Adatfélelem

Kedves testvérkéim a zűrben, rádiónéző gyerekek, fiúk és lányok, uraim és vaskohászok, meg a Misike ott a sarokban! Közhírré tétetik! Tudjátok vagy sem, de kettőezertiznnyóc május huszonötödikétől, azaz egész pontosan holnaptól, életbe lép az új EU-s adatvédelmi törvény. 

Nekem pedig sikerült a napokban összeülnöm a témával. Nem teljesen hobbiból, inkább mert a cégem tolta az agyunkba az infót, de most elkezdett érdekelni is. És minél inkább érdekel, annál inkább hull a hó. Vagyis, egyre inkább az az érzetem, hogy ahogy népünk és nemzetünk nagy költője és prominens személyisége, Gáspár Győző, avagy Győzike mondta egy híres beszédében:

"More, ebbű baj lesz!"

Kezdjük az elején. EU-s adatvédelmi törvény. Ebből a kifejezésből mindjárt kiszűrhetünk három dolgot, ha kicsit odafigyelünk. Egy: valakinek adatokat kell megvédenie valakitől. Eddig oké. Kettő: az egész ejurópaiunijóra vonatkozik. IIiigen, Szittyaföldre is. Három: törvény, tehát k*rvára muszáj lesz. 

No, eddig jók vagyunk. Menjünk tovább. Az alapján, ami morzsákat összeszedtem az elmúlt napokban, a történet arról szól, hogy ha valaki hivatalosan dolgozik valahol (tehát nem feketemunkás), akkor bármilyen adat kerül a kezébe bárkiről, ami az adott bárki személyére utalhat, akkor azt nem adhatja ki harmadik személynek. 

No figyelj, visszük tovább. Ez ilyen elemzős blogbejegyzés lesz. Mi az, hogy valaki hivatalosan dolgozik valahol? Az az, hogy egy cégnek az alkalmazottja, vagy van egy cége. Mi az, hogy egy adat az egy adott személyre utalhat? Minden. Név, lakcím, cipőméret, vércsoport, szexuális szokások, vallás, hajszín, rorschach teszt-eredmények, politikai hozzáállás, bélműködés sebessége, feleségek száma, IQ, testtömeg-index, életkor, pattanások száma a hátsó fertályon. Oké. Ki a harmadik személy? Bárki, aki nem az adott céghez tartozik, vagy az adott cégen belül nincs jogosultsága az említett adatokhoz való hozzáférésre. 

Tehát, ahhoz, hogy továbbadhassam az infókat, vagy külön engedély kell, vagy -ez egy kivételes eset-az információk továbbadása nagyobb súllyal esik a latba, mint a törvény, tehát pl az illető élete múlik rajta. 

No kérem. Ez eddig alapvetően egy üdvözlendő dolog. Hiszen, legyünk őszinték, volt ebből már pár balhé. Jómagam is körülvettem magam mindenféle digitális pajzsokkal, mert kezdett az agyamra menni, hogy ha bemenek a sarki ABC-be egy balatonszeletért, akkor a következő automatikusan feldobott youtube-videóm egy balatonszelet-reklám, az ímélpostafiókomban balatoni apartmanokat reklámozó spameket kapok, a sarki ABC melletti konditerem szerint több mozgásra lenne szükségem és a google fordító a "szeret" szót automatikusan átírja "szelet"-re.

És most jön az a rész, ahol kérdezek. A törvényről. Legalábbis az alapján, amit az elmúlt napokban felfogtam. Vannak konkrét , egyértelműen lefektetett előírások, definíciók és tételesen felsorolt tényezők? Nem, nincsenek, vagy nem tudom. Van türelmi/átállási idő? Nincs. Felkészültek a cégek az átállásra (beleértve a sajátomat is)? Nem. Megkönnyíti a munkát az új törvény? Nem. Jobbá teszi a világot az új törvény? Nem tudom. Kihágás esetén a büntetés mértéke leszabályozott? Igen. Durva? Igen. A cég büntethető? Igen. Az alkalmazott büntethető?

 Igen.

No és nekem itt kezdődik a probléma. Lehet, hogy teljesen rossz sínen vagyok és egyszerűen nem ástam bele magam kellő mélységben a témába, de olyan benyomásom támadt, hogy hoztak egy tesséklássék törvényt, különösebb segédlet, mankó és kapaszkodó nékül, viszont aki nem tartja be, az bizony meg lesz. A történet duplán is érint, egyfelől mert egy cég alkalmazottja vagyok, másfelől, mert van mellékállásban egy icipci, ámde világuralomra törő cégem. És most olvassátok vissza az előző frázis utolsó mondatait. Igen, hogy a nyúl hágja meg, az EU-s adatvédelmi törvény alapján mind a cég, mind a dolgozó büntethető. És a legtöbb cég most, a finisben kezd el kapkodni, hogy hujjuj, ezzel foglalkozni kellett volna (beleértve a sajátomat is. Legalábbis ahol alkalmazott vagyok.). 

A büntetés mértéke a következő: Cég esetében maximum húsz millió euró, vagy az éves bevétel 4%-a. Magánszemély esetében maximum ötvenezer euró. 

Most pedig kezdek egy új bejegyzést. Egyfelől, mert adok némi időt, hogy lecsapódjanak bennetek az eddigi infók, másfelől, mert megjött a pizzám. Szóval, elmondom az aggályaimat. Az a benyomásom, hogy ez (megint) egy olyan határozat, amit azért hoztak, hogy a nagy cégek ne cseszhessenek ki a kisemberrel, ellenben pont az ellenkezője lesz a vége. Mert. Ha a Google-t (az egyik legnagyobb adathalászt) megbüntetik húszmilla ojróra, vagy a bevételének 4%ára, akkor a cég pont von egyet a virtuális vállán, és legfeljebb annyi történik, hogy egy hétig cikkeznek erről az újságok. Ha engem megbüntetnének 50000 örzsire, akkor halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot kellene folytatnunk Kutya Úrral életünk végéig. Továbbá. Mint alkalmazott, ez olyan helyzeteket teremt számomra, ahol nincsenek egyértelmű információim, viszont a felelősség az enyém. Továbbá, erősen balfék szituációkat. Most jönnek a példák. A projektben, ahol dolgozom, eddig az embereket a különböző listákon név és TAJ-szám megadásával azonosítottuk. Namost, a TAJ-számot mostantól nem lehet felvezetni a listákra, nehogy egy harmadik személy (másik tanuló) meglássa. A projektben úgy saccra tizenkét Mohhamed Alink van. Hajrá. Másik példa, a pénisz másik végéről, azaz a saját cégemből. Ez a pichányi magánvállalkozás egy szerencsés véletlen során előrébb tart a témában, mint a nagy cég, ahol alakalmazott vagyok. Ez azért van, mert összebarátkoztam egy palival, akiről idővel kiderült, hogy pont a digitális adatvédelem a szakterülete. Így hát segített helyrepofozni a honlapomat. Ennek során kiderült némi cigányság. A honlapomon van egy facebook-link. Ugye. Ez a cégem facebook oldalára irányít át. Ugye. Ez a link adatokat gyűjt (nyugi, under consctruction). Ugye. Nem, nem én személy szerint, nem is a cégem. Hanem a facebook. Az én honlapomon keresztül, csak mert ott van a link. Kinek a felelőssége ez? Elméletileg vagy gyakorlatilag? Nos, gyakorlatilag az enyém. Elméletileg a facebooké ugyan, de most képzeljétek el a szituációt, hogy én talpas parasztgyerek a nullszaldó közelében játszó vállalkozásommal megpróbálok ráírni Zuckerberg öcsire, hogy te Márk, a kutya rúgja meg, csinálj már valamit ezzel a fostos linkkel, jó?

Értitek, mi a bajom az egésszel? Nem? 

Úgyis jóvan. Még én se teljesen. Csak el ne mondjátok senkinek, mert feljelentelek a francba, azt fizethetitek az ötvenezer ojrót. Persze nem nekem. De az már egy másik mese.

Legyetek jók és csendesek.

Vivát demokrácia.