A hülye tanár

Múlt héten Bécs kies városának közélete média általi felkavarodást szenvedett. Egy tanár lepökött egy diákot. Ebből hír lett, a hírből beszédtéma lett, a beszédtémából most blog lesz. Jó? Nem? 

Akkor is. -.-

Na szóval, mint mondám, az alapinfó mindössze ennyi volt: egy tanár lepökött egy diákot. Ez igazán nem szép dolog, de alapvetően nem szokott ilyesmiből ország-világot, tévét-újságot bejáró csinnadratta lenni. Ebbű lett. Nekem az tűnt fel, hogy feltűnően sokan, feltűnően sokat beszélnek róla, szóval gondoltam, hogy ez olyasvalami lesz, mint a hasmenés, tehát önmagában csak kellemetlen, de ha a körülmények is rosszak hozzá, akkor kifejezetten botrányos tud lenni. 

No mondok, járjunk utána. 

Mint afféle digitális ősember, először a cikkolvasás jutott eszembe, mint opció. Ilyenkor ugye átnézel másfél óra alatt harminc cikket, különböző beállítottságú újságírók tollából, elolvasod a kommenteket, amikben mindenkinek a ku**aanyját, elolvasod a cikkekről szóló cikkeket, majd a kommentekről szóló cikkeket és lesz egy fals képed. Jó mondom, hagyjuk. Jútúb, keresőszavak: tanár, Bécs, diák, pök. Megvan. Pár perces összefoglaló, ami nekem rögtön képet adott az egészről. Beteszem a bejegyzés végére, mármint a videót, nem az összképet, nézzétek meg majd. Vagy most. 

Ahogy tetszik. 

Tanárúr ugyanis az a karakter, akit a viktimológiának nevezett tudomány (áldozattan) akár állatorvosi lónak is használhatna. Pici nyüzüge ember, kis sörpocakkal, herripotterszemüveggel, vállig érő homlokkal. Vele szemben egy rakat másodikgenerációs "osztrák", akiknek valószínűleg IČ-re végződik a családneve és van legalább egy mássalhangzótorlódás a keresztnevében. A videó bemutatja az előzményeket, aminek a végkifejlete, mintegy "mikor a kisember már nem bírja tovább" a pökés volt. Tanárurat előtte ugyanis IČék, hát hogy is mondjam. Ezt nem tudom  vulgaritás nélkül leíróbban kifejezni.

 Tanárurat szétszopatták. 

De nagyon csúnyán. Minap valahogy előjött ez a téma az órámon. Amolyan két feladat közti puffernek. Azt B-vel kiveséztük a dolgot. B az egyik diákom, a lekötetlen energiájú zseni karakter, időnkénti robbanásszerű dühkitörésekkel. B-vel learcoltuk a magunkét, mikor hozzám került, aztán azóta csend van és kooperáció. Szóval B-vel megpróbáltuk kiokoskodni, hogy ki is a hülye ebben a történetben. Arra jutottunk, hogy lényegében mindenki. Vagy senki. Ahogy tetszik.

Tanárurat az eset után kivágták az állásából. Aztán ebből ügy lett, aztán valamit finomítottak a dolgon, azt hiszem, most a "szerződését nem hosszabítják" állapotban van. Ennyire már nem követtem. Nade. A videó után érthetővé vált a felherkenés, sok olyan tényezővel, ami csiklandozza az ember axonjait. (Ezek azok a kis biszbaszok az idegek végén, amik az elektromos impulzusból kémiait csinálnak és így adják tovább az infókat.) Először is, mi dolog már, lepökni egy diákot. Aztán mi dolog már, hogy mindenféle gyüttmentek szívathatnak egy tanárt. Egyáltalán, hogy szívathatnak egy tanárt. Aztán, mi dolog ezért elzavarni a tanárt. Aztán, mi dolog ezért nem elzavarni a tanárt. 

Na vegyük ezt sorra.

A kőkek. A kőkek azt hiszem, megérdemelnének egy pofont. Viszont, van-szerintem-az ember be-nem-vallott mélypszihológiájában egy setét folt, ami teljesen független kortól, nemtől és attól is, hogy az ember neve IČ-re, SCH-ra, vagy ARGA-ra végződik. Ez a nyavalyás falkaösztön, ami arra sarkall, hogy a gyengébbet, akit fölénk helyeznek, azt zavarjuk el. Rögtön eszembe jutott Tanárúrról az én szegény Tanáruram, gimiben, aki hasonlóan járt. Ha ennyire messze nem is durván. Scatmannek hívtuk, pici nyüzüge ember volt, ugyanilyen frizurával. Dadogott, azért Scatman. Scatmant kiszekálták az osztálytársaim. Nem, kiszekáltuk. Nem tudom. Pedig semmi bűne nem volt, csakhát nem volt eléggé életrevaló. És tegyem hozzá, mi még egy kulturáltabb körből származtunk, de így is, Scatman egy félév után leadott minket. Amennyire vissza tudok emlékezni, valahol a hajrá összetartás és a ne csináljátok már hülyegyerekek határmezsgyéjén táncoltam. Szóval nem léptem fel tevőlegesen ellene, de nem értettem egyet vele. Néha pofán szeretném vágni akkori önmagam. Mert ugye a csendes hallgatás ugyanúgy bűnrészesség.  Mint ahogy pofán szeretném vágni IČéket is. Nem jó, amit csinálnak. 

Ők mindenképp csesszék meg.

No Tanárúr. Neki szerintem esélye se volt a történetben. Ő, ha ránézünk, tényleg az a karakter, akit reggelire szoktunk enni. Persze, felléphetett volna keményebben, megakadályozhatta volna az eszkalációt és végül nem kellett volna lepökni IČet. De nem nagyon volt választása. Őt ugyanis nem erre találták ki. Valahol ő is csessze meg. 

Hát az iskolavezetés. Na ezen elmélkedtünk a legtovább B-vel. Aztán arra jutottunk, hogy ők csesszék meg a leginkább. Mert erőteljes szakmai hiány, vagy nemtörődömség, vagy kényszerhelyzet annak a fel-nem-ismerése, hogy Isten báránya nem fogja tudni rövid pórázra venni a pokol hiénáit. Ez a szituáció gyakorlatilag előre kódolható volt. Siránkozhatunk, hogy "hogy volt régen", mikor még a tanár vonalzóval nevelt, vagy "mi lett volna ha" móduszban, ha Szilveszter Sztállóne, Árnold Svárcenegger és Mila Jovovics keveréke áll ott ebben a szituációban. De egy vezetőségnek, egy felelős vezetőségnek nem szabad a felhőkben élni, hanem az "itt és most-ból" kell kiindulnia. Hát nem tették.

 IČék meg megették Tanárurat.

Ugye Tanárurat eleve nem szabadott volna alakalmazni. Ez nem jelenti azt, hogy Tanárúr rossz, vagy gyenge, vagy csessze meg. Egyszerűen, neki ebben a világban nem itt van a helye. És ezt bizony a vezetőség felelőssége volna felismerni. Kérdés, hogy Tanárurat szabadott-e kirúgni. Első hallásra, persze, azanyjavalagát, mit pökködi a diákot. Mindegyikünknek volt egy olyan tanára, akit leginkábbis a bitón tudtunk elképzelni. Másfelől, ha megnézzük a videót, inkább gondoljuk azt, hogy IČéket kéne felakasztani. De ugye kérdés, hogy IČék más ember keze alatt is ezt produkálták volna-e. A választ tudjuk. 

El lehet ezen filózni, dobálni a labdát ide-oda. De a lényeg marad. IČet leköpték, Tanárurat hozzábacták a táblához és valószínűleg nem lesz többet Tanárúr.

Hiba, gyerekek, hiba a Mátrixban, az van. Ki olvasott közületek Fekete Istvánt, Jókait, vagy Móriczot? Hogy írták le ők Tanárurat? Tanárúr ott gyakorlatilag Isten ostora, jobbkeze és szószólója volt. Mindegy volt neki, hogy IČ, SCH, vagy ARGA, ott rend vót, aszencségit. De ezek az idők elmúltak, nem ok nélkül. Elméletileg a tanár egy vezető személyiség és példakép. Gyakorlatilag, közben néhány jogtalanul elcsattant pofon, vérig alázó beszólás és fizimiska alapjáni értékelés után a kőkeknek jogai lettek és a tanár se lett már mindenható. Ami szerintem amúgy rendben is van így. Csak ugyi, az elmélet mindig úgy követi a gyakorlatot, mint reszketeg nénike a befagyizott csivavát. Ergó a tanárképzés még mindig elméleti alapú. Mert elméletileg, ha okos vagy, akkor tisztelni is fognak. 
A gyakorlat meg ezt, hát, pont leszarja. 

A tanárképzőkre-ha van egyáltalán- a felvételi elméleti alapú. Senki nem nézi meg, hogy a jövő generációját oktatni készülő koma tud-e érthetően beszélni, tud-e írni-olvasni, megvan-e kezelába, vagy nincs-e pedofil pszihopatikus borderline hajlama. Nemnem. Azt nézik meg, tudja-e, mikor született II. Rákóczi Ferenc. Tudja? Akkor jóvan, történelemtanár lesz. Csak IČéket nem érdekli, mikor született II. Rákóczi Ferenc.

A tanár szakma, elmondom újra, lassan, hogy mindenki megértse, nem tudás, hanem képesség alapú. Ha pont egy anyaggal jársz tudásban a kőkek előtt, az pont elég. Meg ha tudod, minek hol lehet utánaolvasni. Ezt majd idővel megtanulod. Te nem azért vagy ott, hogy tudj, arra a tudósok vannak. Hanem hogy taníts. És ez egy marha nagy különbség. Közép-Európa egyik legkiválóbb koponyája oktított a főiskolán botanikára. A mai napig hülye vagyok a botanikához. (Legalábbis egy végzett biológiatanárhoz képest.) De szakadjon meg, azt a mai napig tudom, hogy a kénsavba nem borítunk vizet, hanem a kénsavat borítjuk a vízbe, mert a nálam pár évvel idősebb tanársegéd elmondta, hogy nem a savba vizelünk, hanem a vízbe savalunk. És ennyi népek, ez kell a kőkeknek. Mert tanulni maguktól fognak, nem tőled, te csak motiválhatod őket rá. Ezt meg nem lehet a fejedbe tömni. Csak gyakorolni és megtapasztalni. És fejleszteni. Mint az éneklést, a futást, meg a biciklizést. Nem könyvből oktatandó. Értem?

II. Rákóczi Ferenc amúgy 1676 március 27.-én született.

Videó.