A bejegyzések egyik legfontosabb eleme a cím. A cím többnyire előbb lesz, mint a bejegyzés. Namost, ennél a bejegyzésnél eszembe jutott még a Sorosbérenc és a Chaoswear is, mint cím, tessék elolvasni, azt majd rájöttök miért. Meg arra is, hogy miért ez lett aztán végül. Mindenre rá fogtok jönni, csak legyetek okosak és türelemmel.
Feladtam a hippilétet. Újra a keményen dolgozó, adót fizető, reggel időre beérő, este kicsit idő előtt távozó, becsületes, rendszertisztelő munkásemberek sorait gazdagítom.
Ez a téma is ide tartozik.
Figyelj, kiblogozzuk.
Szóval. Hol is kezdjük?
Kezdjük mondjuk a legendánál, ami nevem eredőjéről, az első regisztrált Dánielről, Dánielről szól. Ő egy bibliai Dániel. Ez a Dániel kicsit próféta volt, kicsit zsidó, kicsit írnok, majd kicsit főrang, meg kicsit hithű ember is. Szóval ezt a Dánielt bemártották a rosszakarói, mivel mással nem ment, a hite miatt. A király meg, bármennyire is nem akarta, bedobatta az oroszlánok közé, a verembe bele. Hogy ott aztán mit csinált a pali, azt pontosan nem tudni, mindenesetre én mindig úgy képzeltem, hogy imádkozott és mesélt az oroszlánoknak. Random mindent. Lényeg a lényeg, hogy reggelre kelvén épen és egészségesen pecázták ki a veremből, és ha már így, akkor bedobták helyette a rosszakaróit, akik azonmód megevődtek oroszlánilag.
Szeretem ezt a történet.
Namost, kaptam munkát. Ez úgy lett, hogy két hete csütörtökön felhívtak, hogy kellenék, beszéljünk. Rá úgy egy hétre beszéltünk és felvettek. Tegnap kezdtem. Csak így, minden lacfac nélkül, mint amikor a macska leveri a virágcserepet az ablakból. Durr. Egy projektbe kerültem bele, amit a sógor állambácsi pénzel és az itt meg-nem-nevezhető cég vitelez ki, a hangzatos "tréner" munkakörben. A projekt célja az általános iskolából különböző okok miatt kibukott fiatalok (15-25 éves korosztály) utóoktatása, illetve az iskola befejezéséhez és pótlásához való hozzásegítése. Igen, mennydörgette, gyüttmenteknek, migránsoknak és refugéknak tanítok biológiát, németül.
Gyuri bácsi meg örül.
Éngem meg megfizetnek érte.
Szóval, a felvételi elbeszélgetésen megegyeztünk a kolleginával, hogy nyugodjak meg, nem lesz itt semmiféle mélyvíz, meg durbbele, majd szépen kezdek, aztán betanítanak, meg beülök a kollégák órájára, meg kapok én mindent ami kell, meg minden fasza lesz és király, juhú és hurrá. Kaptam két ímélt, egyet a munkaszerződésemmel, egyet meg a szükséges infókkal, miszerint Szent András havának hetedik napján, pitymallat után kicsivel jelentkezzek le Kruzifix úrnál a tett színhelyén, ő majd eligazít mindenben.
Okéjó.
Szent András havának hetedik napján, pitymallatkor, (tegnap reggel, na,) a tett színhelyén lejelentkeztem Kruzifix úrnál, várván az eligazítást. Koma épp teljesen idegbeteg volt, láthatólag szervezett, átszervezett és újratervezett. Én vártam az ihletet meg az infókat, ez meg, ez a szamárborjú, annak rendje szerint a kezembe nyomott egy névlistát, beb***ott egy "Varga, Biologie" feliratú terembe, közölte, hogy akkor sok sikert az első napomhoz és becsukta mögöttem az ajtót.
Ő....
Ő....
Ő....
Heheh.
"Édesanyád szomorúszemű, sváb, gatyamadzagrángató, zergetollas Úristenit."-Gondoltam. Így pislogtunk egymásra a refugékkal. -Hát most én mit kezdjek veletek? Kérdeztem én. -Mink aztat nem tudhassuk, mink nem ide tartozunk, csak ide osztottak be-mondták ők. Na így elnézegettük egymást egy darabig. Ők engem, én meg őket. Szerbek, szírek, románok, albánok, csecsenek, meg minden. Egy rahedli nagykamasz és fiatal felnőtt, hat különböző országból, van aki soha nem tanult bioszt, van aki tíz évig tolta, van akinek német az anyanyelve, van aki azt se tudja, mi az a Panzerkampfwagen, van aki ide tartozik, van aki helyhiány miatt került hozzám, a pulpitus tufelin meg én, aki életében nem tanított németül biológiát, egy szót se.
És akkor előjött bennem az a"na ne már" érzés. Annyira abszurd volt a szituáció, hogy nem tudtam komolyan venni. Röhögtem egy sort, majd elkezdtem random hülyeségeket beszélni, először mindenről, majd mindenről is, majd a biológiáról. Aztán azon kaptam magam, hogy ejnye ni, teljesen improvizatíve módon biológiaórát tartok németül, ezeket meg leköti amit beszélek. (Legalábbis egy ideig és a körülményekhez képest. Legalábbis kuss lett.) Aztán mikor kifújt, ami eszembe jutott bioszból, és már nem volt kuss, akkor még beszéltünk random minden egyébről, aztán kiderült, hogy még meg is férünk egymással.
Ők jól elvoltak, én jól elvoltam, nagyjából mindenki elégedetten távozott a nap végén.
Volt aki azt mondta, holnap is hozzám akar jönni, akkor is, ha nem ide tartozik.
Szóval, a nap végére a következő dolgokat jegyeztem fel a hajónaplónak:
1: Ennél a cégnél senki nem tud semmit.
2: Ennél a cégnél ha valaki mégis tud valamit, az igazából mindegy, mert nem működik.
3: Ennél a cégnél, ahol senki nem tud semmit és semmi nem működik, a tanítványoknak sincs halvány gőzük se semmiről.
4: Ez egy brutális káosz.
5: A káosz egyik sajátos furcsasága, hogy amint "rohadtul nem veszed komolyan", a kezed alá simúl.
6: Én ezt élvezem.
És igen, a második napom ugyanezt az eredményt hozta. A Herr Kruzifix által nagy büszkén lobogtatott paksamétáról, ami "az én tantervem és tananyagom" első pillantásra kiderült hogy egy wikipédiás szószedet, a kollégák, akik ugyanilyen káoszlovasok csak megerősítettek abban a véleményemben, hogy "improvizálok és ez így jól is van", a refugékkal még mindig jól kijövök, még mindig úgy néz ki, ha bárki belép a termembe, mintha bioszt tanítanék, szóval...
Lehet, hogy két nap múlva aztán tele lesz a púpom az egésszel, de az első kanyart, asszem bevettük.
Ez kicsit ilyen üvegtigrises helyzet.
"Itt mindenki hülye? Igen, itt mindenki hülye."
Nekem meg tetszik.
Káosz, én így szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése