Bråinstørming

Az "agyvihar", vagy "agyviharzás" szó nagyjából úgy hangzik, mintha egy alacsony költségvetésű hálivúdi horrorfilm trélerébe csöppentünk volna. Akció! Izgalom! Rettegés! Szex! Agyvihar! Május nyolcadikától a mozikban! Nem? 

De.

Pedig nem erről van szól a fáma. Gyanítom ezért van, hogy inkább az angol "brainstorming" kifejezés honosodott meg a két fentebb említett, vagy a harmadikként létező "ötletvihar" helyett. A brainstorming egy agyalási, illetve ötletelési technika. Úgy játsszák, hogy a népek leülnek, vagy felállnak, mindegy, a lényeg, hogy adott egy téma, feladat, megoldandó kérdés, akármi, és ezzel kapcsolatban mindent azonnal kimondanak ami az eszükbe jut. Igen, ezek kulcsszavak: mindent és azonnal. Igen, fognak marhaságok kijönni belőle, nem is kicsik. De a sok marhaság közt szinte biztosan lesz néhány gyémánt, vagy valakinek valamelyik marhaság kapcsán támad egy brilliáns ötlete. 

Mondok egy példát. Oké emberek, figyelem brainstorming következik: hogy süssünk jó palacsintát? Mindenki dobja be, ami eszébe jut! Liszt! Só! Élesztő! Lekvár! Serpenyő! Olaj! Gázláng! Szóda! Spenót! Túró! Juhtúró! Kisgazdapárt! Tojás, ja, tojás! Unikum! Azaiézé...forgatóbizbasz! Cukor! Tej!

Oké emberek, másvalami? Semmi? Na, szortírozzuk át, nézzük meg, hm...Hoppá... a spenótos juhtúrós palacsinta milyen lehet?

Igen, így működik és működik.

(Megjegyzés no1: igen, a spenótos juhtúrós palacsinta* létezik és aki még nem kóstolta, vagy így látatlanban azt mondja, hogy nem jó, az festi magát és korpás a szemöldöke. Igenis  jó. no2: a címben a világon semmi jelentősége, hogy norvég karakterek keveredtek a brainstorming szóba, csak jól néz ki. Kiejtés szempontjából teljesen helytelen így írni. De nem érdekel.)

A brainstorming viszonylag kötetlen dolog. Mindössze három aranyszabálya van: bármit mondhatsz (1), ami a témához kapcsolódik(2) és nem szabad azonnal kiértékelni(3). Ennek értelmében bréjnsztormingolni egyedül is lehet. Ellenben, viszont és de, a tapasztalataim azt mutatják, hogy jobb többen. Hogy miért? Azért, amit az Argóban is mondtak: "Mi öten vagyunk, te meg egyen, k*cs*g!!"

Viccet félretéve, azért, mert egyedül nehezebb elkövetni azt a hasznos lépést, ami egy hasznos lépés: kilépni a dobozból. Azaz a saját kis belső bolygónkról kitekintve felfedezni más bolygókat is, amikről eddig esetleg nem tudtunk és pont eszünkbe se jutott, hogy mondjuk ott próbáljunk meg aranyat ásni.

Azért cincálom egyébként itt az egész témát, mert mostanában elég sok ilyet csináltam. Mármint brainstormingot, nem aranyásást. A kurzuson belül, aminek épp aktív hallgatója vagyok. És néha olyan eredménnyel végződött a bréjnsztorming, hogy csak röhögtem utána, hogy basszus, ez eddig hogy nem? Olyan ötletek születtek közben, amik végig ott lógtak az orrom előtt, hogy még, de a saját hülyeségem mellett egy másik ember hülyesége is kellett, hogy beugorjanak. Valakié aki mondjuk teljesen máshogy látja a világot mint én, nem szereti az ibolyát, nincs szakálla, büdösölli a kutyaszagot és nem issza meg a kisfröccsöt. És akkor ő elkezdi a saját hülyeségét, nekem meg erről beugrik egy másik hülyeség, neki erről egy harmadik, nekem erről valami szerényen zseniális és elkap az érzés, hogy basszus, ez eddig eszembe se jutott! Vagy pont fordítva, mindegy is, a lényeg, hogy eszméletlen, miket ki nem lehet így találni.

Van nekünk a kurzus keretén belül lehetőségünk ilyenre, hogy mentoring. A mentoring éppúgy egy szép ősmagyar szó, mint a brainstorming, a menta, a tor és az ing szavaink is ebből származnak. A mentoring egyébként olyan dolog, hogy leülsz egy kompetens személlyel és elkezdtek beszélgetni a jelenlegi helyzetedről, (esetünkben) főleg ami a munkakeresést és társait illeti, aztán ötleteltek. Vannak a csoportban, akiknek ez nyűg és nem is veszik igénybe, én kifejezetten csípem és több random embernél voltam már mentoringon, pont a fent említett okokból. 

Na most akkor mondok egy a palacsintánál konkrétabb példát is. Pont ma esett meg. Dumálgatunk mentoringon az emberrel. Kovac fedőnevű, cs-vel ejtve, amúgy osztrák, és sógorul kommunikálunk, de én tudom, hogy a dédpapa a Mária Teréziánál volt testőr. Na lényeg, hogy agyalunk ott, hogy van nekem ugye ez a két szakterületem, az állatok, meg a kommunikáció, amiket tök jó volna összehozni. Meg harmadiknak a pedagógia. Ha ezt összegyúrjuk, akkor egy egész jó platform lehetne egy iskola, amin a sütőbe csúsztatva az ötletet, akár valami ki is sülhetne belőle. Azt mondja egyszer csak a Kovács: nem ismeri véletlenül a Holzinger urat? Ő pont ilyesmibe vágott bele. -Nem, vágom rá reflexből. Aztán dumálunk tovább, közben a kistörpe csak csákányoz az agyam egyik pókhálós hátsó traktusában, hogy ej, csak ismerős ez a Holzinger név, majd veszek egy nagy levegőt és csak a jó neveltetés tart vissza tőle, hogy ne örvendeztessem meg Kovács urat egy szép barokkos körmondatba foglalt szittya káromkodássorozattal. Holzinger úr az öreganyád. 

A komát a keresztnevén ismerem, még a kurzus előtti infónapon cimboráltunk össze, mikor tollat lejmolt tőlem. A szomszéd csoport hallgatója és együtt szoktunk kávézni a szünetekben, vagy sörözni nap végén a kurzus után. És ő PONT egy ilyen projektbe vágott bele, csak a saját szakterületén, hogy szaktudás+suli= munkalehetőség. És erről nem egyszer beszélgettünk is és én marha, el sem jutottam az ötletig, hogy ezt összekössem a saját dolgaimmal. 

Doh.

Látjátok, ennyit jelent ha a földönkívüli leszáll nálatok és hülyeségeket beszél. ("Holzinger" komát elkaptam a következő szünetben, elmeséltem neki mi volt, jót röhögtünk, aztán megbeszéltük, hogy jövő héten leülünk...hát brainstormingolni, na.)

Szóval. Valami haszna már volt az egész kurzusnak, kicsit kizökkentett a bevett rutinból és a befásult kerékvágásból, és friss gondolatokat adott. (Ennek szellemében írtam is ma egy levelet munkaügyben, negyed óra múlva érkezett vissza a behívó. Lehet nem hülyeség...)

Ez van emberek, kell ide egy végső tanulság. Ez pedig legyen a következő: egyszer valami bizniszem volt Kolompárékkal, ahol is az egyik jóembertől hangzott el az az örökérvényű mondat, ami így értelmet nyert számomra, hogy: 

"Csak a hülyeség, az ne hagyjon el minket"

Ámen.

*A spenótós juhtúrós palacsinta tényleg jó, aki ágál ezellen, annak ehelyt szólok, hogy Jóanyám specialitása. Jóanyámmal meg nem baszakodunk, ugye.

 Nem éri meg.