Gagyi

Az alábbi kérdéskörhöz és bejegyzéshez használati utasításként megadok három pontot, amiket a teljes élvezet eléréséhez szem előtt kell tartani. 

1. : Az alábbi fényképnek szigorúan véve csak annyi köze van a témához, hogy az első bejegyzésegység színhelyén készült. Valójában azért került ide, mert jópofa, és ha már Festő barátomnak kalákamunkával szereztünk olcsóé' jó minőségű -idézem- "léleklopó fotoncsapdát", azaz fotóaparátot, akkor had csapjak neki itt egy kis reklámot. Mármint nem a fotóaparátnak. Tehát, kezdő, ámde nem tehetségtelen és mindenképpen feltörekvő fotósunk, Festő műve látható alább. 

2: A kérdés maga olyan lesz, mint a rozsdás budiajtó: nyitva marad és lehet gondolkodni, hogy hogyan tovább. Én leírom, ami az agyamban van, ítéletet meg szüljön akinek kedve van. 

3: Három szakaszra fogom osztani a bejegyzést, ezek a szakaszok azonban nem pro-k és kontrák, hanem ugyanannak a gondolatmenetnek a különböző aspektusai. Konklúziók nélkül.

Kéretik eként kezelni őket. 

Jó étvágyat!

Natehát.

Elvoltunk szombaton az Őrségi Vásárban. AZ Őrségi Vásárban, azért is kell nagybetűvel írni. Én vittem az Opelt, meg Jóanyámat, aki egy elég vicces, ámde annál kellemetlenebb baleset miatt vezetésképtelen volt, Festő hozta a léleklopó fotoncsapdát meg élete Julacsát, plusz odaúton felvettük CzAndit, akit aztán mindig meg akartunk verni, szóval minden a szokásos mederben folyt. Az Őrségi Vásár egy egész komoly múltra és hagyományokra visszatekintő kézműves vásár. Szeretem a kézműves vásárokat. SzeretJÜK a kézműves vásárokat. Mindanyiunk látott is már-ennél fogva-egynéhányat. Van a bandában aki dolgozik is a kézművességben, van aki készül rá. Szóval, fogalmazhatunk úgy is, hogy van némi összehasonlítási alapunk a témában. Namost, a kézműves vásárok arról szólnak, hogy házilag, kis tételben készített, minőségi termékeket áruló emberek árulnak házilag, kis tételben készített, minőségi termékeket a házilag, kis tételben készített, minőségi termékeket kereső embereknek. Ezt meg is találtuk a "fősoron". Azonban volt egy olyan érzésünk, hogy már hígul. A Belencsákék késes pavilonjával szemben már megjelent a "mintha már láttam volna e-bay-en 2 dollárért" jellegű késes és a kézzel gyártott üvegékszerekkel szemben is a nem-annyira-kézzel-gyártott, kevésbbé-üveg ékszer. De még a tűréshatáron belül. A bajok a "melléksoron" kezdődtek, ott kérem, az Őrségi Vásár farvízén felúszva, de annak megkérdőjelezhetetlen és kikerülhetetlen résztvevőjeként bizony szerepet kapott az igazi gagyi, vagy húsz stand erejéig, a kishableányos műszálas törölközővel kezdve a kínai import krumplihámozóig bezárólag.

Ugyanezt a tendenciát márpedig, ha nem is ennyire durván, de több helyen is megfigyeltem, egészen a parnasszuszi magasságokba dicsőített Savaria Karneválig. 

(Ott tényleg láttam olyan bicsakot, amit tényleg láttam két dolláré' az ebayen)

Érdekes.

Aztánpedig

Felmerül a kérdés, hogy mit is tartunk gagyinak? Ezt a szót mindenki saját szájíze és belátása szerint használja és használhatja, azonban az általános megfogalmazás szerint gagyinak az olcsó, rossz minőségű terméket tartjuk. Kérdés, hogy mi az olcsó és mi a rossz minőségű? Van egy vesszőparipám a témában. Egyszer még feljelent engem az ember, de mindig ő ugrik be, annélkül, hogy rossznak tartanám amit csinál. Belinkelek ide két képet, aztán elmagyarázom, mi van a kobakomban. 

A bal oldalon, felül egy hamisított Thomas Sabo fityegő látható, piaci értéke kb 5000 forint. A jobb  oldalon, alább egy eredeti Thomas Sabo fityegő látható, piaci értéke kb 9000 ft. A két holmi anyaga ugyanaz. Mérete megegyezik. Laikusként azt mondanám, hogy a beléjük fektetett művészi és művészeti érték is közel azonos, csak az eredetiről jobb fotó készült, azért csillog szebben. Azt a 4000 forint különbséget, amennyivel az egyik szirszar többe kerül, a Thomas Sabo név adja. Az és semmi más. 

Minap tette fel a kérdést egyik okítónk, hogy tudjuk-e, mi a különbség a mercédesz és a skoda között. Mivel én megrögzötten hiszek ebben, kapásból vágtam rá, hogy az "ára". Ember leokézta a választ és el is magyarázta részletesen, hogy miért. (Az új Skodák a teljesítmény kontra kényelemtől a fogyasztáson és a törésteszten át mindenben hozzák, amit egy mercédesz. De az akkor is "csak" egy skoda- mondja erre a proletáriátus bézbólsapkás fenegyereke és ötévi fizetését összetéve, megfejelve egy húszéves lejárati idejű személyi kölcsönnel, igen, megveszi ötször annyiért a mercédest.) 

Szóval, ez is egy aspektusa kis világunknak. 

Végezetül

Végezetül játsszunk el a kérdéssel, hogy milyen is egy igazi gagyi. Iiiigen, sokszor futottam már lukra, olcsó, vacak, gyorslejáratú és hamar elromló, majd kidobásra került termékekkel. De. Van nekem egy-hogy tartsam magamat a szóhasználathoz-e-bayen 2 dolláré' vásárolt karambit bicskám, kínai import, szigorúan Smith&Wesson márkejelzéssel, hogy valahogy kinézzen, aminek a pengéjébe egyszer gravíroztatni akartam. A gravírozó némi fejvakargatás után közölte, hogy nem megy, mert annyira jó a penge minősége, hogy tönkremegy bele a gravírozógép. Más tészta, hogy az összecsukómechanika csavarjait a kis kínai rabszolgamunkás nem húzta meg rendesen, ezért már elemeire hullva hever a fiókom mélyén, de még gondolkodom rajta, hogy benyeleztetem a pengéjét. Volt nekem hosszú éveket kihúzó nóném mikróm, és van a mai napig használatban lévő teszkós imbuszkulcskészletem. Vagy, említhetném az ellenvesszőparipámat, a Decathlon sport-és túraáruház saját márkás dolgait, amiket a nagy nevekhez képest-elnézést-szaréhugyé osztogatnak. Nem, nem kapok pénzt érte, hogy ezt leírom, tény azonban, hogy két pár túracipőm van tőlük, mindkettő rendszeres használatban. Az egyik úgy tíz éves és azért használom csak kutyafuttatásra, mert már egy kicsit viseltes és ronda, a másik úgy nyolcesztendős és szégyenkezés nélkül hordható utcán. Szintén tőlük vettem az első olyan sátrat, amiben elférek és ami tényleg vízhatlan, körülbelül 30000 pénzért. 

Pedig elvileg ezek is gagyik. 

No népek. 

Lehet rágni, nyelni, emészteni.

Jó munkát, hosszú napokat és kellemes éjszakákat!