filmszalagot. Az eredeti, darabos mozgású, rút Frankenstein-szörnyből csináltak egy meg nem értett macsót, aki beszáll a jó és gonosz ősi harcába és hogy egy régi főiskolás cimbinőmet, Enit idézzem: "ÚGY" néz. Értitek. Ez még rendben lett volna, de a klisék, a gyatra gumimaszkba bújtatva démonnak, vagy miegyébnek eladott színészek, meg a hálivúdi logikátlan fordulatok, ahol az ember már meg se kérdezi, hogy "miért?" nem dobtak a szar alapanyagon. Igazából egy esti kikapcsinak jó volt, de egy képre nem emlékszem már belőle.
Bad Fucking. Kiejtése írás szerint, nem angolosan. Elvileg. Az a film, amin, ha tudsz legalább társalgási szinten németül és eleget voltál már osztrák közegben ahhoz, hogy megértsd, mit jelentenek az "oida, bist te teppad, oda voz?" jellegű, kizárólag dialektben előadott mondtok, akkor bepisilsz a röhögéstől. Osztrák szerzőtől, a viszonylag egyszerű osztrák humorral, osztrák beszédstílusban, eszméletlen karakterekkel. Nos, egy jó erős "Indul a bakterház" minőségű. Kicsit húzósabb, kicsit durvább, de mindenképp jó film. Már amit érteni belőle:)
Sajnos, sok befutott rendező életében eljön az a pont, ahol eladja magát kurvának, odafordítja a fenekét hálivúdnak és feladva mindent, ami addig egyedivé tette, kielégíti a rossz értelemben vett széles közízlést. Peter Jackson életében ez itt jött el. A Gyűrűk Ura három epizódjában még szinte éreztem Tolkien bácsi pipajafüstjének illatát, ahogy szövi a mesét, a Hobbit első részében már csak az ablakon át szimatoltam, itt pedig valaki-már elnézést-belepösölt az említett pipába. Látványos akciófantasy, értelem és cél nélkül, folyamatosan küzdve azzal a ténnyel, hogy egy háromszázoldalas könyvből három háromórás filmet kihozni csak úgy lehetett, ha a lényeges dolgok közötti űrt baromsággal töltjük meg.
A Riddick, a Vin Diesel-féle Riddick filmek harmadik, tesztoszteronnal meglocsolt része a fordított esete a Thornak. Tudom, hogy egy jól sikerült gagyi, de imádom, mert imádtam az első kettőt is és a sötétben bujkáló, csendesgyilkos, félállati Riddick-karakter nálam a non plus ultra. A sztori nagyjából az első részt követi le és némi tesséklássék átvezetés után a történetileg merőben különböző másodikból, bumm, belecsapunk a ridikségbe, egy elhagyatott, ellenséges bolygón. Nekem olyan ez a film, mint a magyar narancs: savanyú, de a miénk.
Külön kategória nálam filmek terén a "Bex ajánlotta". Bex komámnak jó ízlése van filmek terén, már ha az ember olyan filmre vágyik, ami nyomot hagy benne. Általában megnézem, amit javasol. Más tészta, hogy a hangulatomat nem mindig találja el. Ajánlott már nagyon jókat is, de a"mondj valami laza thrillert elalvás előttre " is sikerített már olyat, hogy felsírtam éjjel tejért. No, a Mars-Az utolsó napok-ért majdnem seggbe rúgtam. Nyomasztó, az biztos. Igazából egy átlag zombi-film, csak a Marson. Hát, nem mondom, hogy a kedvencem lesz. De azt se, hogy azonnal elfelejtettem.
A 300-a birodalom hajnala: se hús, se hal. Jó volt, mindenképp megérte a mozijegy árát, de ha ez most egy filmkritika lenne, (ami ugye nem...) akkor sérelmeznék eztazt. Az első epizódnak még volt némi történelmi-film szaga, ez már kezdett fantasybe hajlani a percenként más, hiperdizájnos ruhában megjelenő, karddal hadonászó főgonosz hősnővel, a szükséges erotikus szerelmi szállal és miegyébbel. Lehet, hogy itt már az előítéletem is belejátszott. De összességében megéri, megadja a 300-érzést, tessék megnézni.
A "The grey"- az elég szerencsétlen magyar fordítás azt hiszem "fehér halál" volt, kicsit kakukktojás ebben a sorban. Egyrészt, mert nem mostani film, másrészt mert nem is mostanában láttam. De ide akartam tenni záróakkordnak. Szintén "Bexajánlotta" és ezzel beletalált. Ha leírnám a történetet, nem tűnne túl izgalmasnak. De megpróbálom, dióhéjban. Liam Neeson (aki nem mellesleg az egyik kedvenc színészem) egy elkeseredett bérvadász egy ólajfúró bázison, valahol a messzi északon. Szabadságra indul, mikor úgy tíz emberrel együtt repülőgép-balesetet szenved és menedék és élelem nélkül találja magát a semmi, pontosabban a tajga közepén. Nem mellesleg egy farkasfalka vadászterületének közepén. Nem tudok sok mindent mondani erről a filmről, hogy miért, hogyan és merre, de nagyon megfogott. Úgy jó, ahogy van. Felállsz, ötös.
Nos, ennyit a filmekről.
De hogy ne maradjunk kérdések nélkül, hallottátok, hogy a Walt Disney megvette a komplett Star Wars univerzumot, értsd, a szerzői jogokat, a márkajogokat, mindent cakpakk, és ők készülnek előrukkolni a következő csillagok háborúja filmmel? Na, erre kíváncsi vagyok. Igen, Disney kinőtte már a gyerekcipőt, de a bennem élő gonosz kobold előtt felmereng a kép, ahogy Darth Wader rámered a levágott kezű Skywalkerre és azt mondja:
Luke, az apád vagyok! És most énekeld velem....!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése