Gagyi

Az alábbi kérdéskörhöz és bejegyzéshez használati utasításként megadok három pontot, amiket a teljes élvezet eléréséhez szem előtt kell tartani. 

1. : Az alábbi fényképnek szigorúan véve csak annyi köze van a témához, hogy az első bejegyzésegység színhelyén készült. Valójában azért került ide, mert jópofa, és ha már Festő barátomnak kalákamunkával szereztünk olcsóé' jó minőségű -idézem- "léleklopó fotoncsapdát", azaz fotóaparátot, akkor had csapjak neki itt egy kis reklámot. Mármint nem a fotóaparátnak. Tehát, kezdő, ámde nem tehetségtelen és mindenképpen feltörekvő fotósunk, Festő műve látható alább. 

2: A kérdés maga olyan lesz, mint a rozsdás budiajtó: nyitva marad és lehet gondolkodni, hogy hogyan tovább. Én leírom, ami az agyamban van, ítéletet meg szüljön akinek kedve van. 

3: Három szakaszra fogom osztani a bejegyzést, ezek a szakaszok azonban nem pro-k és kontrák, hanem ugyanannak a gondolatmenetnek a különböző aspektusai. Konklúziók nélkül.

Kéretik eként kezelni őket. 

Jó étvágyat!

Natehát.

Elvoltunk szombaton az Őrségi Vásárban. AZ Őrségi Vásárban, azért is kell nagybetűvel írni. Én vittem az Opelt, meg Jóanyámat, aki egy elég vicces, ámde annál kellemetlenebb baleset miatt vezetésképtelen volt, Festő hozta a léleklopó fotoncsapdát meg élete Julacsát, plusz odaúton felvettük CzAndit, akit aztán mindig meg akartunk verni, szóval minden a szokásos mederben folyt. Az Őrségi Vásár egy egész komoly múltra és hagyományokra visszatekintő kézműves vásár. Szeretem a kézműves vásárokat. SzeretJÜK a kézműves vásárokat. Mindanyiunk látott is már-ennél fogva-egynéhányat. Van a bandában aki dolgozik is a kézművességben, van aki készül rá. Szóval, fogalmazhatunk úgy is, hogy van némi összehasonlítási alapunk a témában. Namost, a kézműves vásárok arról szólnak, hogy házilag, kis tételben készített, minőségi termékeket áruló emberek árulnak házilag, kis tételben készített, minőségi termékeket a házilag, kis tételben készített, minőségi termékeket kereső embereknek. Ezt meg is találtuk a "fősoron". Azonban volt egy olyan érzésünk, hogy már hígul. A Belencsákék késes pavilonjával szemben már megjelent a "mintha már láttam volna e-bay-en 2 dollárért" jellegű késes és a kézzel gyártott üvegékszerekkel szemben is a nem-annyira-kézzel-gyártott, kevésbbé-üveg ékszer. De még a tűréshatáron belül. A bajok a "melléksoron" kezdődtek, ott kérem, az Őrségi Vásár farvízén felúszva, de annak megkérdőjelezhetetlen és kikerülhetetlen résztvevőjeként bizony szerepet kapott az igazi gagyi, vagy húsz stand erejéig, a kishableányos műszálas törölközővel kezdve a kínai import krumplihámozóig bezárólag.

Ugyanezt a tendenciát márpedig, ha nem is ennyire durván, de több helyen is megfigyeltem, egészen a parnasszuszi magasságokba dicsőített Savaria Karneválig. 

(Ott tényleg láttam olyan bicsakot, amit tényleg láttam két dolláré' az ebayen)

Érdekes.

Aztánpedig

Felmerül a kérdés, hogy mit is tartunk gagyinak? Ezt a szót mindenki saját szájíze és belátása szerint használja és használhatja, azonban az általános megfogalmazás szerint gagyinak az olcsó, rossz minőségű terméket tartjuk. Kérdés, hogy mi az olcsó és mi a rossz minőségű? Van egy vesszőparipám a témában. Egyszer még feljelent engem az ember, de mindig ő ugrik be, annélkül, hogy rossznak tartanám amit csinál. Belinkelek ide két képet, aztán elmagyarázom, mi van a kobakomban. 

A bal oldalon, felül egy hamisított Thomas Sabo fityegő látható, piaci értéke kb 5000 forint. A jobb  oldalon, alább egy eredeti Thomas Sabo fityegő látható, piaci értéke kb 9000 ft. A két holmi anyaga ugyanaz. Mérete megegyezik. Laikusként azt mondanám, hogy a beléjük fektetett művészi és művészeti érték is közel azonos, csak az eredetiről jobb fotó készült, azért csillog szebben. Azt a 4000 forint különbséget, amennyivel az egyik szirszar többe kerül, a Thomas Sabo név adja. Az és semmi más. 

Minap tette fel a kérdést egyik okítónk, hogy tudjuk-e, mi a különbség a mercédesz és a skoda között. Mivel én megrögzötten hiszek ebben, kapásból vágtam rá, hogy az "ára". Ember leokézta a választ és el is magyarázta részletesen, hogy miért. (Az új Skodák a teljesítmény kontra kényelemtől a fogyasztáson és a törésteszten át mindenben hozzák, amit egy mercédesz. De az akkor is "csak" egy skoda- mondja erre a proletáriátus bézbólsapkás fenegyereke és ötévi fizetését összetéve, megfejelve egy húszéves lejárati idejű személyi kölcsönnel, igen, megveszi ötször annyiért a mercédest.) 

Szóval, ez is egy aspektusa kis világunknak. 

Végezetül

Végezetül játsszunk el a kérdéssel, hogy milyen is egy igazi gagyi. Iiiigen, sokszor futottam már lukra, olcsó, vacak, gyorslejáratú és hamar elromló, majd kidobásra került termékekkel. De. Van nekem egy-hogy tartsam magamat a szóhasználathoz-e-bayen 2 dolláré' vásárolt karambit bicskám, kínai import, szigorúan Smith&Wesson márkejelzéssel, hogy valahogy kinézzen, aminek a pengéjébe egyszer gravíroztatni akartam. A gravírozó némi fejvakargatás után közölte, hogy nem megy, mert annyira jó a penge minősége, hogy tönkremegy bele a gravírozógép. Más tészta, hogy az összecsukómechanika csavarjait a kis kínai rabszolgamunkás nem húzta meg rendesen, ezért már elemeire hullva hever a fiókom mélyén, de még gondolkodom rajta, hogy benyeleztetem a pengéjét. Volt nekem hosszú éveket kihúzó nóném mikróm, és van a mai napig használatban lévő teszkós imbuszkulcskészletem. Vagy, említhetném az ellenvesszőparipámat, a Decathlon sport-és túraáruház saját márkás dolgait, amiket a nagy nevekhez képest-elnézést-szaréhugyé osztogatnak. Nem, nem kapok pénzt érte, hogy ezt leírom, tény azonban, hogy két pár túracipőm van tőlük, mindkettő rendszeres használatban. Az egyik úgy tíz éves és azért használom csak kutyafuttatásra, mert már egy kicsit viseltes és ronda, a másik úgy nyolcesztendős és szégyenkezés nélkül hordható utcán. Szintén tőlük vettem az első olyan sátrat, amiben elférek és ami tényleg vízhatlan, körülbelül 30000 pénzért. 

Pedig elvileg ezek is gagyik. 

No népek. 

Lehet rágni, nyelni, emészteni.

Jó munkát, hosszú napokat és kellemes éjszakákat!

Bråinstørming

Az "agyvihar", vagy "agyviharzás" szó nagyjából úgy hangzik, mintha egy alacsony költségvetésű hálivúdi horrorfilm trélerébe csöppentünk volna. Akció! Izgalom! Rettegés! Szex! Agyvihar! Május nyolcadikától a mozikban! Nem? 

De.

Pedig nem erről van szól a fáma. Gyanítom ezért van, hogy inkább az angol "brainstorming" kifejezés honosodott meg a két fentebb említett, vagy a harmadikként létező "ötletvihar" helyett. A brainstorming egy agyalási, illetve ötletelési technika. Úgy játsszák, hogy a népek leülnek, vagy felállnak, mindegy, a lényeg, hogy adott egy téma, feladat, megoldandó kérdés, akármi, és ezzel kapcsolatban mindent azonnal kimondanak ami az eszükbe jut. Igen, ezek kulcsszavak: mindent és azonnal. Igen, fognak marhaságok kijönni belőle, nem is kicsik. De a sok marhaság közt szinte biztosan lesz néhány gyémánt, vagy valakinek valamelyik marhaság kapcsán támad egy brilliáns ötlete. 

Mondok egy példát. Oké emberek, figyelem brainstorming következik: hogy süssünk jó palacsintát? Mindenki dobja be, ami eszébe jut! Liszt! Só! Élesztő! Lekvár! Serpenyő! Olaj! Gázláng! Szóda! Spenót! Túró! Juhtúró! Kisgazdapárt! Tojás, ja, tojás! Unikum! Azaiézé...forgatóbizbasz! Cukor! Tej!

Oké emberek, másvalami? Semmi? Na, szortírozzuk át, nézzük meg, hm...Hoppá... a spenótos juhtúrós palacsinta milyen lehet?

Igen, így működik és működik.

(Megjegyzés no1: igen, a spenótos juhtúrós palacsinta* létezik és aki még nem kóstolta, vagy így látatlanban azt mondja, hogy nem jó, az festi magát és korpás a szemöldöke. Igenis  jó. no2: a címben a világon semmi jelentősége, hogy norvég karakterek keveredtek a brainstorming szóba, csak jól néz ki. Kiejtés szempontjából teljesen helytelen így írni. De nem érdekel.)

A brainstorming viszonylag kötetlen dolog. Mindössze három aranyszabálya van: bármit mondhatsz (1), ami a témához kapcsolódik(2) és nem szabad azonnal kiértékelni(3). Ennek értelmében bréjnsztormingolni egyedül is lehet. Ellenben, viszont és de, a tapasztalataim azt mutatják, hogy jobb többen. Hogy miért? Azért, amit az Argóban is mondtak: "Mi öten vagyunk, te meg egyen, k*cs*g!!"

Viccet félretéve, azért, mert egyedül nehezebb elkövetni azt a hasznos lépést, ami egy hasznos lépés: kilépni a dobozból. Azaz a saját kis belső bolygónkról kitekintve felfedezni más bolygókat is, amikről eddig esetleg nem tudtunk és pont eszünkbe se jutott, hogy mondjuk ott próbáljunk meg aranyat ásni.

Azért cincálom egyébként itt az egész témát, mert mostanában elég sok ilyet csináltam. Mármint brainstormingot, nem aranyásást. A kurzuson belül, aminek épp aktív hallgatója vagyok. És néha olyan eredménnyel végződött a bréjnsztorming, hogy csak röhögtem utána, hogy basszus, ez eddig hogy nem? Olyan ötletek születtek közben, amik végig ott lógtak az orrom előtt, hogy még, de a saját hülyeségem mellett egy másik ember hülyesége is kellett, hogy beugorjanak. Valakié aki mondjuk teljesen máshogy látja a világot mint én, nem szereti az ibolyát, nincs szakálla, büdösölli a kutyaszagot és nem issza meg a kisfröccsöt. És akkor ő elkezdi a saját hülyeségét, nekem meg erről beugrik egy másik hülyeség, neki erről egy harmadik, nekem erről valami szerényen zseniális és elkap az érzés, hogy basszus, ez eddig eszembe se jutott! Vagy pont fordítva, mindegy is, a lényeg, hogy eszméletlen, miket ki nem lehet így találni.

Van nekünk a kurzus keretén belül lehetőségünk ilyenre, hogy mentoring. A mentoring éppúgy egy szép ősmagyar szó, mint a brainstorming, a menta, a tor és az ing szavaink is ebből származnak. A mentoring egyébként olyan dolog, hogy leülsz egy kompetens személlyel és elkezdtek beszélgetni a jelenlegi helyzetedről, (esetünkben) főleg ami a munkakeresést és társait illeti, aztán ötleteltek. Vannak a csoportban, akiknek ez nyűg és nem is veszik igénybe, én kifejezetten csípem és több random embernél voltam már mentoringon, pont a fent említett okokból. 

Na most akkor mondok egy a palacsintánál konkrétabb példát is. Pont ma esett meg. Dumálgatunk mentoringon az emberrel. Kovac fedőnevű, cs-vel ejtve, amúgy osztrák, és sógorul kommunikálunk, de én tudom, hogy a dédpapa a Mária Teréziánál volt testőr. Na lényeg, hogy agyalunk ott, hogy van nekem ugye ez a két szakterületem, az állatok, meg a kommunikáció, amiket tök jó volna összehozni. Meg harmadiknak a pedagógia. Ha ezt összegyúrjuk, akkor egy egész jó platform lehetne egy iskola, amin a sütőbe csúsztatva az ötletet, akár valami ki is sülhetne belőle. Azt mondja egyszer csak a Kovács: nem ismeri véletlenül a Holzinger urat? Ő pont ilyesmibe vágott bele. -Nem, vágom rá reflexből. Aztán dumálunk tovább, közben a kistörpe csak csákányoz az agyam egyik pókhálós hátsó traktusában, hogy ej, csak ismerős ez a Holzinger név, majd veszek egy nagy levegőt és csak a jó neveltetés tart vissza tőle, hogy ne örvendeztessem meg Kovács urat egy szép barokkos körmondatba foglalt szittya káromkodássorozattal. Holzinger úr az öreganyád. 

A komát a keresztnevén ismerem, még a kurzus előtti infónapon cimboráltunk össze, mikor tollat lejmolt tőlem. A szomszéd csoport hallgatója és együtt szoktunk kávézni a szünetekben, vagy sörözni nap végén a kurzus után. És ő PONT egy ilyen projektbe vágott bele, csak a saját szakterületén, hogy szaktudás+suli= munkalehetőség. És erről nem egyszer beszélgettünk is és én marha, el sem jutottam az ötletig, hogy ezt összekössem a saját dolgaimmal. 

Doh.

Látjátok, ennyit jelent ha a földönkívüli leszáll nálatok és hülyeségeket beszél. ("Holzinger" komát elkaptam a következő szünetben, elmeséltem neki mi volt, jót röhögtünk, aztán megbeszéltük, hogy jövő héten leülünk...hát brainstormingolni, na.)

Szóval. Valami haszna már volt az egész kurzusnak, kicsit kizökkentett a bevett rutinból és a befásult kerékvágásból, és friss gondolatokat adott. (Ennek szellemében írtam is ma egy levelet munkaügyben, negyed óra múlva érkezett vissza a behívó. Lehet nem hülyeség...)

Ez van emberek, kell ide egy végső tanulság. Ez pedig legyen a következő: egyszer valami bizniszem volt Kolompárékkal, ahol is az egyik jóembertől hangzott el az az örökérvényű mondat, ami így értelmet nyert számomra, hogy: 

"Csak a hülyeség, az ne hagyjon el minket"

Ámen.

*A spenótós juhtúrós palacsinta tényleg jó, aki ágál ezellen, annak ehelyt szólok, hogy Jóanyám specialitása. Jóanyámmal meg nem baszakodunk, ugye.

 Nem éri meg.