2016. március 30., szerda

Az a piszkoséletű szerelem



Kutya Úr szerelmes. De nem úgy idébbodébb, tesséklássék ám, hanem úgy Istenesen, ahogy illik.  Figyejjé, elmondom, hogy van ez.

Szóval, mindent az elején kell kezdeni, ez meg az eleje, tehát itt kezdjük. Nem részleteztem még ki, kik is vagyunk itt a WG-ben, avagy lakóközösségben. Csak úgy szőrmentén. Most felrémlett előttem az általános iskolás matematikai feladatgyűjtemény utálatos zöld borítója, ahogy kinyitja az ember és oda van írva, hogy: "A WG-ben tizennégy láb van. Ebből nyolc férfihoz, hat nőhöz tartozik. Kik laknak a WG-ben?" De ezt már akkor is utáltam, mert az ember bemegy az ajtón, azt megszámolja, fejtörés helyett, nem? De.
Szóval: Van a főbérlő, a Ralf. Végzettségére nézve asztalos, nemzetiségére nézve sógor, küllemét tekintve vörös.Teljesen élhető figura. Aztán, van a Dani, a mexikóink, igazi kis tűzrőlpattant, töltöttgalamb, nagyszájú latina leányzó. Fogott magának valami pasit, azóta színét se igen látni. Aztán vagyok jómagam. Meg Árnyék, azaz Kutya Úr, állandó heteró élettársam. És az ötödik, hogy minden láb meglegyen, a Gánya Kutya. Amúgy Ghana a becsületes neve a lányzónak. Fajtáját tekintve boucheron, avagy francia juhász. Igen, ez nekem is új volt. Gánya aranyos, kedves, csípem. Az ősei arra lettek kitenyésztve, hogy napi 20 órában muszlimot fogjanak Párizsban a katonaság kötelékén belül. Illetve akkoriban még csak bolgárt, magyart, románt, meg drogárust és fegyvercsempészt. Ehhez mérten állandóan benne van a féreg a seggében, ami minden kedvessége mellett néha bosszantóvá teszi. Így lett aztán egy morcosabb pillanatban a fennkölt "Ghana"-ból Gányakutya. Namost, ő az oka mindennek, mint a nők általában.


 Így festünk mink öten. Sajna az ebekből nem sok látszik, de ezen kívül még egy képem volt, ahol ugyancsak nem látszik sok belőlük, habár Árnyék szemből van, ellenben mi kétlábúak böszmén nézünk ki, úgyhogy ennél maradtam. No. 

Gánya betüzelt. 

Voltak már jelek, hogy valami lesz, de a fene se foglalkozott vele. Illetve de, mert ugye a két eb napközben egyedül, pontosabban együtt vannak itthon. Ellenben Árnyékot elvi síkon most nem kellene, hogy érdekelje az ilyesmi, lévén, hogy egy ehelyt nem részletezendő kisebb orvosi probléma miatt tavaly szeptemberben egy oltással néhány hónapra kiütöttük a tesztoszterontermelését. Ugye nem kell elmagyarázzam, ezt mit jelent? (Nem tud hágni, he.) Ennek még tartania kéne, ha ugyan el nem számoltam magam. Namost, úgy fest, Árnyékot pont nem érdeklik az orvostudomány vívmányai. Egyre többet forgolódott a Gánya körül, mára meg, mire hazaértem, kitört a láv. Kutya Úr készen van, mint a befőtt, alig áll a lábán, futkozik a Gánya után, nyekereg neki mint egy kiskutya, és néha segélykérően néz rám. Fel találtam  tenni neki a kérdést, hogy mégis pontosan mit kellene tennem az ügy érdekében?

Szóval, nem tudom, pontosan mennyire tudná kivitelezni a dolgot, de az akarat, az mindenesetre megvan, igencsak intenzíven. És egyrészt sajnálom szegényt, hogy itt nyáverog, másrészt kezd az agyamra menni, hogy nem bír elnyugodni. Gánya eddig kellette magát, de most már ő is elpihent. Aztán, mikor tele lett a hócipőm, megmondtam Kutya Úrnak a frankót, hogy ugyan hagyja már el, én se csapok ekkora hűhót a p*n* körül. 
Elnézést, ez így jött ki, és az írói valósághűségből nem engedünk. Többnyire. Általában. Ha úgy jön ki a sor.
Na, ne variáljuk túl.

Szóval, aztán belegondoltam a dologba. Mert igaz, hogy mi férfinépek (alapesetben) nem dugjuk az orrunkat senki fenekébe udvarlás céljából, nem is ugrálunk a hátára, meg nem nyálazzuk össze a tarkóját, másfelől...

Hát másfelől, a Gánya pár nap múlva valószínűleg elfelejti, hogy ő tüzel. Akkor meg Árnyék is elfelejti, hogy hogy is volt az egész hacacáré, és megint szimplán cimbik lesznek, akik huzakodnak a kötéljátékon, megmorogják egymást, ha a másik el akarja venni a kajájukat és egyszerre rohannak üdvözölni az épp hazaérkezőt.  Nincs hónapokon át tartó agyalás előtte, pokoljárás és égbemászás közben és a "mi lett volna ha" utána. 

Összességében, lehet, hogy nem volt igazam és Kutya Úr csinálja jól, úgy általában. 
Tudja fene. 
Kutya Úr for President!






2016. március 3., csütörtök

Rúzsa Sándor megpödri a bajuszát, avagy az ekhósszekér.



Cigányélet, az van kérem, vándorcigányé, mégpedig. Ismét elköltöztünk Kutya Úrral. Ezt, mármint a költözködést, szerintem a blogírás, meg a kujtorgás mellé fel kellene vennem a hobbijaim listájára. Na de. Most igazán menőn költöztünk. Remélem most majd letesszük végre az ekhós szekeret. Mert kicsit sok mán a jóbú.



Egyszer (vagy kétszer?) már összefoglaltam mit meg mennyit hurculkodtam már én itt Sógoriában. Pedig idestova csupán négy és fél éve, hogy itt töltöm az időmet, de ezalatt mentem én annyit, hogy gombócból is sok lenne. Akkor most nekiülök mégegyszer, a legújabb fejleményekkel kiegészítve, mert három a magyar igazság.

1. Animal Spirit

Itt ugye, a tikhegyen, az Isten háta mögött kettővel felhúzott Gnadenhofon (nem, erre még mindig nem találtam jó magyar szót. Kb: "kegyelemudvar", állatvédelmi telep) szolgálati lakást kaptam. Nem is rosszat. Mikor felmondtam, ez úszott. Ugye.

2. Ahol a bors nő

A második cégemtől kaptam átmeneti szállásként pár hónapra egy komplett felújított hegyi nagyparasztházat. Az vóóót ám a szép:) Persze nem ingyé'. No, ez majd' annyira az Isten háta mögött volt, mint az előző, ha nem még inkább. Kb 2 km volt az első település. De szép volt, csak elfelejtettem már, hogy hívják. Ezért a cím. A sógorok így fejezik ki úriasan, ha valami a pokol pi**áján van.

3. Altlengbach

Ez volt az első, mondjuk úgy saját erőből szerzett és bérelt kuckóm, egy családi ház alsó szintjén, ahol menet közben akkori párommal összecígöltünk. Majd nemsokra rá ki is, mert a felső szintet is lakták, ráadásul főbérlőék, azt nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezték/tük.

4. Tulln

Oh, Tulln, drága Tullnom. Azt hiszem, áradoztam már párszor erről a dunaparti gyöngyszem kisvárosról, hogy mennyire szerettem. Ide fészkeltük be magunkat exZasszonnyal, itt laktunk úgy egy évig. Aztán exZasszonyból exZasszony lett, exmunkahelyből meg exmunkahely, viszonylag röviddel egymás után, csak fordított sorrendben, úgyhogy innen is léptem.

5. Intermezzo ala Hungaria

Ezután jött némi nem-sógorkodás, néhány hónapra hazaköltöztem a szülői fészekbe, az anyaföldre, míg lett új meló.

6. Boszorkánytanya a Császárvárosban

Iiiigen, ez volt az első bécsi Wg-m, azaz lakóközösségem, azzal a bizonyos félőrült és teljesen alkoholista, olaszországból elszármazott, máglyára való művésznővel, főbérlői rangban, akivel elég hamar összerúgtam a port. Anno írtam is róla, jópárszor. Rúzsa Sándor összevonta a szemöldökét. 

7. Brumm

A rövidre sikerült bécsi tartózkodásom után költöztem tavaly áprilissal Brunn am Gebirge-be, a szittya wg-be, ahonnan aztán múlt hétvégén kellett menekülni, merthogy a ház eladásra kerül. Ezek is szép idők voltak, üdv srácok, ezúton is;)

8. Két férfi, két kutya, meg egy mexikói

Ezt a szlogent az új helyemen-ahol épp a nappaliban ülök egy sör és a blog mellett-találta ki az egyik lakótárs, aki egy amolyan igazi tűzrőlpattant, nagyszájú, örökvigyorgó és örökmozgó mexikói kiscsaj. A másik lakótárs egy nálam valamivel fiatalabb sógor. Itt is szép és jó és igen, újra bécsi lettem. Nagy mákom volt. Mikor ugyanis már nem lehetett halasztani a lakhatáskeresést, mert ketyegett az óra Brunnaban, gondoltam egyet. Pontosabban a gondolat már előtte megfogalmazódott. Leírhatnám líraian, de valahogy így szólt: "A tököm, visszamegyek Tullnba". Mert rájöttem, hogy hiányzik a kisváros, és közlekedés szempontjából van olyan jó, mint bármi. Ha messze is van távolságban, viszont az útrajzi viszonyok miatt (Tullnnál felmegyek az autópályára és melóhelytől egy sarokra lejövök róla) úgy fél óra és negyven perc közé esik a menetidő, amit meg a melóhely közvetlen közelét kivéve bárhonnan elpocsékolhatnék. Akkor már inkább innen. Na. Ne ugorjunk előre, lesz még erről is szó, ez a házikó, ahova most Kutya Úrral befészkeltük magunkat, egy köztes megoldás, 5 hónapra. 

9. Tulln, reloaded

Mert igen, megyünk vissza Tullnba. Egész pontosan egy hangyabokányit mellé, Neuaigen nevű településre, de ez nagy vonalakban egykutya. Kb olyan relációban vannak, mint Vombathely, meg Újperint, hogy a földijeim könnyebben megértsék. No. Egyszer megkérdeztek egy állásinterjún, mit tartok rossz tulajdonságomnak. Én meg azt mondtam, hogy a makacsságomat. Aztán kis gondolkodás után hozzátettem, hogy bár ez néha kifejezetten előnyös is tud lenni. Szóval, jelen helyzetben előnyös volt. Mert azokkal az opciókkal, amikkel én lakóhelyet kerestem (Ház, kerttel, nem annyira drágáé', meg Kutya Úr is jöhet), hát, enyhén szólva, nem egyszerű találni. De, bekapcsolt a csakazértis generátor a fejemben és végülis meglett. 105 négyzet, zsírúj ház, hatalmas kert, hozzá egy lakótárs, T, aki szakmailag kutyafodrász. Helyi viszonylatban megfizethetőnek számít, az opcióit tekintve kifejezetten olcsónak. Azért fogalmazok ilyen körmönfontan, mert még így is hanyatt b***ná magát az ember, ha megmondanám forintban, mennyit fog kóstálni havonta, de Sógoria ilyen. És mint mondtam, helyi viszonylatban, ilyen opciókkal nemigen találsz jobbat. Tegnapelőtt írtunk alá, úgyhogy most mán a miénk. Az egyetlen dolog, ami sántított, hogy még lakik benne valami gyüttment, akinek Augusztusig van felmondási ideje. Úgyhogy, ezért a köztes megoldás az öt hónapra. No kérem. 9. Jó szám. 3x3. Remélem, ott Tullnban már tényleg megáll az ekhós szekér, Rúzsa Sándor megpödri a bajuszát és elmarad a fenekén... 
Ámen.