Csá nép. Gondolkodtam. Itt mindjárt az elején két meglepő dologgal is találkozhattok. Egyfelől, hogy a szokásos tiszteletteljes üdvözlés helyett csak így simán lecsánépezlek bennetek. Ezért bocs, nemtom honnan jött, épp ilyenem volt. Másfelől, hogy külön feneket kerítek neki, hogy gondolkodtam, mert Istenuccse szoktam ám. Főleg KutyaÚr sétáltatása közben lehet jókat. Nade, aktuális téma, elmerült az osztrák kormányzat hajója. Ezt gondolom hallottátok/olvastátok/láttátok, ha nem, összefoglalom húsz másodpercben a lényeget: A Sógoriában hatalmon lévő kormányzat erőst jobbra húzza a gyeplőt, főleg, mivel elvileg egy viszonylag középbeállítottságú párt van hatalmon, illetve az ő üdvöskéjük, a nagyfülű az államelnök, gyakorlatilag azonban a velük koalícióban élő, kb a magyar Jobbiknak megfelelő párt karizmatikus vezetője az, aki belesuttogja a nagyfülű nagy füleibe a teendőket. Ez egy nyílt titok. Említett suttogóról szombat délután nyilvánosságra került egy videó, amiben gyakorlatilag eladja a demokrácia alapköveit jelentő sajtót anyagi támogatásért valami orosz maffiózónőnek. Következmény: suttogót és az egész sleppet lehúzták a vécén, nagyfülű meg kakiban van, mert egyedül kevés a pártja a kormányzáshoz, a második legnagyobb párt beintett neki, a többi aprócseprővel meg még mindig kevesen lennének. Ez pont húsz másodperc volt, leszámoltam. Szal borult a bili. A mi Viktatúránkban ugyibár ugyanez folyik, csak itt nem húzzák le a népeket a vécén. Én meg nem is kifejezetten ezen elmélkedtem, mert ezek csak szomorú tények, hanem az alternatívákon. Teszek ide egy képet, aminek ugyan közvetlenül semmi köze nincs a közlendőhöz, de közvetetten közvetíti az érzést.
Meg mer kép az köll.
Az itt következő szóáradat aztán már puszta fikció lesz, amolyan mi van ha, mi lenne ha alapon. Afféle brainstorming, hogy egy nagyon divatos és méginkább angol kifejezéssel éljek. Elcsapongok az elmélet vizein, gyakorlatilag. Saját vélemény, nem szentírás, de szilárd.
Tehát. Amiben élünk, azt demokráciának hívják. Ugyi. A demokrácia jelenleg az a közigazgatási forma, amit világszinten a legehetőbbnek tartanak. Ami ugye azt jelenti, hogy nem jó, csak nincs jobb. Jelenleg. A következő bekezdésekben, amik majd akkor következnek, mikor ez abbamarad, tehát amott lent, fel fogom sorolni, hogy szerintem hol likas a demokrácia csónakja. Tehát most, ez még nem a felsorolás, hanem majd most fog jönni, figyelj:
1.
A demokrácia, éppúgy mint a legtöbb, sőt gyakorlatilag az összes államszervezeti forma, egy tündérmese. Azaz, az alapelvek szépek, csak a megvalósításuk során homok kerül a gépezetbe. És ne röhögj, én ezt teljesen komolyan gondolom. Most vegyük a legszélsőségesebb eseteket, amik a demokrácia zászlaja alatt megjelentek. A kommunizmus, alapjaiban lefektetve, legyünk őszinték, egy jó dolog. A vagyon igazságos elosztása, az egyenlő esélyek megteremtése, a közösség érdekének az egyén érdeke fölé helyezése, ha jól megnézzük, pontosan azok a jelmondatok, amikért a népek manapság is kiabálnak. Hogyugye midolog már kifizetni a notrödámot, mikor Afrikában felfordulnak az éhező gyerekek, szakadjon meg az összes iparmágnás, aki telefingja az atmoszférát, miért van kevésnek sok és soknak kevés, satöbbi. A nemzetszocializmus, elméleti szinten, ugyanúgy tagadhatatlanul valami jót akar. Az vesse rá az első követ, aki nem olyan kormányzatot szeretne, ami a nemzet érdekeit képviseli, támogatja a családalapítást és a családokat, ápolja a szép népnemzeti tradíciókat és stabilizálja a gazdaságot. Ezek, testvérkéim a zűrben, alapvetően klassz dolgok.
Csak aztán jönnek az emberek és elfuserálják.
Hogyne fuserálnák hát el, hiszen ezek a tündérmesék olyan igényekkel operálnak, amik ellene mennek az ösztönöknek. Miért adjam a közösbe, ami az enyém, hiszen a kutya is megmorog, ha el akarom venni előle a kaját. Miért legyek egyenlő, ha lehetek egyenlőbb is. Minek beszélünk nemzetről, amíg az országhatáron belül nem mindenki ugyanolyan mint én. Satöbbi. Azt a szép elméletből málenkij robot, meg koncentrálás lesz.
2.
Na, ez fájni fog. A demokrácia egyik nagy rákfenéje pontosan az alapelve. A demokrácia ógörög eredetű szó, szótöve a "démosz"-nép, a "kratein"-uralkodni-szóval megtoldva. Népuralom, azaz mindenkinek és mindegykinek van beleszólása a dolgokba. Ez alapvetően jó és üdvös. Másfelől, statisztikailag kimutatható, hogy bármely adott népességen belül az őt körülvevő világot a lehetőségekhez mérten objektíven és értelmezve felfogó egyedek száma az összességhez képest egy kissebség. Ha ez túl cirkalmas lett volna: egy átlagos országban a intelligens emberek rétege kontra "a többi", tehát az átlag Fröccsösjózsiktól az amőbákig terjedő réteg kábé egy a négyhez. (Ha egyáltalán.) És mindegyiknek ugyanannyi szavazati joga van, pontosan egy. Ergó, a valamire vinni akaró politikusnak nem és nem érdeke, hogy különösebben bonyolult észérvekkel, szilárd tényekkel, vagy logikai összefüggésekkel magyarázza el, hogy mit akar. Merhogyusseértik. Nem kérem, a célba vett terület, bummbele, az érzelmek és az ösztönök. Ennek az állatorvosi lova lehetne Viktorunk, aki ezt a részét alapvetően jól csinálja. Nem foglalkozik ő semmivel, tolja az emberek arcába, hogy jönnek a migréncsek és lepösölik a frissen hajtott búzakalászt, az emberek meg elhiszik és szavaznak a Viktorra. Mert bármennyire is sumákol Orbánék legtehetségesebb fia a választásokon, azért egy szilárd ötven százalék még mindig teljesen saját jószántából adja rá az igent. Azt az egyszerű tényt, hogy a migráncsok az összlétszámukhoz képest elenyésző számban akarnak kishazánkban bármit is, legfeljebb minél gyorsabban átevezni Sógoria vagy Németország felé, azt szimplán nem kötik a népek orrára, a népek meg nem néznek utána. (Egy a többinél nem kevésbbé hamis statisztika, érdemes ránézni: klikk. Ha elsőre magasnak tűnnek a számok, nézzétek meg a többi országot összehasonlításképp ;) )
3.
Valahol hallottam/láttam/olvastam azt a sajnálatosan igaz teóriát, mely a demokrácia egy újabb sántaságára világít rá. Mégpedig arra a tényre, hogy pont az előző bekezdésben felsorolt okok miatt, egy demokratikus rendszerben a politikai pályán való előrejutáshoz szükségeltetik némi demagóg hajlam, törtetés, parasztvakítás és cselezgetés. Innentől, a jéghideg logika útján menetelve kijelenthető, hogy minél magasabbra jut valaki a politikai létrán, annál több tartalékkal rendelkezik az említett tulajdonságokból. Tehát, kisikolás egyszeregy kilogikázni, szintén a puszta ok-okozat összefüggések alapján, hogy bármely demokratikus államot többnyire a palettán aktuálisan fellelhető legnagyobb szarzsák vezet.
4.
A sikeres politikai pálya pénzzel, méghozzá nem kevés pénzzel jár. Ha hajlamos vagy összelopkodni is mellé eztazt, akkor nagyon sokkal. Tehát, a politikai pálya az előző bekezdés logikáján továbbhaladva a többségnek nem elhivatottság, hanem szimpla biznisz.
Namost.
Fordítsuk meg a kérdést és tegyük fel: hogy lehetne máshogy? Nagyon karcos és nagyon érzékeny területekre lyukadunk ki ennek a gondolatnak a mentén, de szimplán a játék kedvért, képzeljünk el egy országot, ahol kicsit máshogy működnek a dolgok. Mondjuk, alapvetően a demokráciára alapozva, de:
A politikusok fizetését egy adott limit fölé nem engedve. Nem kell feltétlen minimálbéren nyomorogniuk, de legyen picit az átlag feletti. Agyarországon pölö olyan 350-400000 nettó. Ebből vigyorogva el lehet élni, viszont eleve kiesnek a szórásból a pénzhajhászok. A politikai propaganda reklámjellegét betiltani, tényekre és igazolható célkitűzésekre szorítani. Az egymással vetélkedő és a gesztenyét maguknak kaparó pártok rendszerét feloszlatni és szabadon újraszerveződő és szabadon újraszervezhető véleménycsoportokat alakítani. Pont a sógor balhé kapcsán kaptam el egy félmondatot, mely szerint míg ki nem alakul, hogy lesz az új kormány, addig a hiányzó tagokat szakértőkkel helyettesítik. Nem lehetne eleve szakértőkből összerakni a bagázst? A szavazati jogot...phú, nos igen, bizonyos feltételekhez kötni. És ezt most nyitva is hagyom, hogy mik azok a bizonyosak. Létrehozni több, egymást kölcsönösen felügyelő szervezetet, melyek szigorúan politikafüggetlenek, a kormányzati dolgok korrekt lefolyásának kontrollálására. Betiltani a lobbitevékenységet. Az államfők hivatali idejét redukálni. A politikai életben történő visszaéléseket egy külön erre kirendelt bíróságon, a normál BTK-nál szigorúbban elemezni és szankcionálni. Egyetlen konrét államfő helyett egy párost, vagy egy kisebb csoportot kijelölni a feladatra. Ténylegesen visszahívhatóvá tenni a vezetőséget. Alanyi jogon vaníliafagyit juttatni mindenkinek. Satöbbi.
Persze, tudom, egyelőre ez is tündérmese. Tudom azt is, hogy ezen pontok közül néhány elméletben már létezik. Tudom azt is, hogy mint ahogy egy motort se lehet menet közben megszerelni, úgy a politikai életen se lehet pauzét nyomni, mindent átalakítani, aztán onnan folytatni. Tudom azt is, hogy némelyik ötletem karc és bizonyára lesz aki szerint marhaság.
De mégis.
Csak úgy, a játék kedvéért, nem lehetne?
