2017. november 28., kedd

Tehülyete!



A hülyeség, az kérem az egyik legdemokratikusabb dolog a világon, a melltartó mellett. Kortól, nemtől, bőrszíntől és vallási hovatartozástól függetlenül bárki élhet vele. Namármost, itt meg pont erről lesz szó, gyűjteményes jelleggel.

Némi feljegyzés a hajónaplónak. Köszönöm, jól vagyok. Az új munkámat, a gyöttmentek, migréncsek és egyéb felforgató elemek biológiára való oktatását -minden előzetes elvárásom ellenére-továbbra is kifejezetten élvezem. Kezd rendeződni a lakhatásom is. Szóval, nagyon durva három hét van a hátam mögött, kivagyok mint a liba, de látom a fényt az alagút végén és nem dudál. 
Most ezt igen jól le is kopogom.

Mindez azért érdekes, mert most lazulunk, he. Ez pedig olyan formában fog megtörténni, hogy eleget teszek egy saját magamnak tett ígéretemnek, mely szerint az óráimon elhangzott legnagyobb hülyeségeket fel, majd leírom, amint egy bejegyzésre való összegyűlik belőlük. Most még egy kicsit keveslem az anyagot, de most pont ez kell a világnak és nekem is. Aztán meg, gyanítom, lesz még hozzá. Lehet, nyitok ebből egy sorozatot. Mert azért ha három hét alatt is ennyi lett...

Szóval. Az alábbi bölcsességek teljesen különböző okokból születtek. Volt ami nyelvi problémákból fakadt, volt ami csibészségből, volt ami nem-odafigyelésből, volt ami szimpla, vegytiszta hülyeségből. Nem fogom külön kiemelni, melyik miből, szerintem érezhető lesz. No hajrá.

U.I: Sajna néhány dolog abszolút nem jön át magyarul. Ezeket leírom németül, majd megpróbálom elmagyarázni. 



Én (nagyon belemerülve a magyarázatba): -Na szóval, mit gondolnak, mi az oka, hogy a növények nem nőnek ott, ahol sötét van? Mi lehet az oka, hogy nem érzik ott jól magukat?

-Az ember: -Mert nem látnak a sötétben?!

(Tényleg nem, mondjuk, a rosseb akárhová tegye őket...)
.
.
Épp a konkurens magatartásról beszéltem, azaz arról, hogy mit jelent ökológiai szempontból a konkurencia, mint fogalom. Majd: -Mondjanak egy példát a konkurenciára a biológiával kapcsolatban!
Az ember: -Matek.

(És hát ugye, erre nincs mit lépni. Mindenki fösti magát, aki matekot tanít.)
.
.
No ez az egyik eset, ami nem fog teljesen átjönni magyarul. Épp az anyagkörforgásról (Stoffkreisleuf) magyaráztam az élővilágban. Mivel mindig kérdezek, hát megkérdeztem, hogy ez szerintük mit jelenthet? Jött is a válasz: -Die Stoffe laufen im Kreis. kb: Az anyagok körbe forognak. 

(Klasszikus tantárgyi átfedés: biosz egyes, nyelvtan ötös.)
.
.
Drogok. Én:-Oké, emberek, szóval vannak a legális és az illegális drogok. Illegális például, ahogy megbeszéltük, a hasis, a speed a marihuána, aminek a hatóanyagai a THC és a CBD, aztán van még az LSD. Mi van még?
Az ember:- LCD!!

(Aszpasztmek.)
.
.
És mikor idegesítőek...nagy elánnal magyarázok és kérdezgetek, mikor észreveszem, hogy pont lesz*rja mindenki, hogy miről beszélek. Hát rábökök egy komára, hogy: 
Én:-No kérem, mi volt az utolsó kérdés?
Az ember:- Nem figyeltem.
Én: -Tudom, azért kérdezem most, hogy mi volt az utolsó kérdés?
Az ember:- Őőőő...hát hogy mi volt az utolsó kérdés.

(Tusé.)
.
.
Szintén némi magyarázatra szorul az az eset, mikor megkérdeztem egyik komát, hogy "kommen Sie mit?". Ezt a kifejezést arra használják, hogy az emberfia megtudakolja mindenféle komákoktól, hogy értik-e, amit az emberfia vaker. Tény, hogy szó szerinti fordításban azt jelenti: "Jön velem?". 
Tény az is, hogy a komát, akinek a kérdés szólt, előző nap betereltem az "igazgatóiba" némi ejnyebejnyére és irgumburgumra. Mint ahogy az is tény, hogy a koma, szegény, a kérdésemre felállt, lógó orral odaballagott hozzám, és mondta, hogy hát, rendben, akkor menjünk.

(Nem mentünk. Röhögtünk.)
.
.
Végül, de nem utolsósorban. Ennek én voltam az elkövetője. Bárki mást gondolna, nem szándékosan. Szóval, van a mostani csoportomban egy feltűnően csinos bakfislány, aki ezt tudja is magáról. Épp a madarakról magyaráztam valamit, pontosabban a verebekről. A veréb hivatalos neve németül a "Haussperling", én azonban a népi nevét-"Spatz"-használtam, mikor megkérdeztem tőle, hogy látott-e már ilyet. Aztán a fel-feltörő férfi röhögés közben, amiben akarva- akaratlanul én is részt vettem, emlékeztettem magam a szakszavak helyes használatának fontosságára, lévén a "Spatz" szó a szlengben, hát mit szépítsük, pöcsöt jelent.

(Tényleg véletlen volt.)



No, aludjanak jól kendtek, és ne beszéljenek hülyeségeket. 
Mert kendteket is felírom, aztán le.
Jóéjt.







2017. november 7., kedd

Dániel az oroszlánveremben




A bejegyzések egyik legfontosabb eleme a cím. A cím többnyire előbb lesz, mint a bejegyzés. Namost, ennél a bejegyzésnél eszembe jutott még a Sorosbérenc és a Chaoswear is, mint cím, tessék elolvasni, azt majd rájöttök miért. Meg arra is, hogy miért ez lett aztán végül. Mindenre rá fogtok jönni, csak legyetek okosak és türelemmel. 

Feladtam a hippilétet. Újra a keményen dolgozó, adót fizető, reggel időre beérő, este kicsit idő előtt távozó, becsületes, rendszertisztelő munkásemberek sorait gazdagítom. 
Ez a téma is ide tartozik. 
Figyelj, kiblogozzuk. 


Szóval. Hol is kezdjük? 
Kezdjük mondjuk a legendánál, ami nevem eredőjéről, az első regisztrált Dánielről, Dánielről szól. Ő egy bibliai Dániel. Ez a Dániel kicsit próféta volt, kicsit zsidó, kicsit írnok, majd kicsit főrang, meg kicsit hithű ember is. Szóval ezt a Dánielt bemártották a rosszakarói, mivel mással nem ment, a hite miatt. A király meg, bármennyire is nem akarta, bedobatta az oroszlánok közé, a verembe bele. Hogy ott aztán mit csinált a pali, azt pontosan nem tudni, mindenesetre én mindig úgy képzeltem, hogy imádkozott és mesélt az oroszlánoknak. Random mindent. Lényeg a lényeg, hogy reggelre kelvén épen és egészségesen pecázták ki a veremből, és ha már így, akkor bedobták helyette a rosszakaróit, akik azonmód megevődtek oroszlánilag. 
Szeretem ezt a történet.

Namost, kaptam munkát. Ez úgy lett, hogy két hete csütörtökön felhívtak, hogy kellenék, beszéljünk. Rá úgy egy hétre beszéltünk és felvettek. Tegnap kezdtem. Csak így, minden lacfac nélkül, mint amikor a macska leveri a virágcserepet az ablakból. Durr. Egy projektbe kerültem bele,  amit a sógor állambácsi pénzel és az itt meg-nem-nevezhető cég vitelez ki, a hangzatos "tréner" munkakörben. A projekt célja az általános iskolából különböző okok miatt kibukott fiatalok (15-25 éves korosztály) utóoktatása, illetve az iskola befejezéséhez és pótlásához való hozzásegítése. Igen, mennydörgette, gyüttmenteknek, migránsoknak és refugéknak tanítok biológiát, németül. 
Gyuri bácsi meg örül. 
Éngem meg megfizetnek érte.

Szóval, a felvételi elbeszélgetésen megegyeztünk a kolleginával, hogy nyugodjak meg, nem lesz itt semmiféle mélyvíz, meg durbbele, majd szépen kezdek, aztán betanítanak, meg beülök a kollégák órájára, meg kapok én mindent ami kell, meg minden fasza lesz és király, juhú és hurrá. Kaptam két ímélt, egyet a munkaszerződésemmel, egyet meg a szükséges infókkal, miszerint Szent András havának hetedik napján, pitymallat után kicsivel jelentkezzek le Kruzifix úrnál a tett színhelyén, ő majd eligazít mindenben.

Okéjó.
Szent András havának hetedik napján, pitymallatkor, (tegnap reggel, na,) a tett színhelyén lejelentkeztem Kruzifix úrnál, várván az eligazítást. Koma épp teljesen idegbeteg volt, láthatólag szervezett, átszervezett és újratervezett. Én vártam az ihletet meg az infókat, ez meg, ez a szamárborjú, annak rendje szerint a kezembe nyomott egy névlistát, beb***ott egy "Varga, Biologie" feliratú terembe, közölte, hogy akkor sok sikert az első napomhoz és becsukta mögöttem az ajtót.
Ő....
Ő....
Ő....

Heheh.

"Édesanyád szomorúszemű, sváb, gatyamadzagrángató, zergetollas Úristenit."-Gondoltam. Így pislogtunk egymásra a refugékkal. -Hát most én mit kezdjek veletek? Kérdeztem én. -Mink aztat nem tudhassuk, mink nem ide tartozunk, csak ide osztottak be-mondták ők. Na így elnézegettük egymást egy darabig. Ők engem, én meg őket. Szerbek, szírek, románok, albánok, csecsenek, meg minden. Egy rahedli nagykamasz és fiatal felnőtt, hat különböző országból, van aki soha nem tanult bioszt, van aki tíz évig tolta, van akinek német az anyanyelve, van aki azt se tudja, mi az a Panzerkampfwagen, van aki ide tartozik, van aki helyhiány miatt került hozzám, a pulpitus tufelin meg én, aki életében nem tanított németül biológiát, egy szót se.

És akkor előjött bennem az a"na ne már" érzés. Annyira abszurd volt a szituáció, hogy nem tudtam komolyan venni. Röhögtem egy sort, majd elkezdtem random hülyeségeket beszélni, először mindenről, majd mindenről is, majd a biológiáról. Aztán azon kaptam magam, hogy ejnye ni, teljesen improvizatíve módon biológiaórát tartok németül, ezeket meg leköti amit beszélek. (Legalábbis egy ideig és a körülményekhez képest. Legalábbis kuss lett.) Aztán mikor kifújt, ami eszembe jutott bioszból, és már nem volt kuss, akkor még beszéltünk random minden egyébről, aztán kiderült, hogy még meg is férünk egymással. 
Ők jól elvoltak, én jól elvoltam, nagyjából mindenki elégedetten távozott a nap végén. 
Volt aki azt mondta, holnap is hozzám akar jönni, akkor is, ha nem ide tartozik.

Szóval, a nap végére a következő dolgokat jegyeztem fel a hajónaplónak:

1: Ennél a cégnél senki nem tud semmit.
2: Ennél a cégnél ha valaki mégis tud valamit, az igazából mindegy, mert nem működik.
3: Ennél a cégnél, ahol senki nem tud semmit és semmi nem működik, a tanítványoknak sincs halvány gőzük se semmiről.
4: Ez egy brutális káosz.
5: A káosz egyik sajátos furcsasága, hogy amint "rohadtul nem veszed komolyan", a kezed alá simúl.
6: Én ezt élvezem.



És igen, a második napom ugyanezt az eredményt hozta. A Herr Kruzifix által nagy büszkén lobogtatott paksamétáról, ami "az én tantervem és tananyagom" első pillantásra kiderült hogy egy wikipédiás szószedet, a kollégák, akik ugyanilyen káoszlovasok csak megerősítettek abban a véleményemben, hogy "improvizálok és ez így jól is van", a refugékkal még mindig jól kijövök, még mindig úgy néz ki, ha bárki belép a termembe, mintha bioszt tanítanék, szóval...

Lehet, hogy két nap múlva aztán tele lesz a púpom az egésszel, de az első kanyart, asszem bevettük.

Ez kicsit ilyen üvegtigrises helyzet.
"Itt mindenki hülye? Igen, itt mindenki hülye."
Nekem meg tetszik.
Káosz, én így szeretlek.