Fecskefészek házilag

Kedves rádiónéző gyerekek és blogolvasók, ti most menjetek innen, el. Ez a bejegyzés nem bejegyzés, pusztán azért került ide, mert épp műfecskefészket készülünk alkotni. És kísérleteztem egy sort, ezt leírtam egy word-fájlban, gondolván, naívan, hogy azt majd fel tudom tölteni fácsebukra. Hát nem. Szóval így oldottam meg.

Huss.

Fecskefészek házilag

Szia nép. Elkapott a legcsúnyább betegség, ami valaha létezett Isten ege alatt, a férfinátha. Ez azzal jár, hogy itthon esz a penész, kúrálom magam és amikor épp nem a fejem fáj, vagy tüsszögök, akkor ráérek dolgokra. Szóval, gondoltam kísérletezek egyet műfecskefészek-ügyben és kipróbálok egy lehetséges verziót, amit jelenleg a legmegfelelőbbnek lőtt be a buksim. Ezt okosan ledokumentáltam, ehelyt pedig megosztom a tapasztalataimat, mindenki okulására, hogy legyen némi rálátásunk az alkotótáborra. Ez csak egy a sok ötlet közül, de akár működhet is és ad némi irányvonalat. Ötletek, hozzászólások, javaslatok elfogadottak és elvártak.

Szóval.

1.     Hozzávalók

  

1: modellgipsz. Vagy bármilyen gipsz.

2: vödör. Esetleg csöbör, akinél nincs vödör.

3: fűrészpor-kisállatboltokban nagyon olcsón nagyon sokat adnak belőle.

4: falapok, minimum 20 cm hosszúak és 15 magasak

5: fém sarokelem

6: smirglipapír

7: csavarhúzó

8: kicsit el van bújva a képen, de csavarok vannak az üvegben

9: rum. Teljesen irreleváns a fészekgyártás szempontjából, viszont felforralva, mézzel és propolisszal nagyon jó férfinátha ellen.

10: Árnyék. Nem feltétlen mozdítja elő ténylegesen a folyamatot, ellenben kíváncsi. Az meg soha nem baj.

A fészekgyártás szempontjából releváns dolgokat kb 13 ojróért sikerült összevásárolnom. Ez kb 4200 forint, amiből kihoztam egy sablont, egy fészket és még maradt anyag bőséggel. Ehhez vegyük hozzá, hogy ezek kis tételben, drága helyen, próbaképp vásárolt anyagok, ennél nyilván van jóval olcsóbb is. Plusz, ha egyszer a sablon megvan, azt végtelen számban lehet használni. Úgyhogy a fazekas hölgy 2000 ft-os darabonkénti ajánlatát részemről tisztelettel megköszönöm és illedelmesen elutasítom. Elég nehéz így megsaccolni a fészek darabárát, de szerintem ha nagyobb tételben nekiállunk,  mindent, de tényleg mindent belekalkulálva se lehet több 300-500 ftnál. Nagyon maximum.

2: Sablongyártás, első lépés.

Az sablon ötlete-hogy ne ékeskedjek idegen tollakkal, Pók májszteré, csak ittott alakítottam rajta. Tehát. Fogok két falapot, azt a sarokelemekkel összecsavarozom őket, mint a vihar. A csavarok kiálló végeit jól lecsípem csípőfogóval.

 

 

Ebből lesz egy ilyen szép deréxögű hóbelevanc, amire az MME által megadott adatok alapján durván felskiccelem a fészek méreteit. Mivel ez egy sablon, méghozzá pozitív, ezért a megadott méretekből leszámolok 1-2 centit, ami a kész fészek vastagsága lesz és így rajzolom fel az ábrát. Méretek alább.

 

3: Sablongyártás, második lépés

Igazából egyelőre úgy tűnik, hogy az egész sablongyártás nagyobb macera, mint majd maga a fészek lesz. Namindenesetre. Berzerkermódusz be, zuhanyzó, veder, gipsz, fasablon.

Húzok egy jó gumikesztyűt, mert mégis, és örülök, hogy a főbérlőmnek nincs fészbukja. Összekeverem a modellgipszet vízzel és ebből formázok egy NAGYON nagy vonalakban a leendő fészek belső terére hasonlító valamit. Ezt rádobom a fasablonra, hogy kb lássam az arányokat, amennyire telik tőlem, fészekformájúra alakítom, majd az egész hóbelevancot kivágom a kertiasztalra száradni. Nem röhög, mondom, hogy NAGYON nagy vonalakban hasonlít, egyfelől, mert a modellgipsz piszokgyorsan köt, másfelől nem is a kézügyességemről vagyok híres.

 

 

4: Megiszom a forralt, mézes rumot, propolisszal.

Nehogy azt gondoljátok ám, hogy ez egy csudafinom dolog.

5: Sablongyártás, harmadik lépés.

A gipsz ebben a nyári melegben pár óra alatt tesséklássék megköt. Ebben a féligkötött állapotában elég jól lehet faragni és csiszolni, úgyhogy nekimegyek bicskával meg smirglivel. A lemorzsolódó, ámde szükséges részeket ki lehet pótolni jó vizes gipsszel.  Ebből lesz egy, a fészek belső terére már nem csak nagyvonalakban hasonlító valami. Megvárom, míg keményre szárad. Menetközben rájövök, hogy a száradást lehet mesterségesen siettetni. (Sütő, mikró. Igen, a mikróval is teljesen jól működik. Nem, nem robban fel.)

 

6: Sablongyártás, negyedik lépés.

A kész fészekmintát be kell vonnom valamivel, amitől majd a száradó fészek nem tapad hozzá. Celofán lenne szerintem jó erre, csak az nagyon nincs itthon, úgyhogy jobb híján alufóliával próbálkozom. Szegény ember vízzel főz. Miután ez megvan, a fészeksablont felcsavarozom a fa tartóra. Itt figyeljünk oda, hogy a gipszformát jó irányba fordítsuk, mert a szélessége meg a mélysége nem ugyanaz. Igen én is kétszer álltam neki. A gipszbe csavarozni amúgy nem is olyan egyszerű, mint gondolná az ember. Na mindegy, elvileg van egy kész sablonom. Most jön a java.

 

7: Fészeköntés

Najakkor, berzerkermód vol. 2, beja zuhanyzóba, ha már egyszer feltakarítottam, összeb@szom mégegyszer.

A képen látható alapanyagokból, úgymint fűrészpor és modellgipsz, csinálok egy durván fele-fele arányú jó híg katyvaszt a vederben. Azért hígat, hogy jól lehessen kenni, meg ne száradjon rám tíz másodperc alatt, mint az előző próbálkozásnál. Ezt aztán felpacsmagolom a sablonra. Füsti fecskének jóvanezígy, molnárfecskének tessék kanyarítani rá egy likat bejáratnak. Tessék neki továbbá peremet hagyni, hogy majd legyen mivel felcsavarozni, vagy ragasztani. Tessék végül azonnyomban két likat fúrni az említett perembe a majdani csavarok helyének. Azért azonnyomban, mert a modellgipsz még így is gyorsan köt, én később gondoltam rá, azt’ már erőlködni kellett vele. Az alkotótáborban használhatnánk glettgipszet, vagy stukkógipszet, gyakorlatilag ugyanaz a mocsok, csak olcsóbb és lassabban köt. Valamint, szintén Pókötlet (is), keverhetnénk bele némi kültéri csemperagasztót, hogy időjárásállóbb legyen.

Node, megvan.

Szerintem leginkábbis úgy fest, mint egy megijesztett puli, szemre nagyobb lett a kelleténél, böszömnehéz, továbbá túl vastag az alja. De ugye ez azért próbaüzem, hogy az ember tanuljon belőle. Mindenesetre büszke vagyok erre a frankensteinszörnyre.

Mára már békén hagyom, had száradjon, majd holnap megnézem, jó-e valamire, kell-e, illetve tudok-e még igazítani rajta valamit, vagy vághatom-e ki a francba. Ez az egész menet így, eddig a pontig, nagyobb megszakításokkal, száradással, kispupommal együtt délelőtt fél 11-től este fél nyolcig tartott. Szóval szerintem a kétnapos alkotótábor reális.

8: A fészek

Hát őszinte leszek, a tegnap előkészített verzió egy katasztrófa lett. Reggelre még puha volt és morzsálódott mindenfelé. Megpróbáltam szárítani és óvatosan leemelni a sablonról, de nem, ezt a szörnyszülöttet nem túlélésre tervezték. Szétesett a francba és nem úgy nézett ki, mint amivel bármit lehetne kezdeni. Ollan csúf lett, hogy le se fotóztam.

 Kuka.

Nem szeretem az ilyesmit.

 

Nade. Nem szerelmeslevél ez, hogy feladjuk. A gyanúm az, hogy rossz volt a keverési arány. Próba kettő. Kevesebb fűrészpor, több gipsz, durván 2/3-1/3 arányban, az utóbbi javára. Meg ha már említésre került, meg amúgy is el kellett mennem újra gipszet venni (hurrá), szereztem némi kültéri csemperagasztót is. Abból még vágtam hozzá egy marokkal, csak úgy tesséklássék. Jól felvizeztem, hogy ne száradjon megint a fülemre. Jól kenhető massza lett belőle, amit felhordtam a sablonra. Volt annyi időm, hogy szépen eligazgassam. Okosan és gyorsan szilárdul, most aggódva várom, hogy mi lesz belőle. Addig kezdek magammal valami mást, mert ha eltürelmetlenkedem, akkor meg lehet.

Ja apropó, szintén Pók ötlete volt, hogy dolgozzunk bele dryvit hálót. Ezt most kihagytam, de az alkotótáborban kipróbálhatjuk. Na. Most ebédlek, fújok egyet, azt meglássuk….

 

Ez a verzió vihargyorsan megkötött, szép egyenletesen. Gyakorlatilag percek alatt. Azám, csak nem bírtam kivenni belőle a sablont. Addig feszegettem, hogy eltörött a fészekforma. Na, itt elborult az agyam. Összeszedtem minden anyagot, bevágtam magam mögött a fürdőajtót, mondom most addig nem jövök ki, míg nem lesz egy használható verzió. Hát lett :D

Szóval a recept, kb mint a fenti, durván 1/3 fűrészpor, 2/3 gipsz, meg egy marék csemperagasztó. Jó csatakosra felvizezve rákentem a sablonformára. A sablonformát előzetesben lecsavaroztam a fáról és alufólia helyett betekertem műanyagzacsiba-jelen helyzetben jobb híján egy szemeteszsákba. Ilyenformán a massza pár perc alatt nagyjából megköt, legalábbis annyira, hogy egyben marad és a fóliába tekert gipszsablonnal együtt le lehet emelni a fa tartóról. Mivel még nem száraz teljesen a cucc és enged valamennyit, ezért némi szelíd erőszakkal el lehet távolítani belőle a sablont anélkül, hogy maga a fészek eltörne. Aztán már csak a teljes száradást kell kivárni.

Vagy rásegíteni kicsit. Miután ez megvolt, még tesséklássék csiszoltam rajta dörzspapírral, majd jól összekentem sárral, aztán újra megszárítottam.

Íme az eredmény:

 

Nem szép, de működik.

Mivel, bár sajnáltam, de tiszta volt, hogy ez a szegény a kísérleti nyúl és az áldozati bárány szerepét tölti be egyben, alávetettem különböző teszteknek.

A legyártás, Atól Zig két napomba került, szóval pont amennyit az alkotótáborra szánunk. Ez jó. Így, ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött, nyilván effektívebbek leszünk.

Lemértem, kb 700 gramm. Kicsit sokallom, de még elmegy.

Bevágtam a csap alá pár percre. A víz lemossa róla valamennyire a sarat, de a gipszet nem oldja fel. Ez jó jel. Bár ugye hosszútávon nemtom.

Ütéspróba. Kisebb kocogtatásnak bőven ellenáll, tíz centiről leejtést bírja. Ezzel teljesen elégedett vagyok, mert ugye nem arra terveződött, hogy dobálják, csak azért mégis, hogy tudjuk. Ezután, ha már lúd és teszt, akkor legyen kövér, kicsűrtem a bejárati ajtón át a kertbe. Na ezt nem bírta ki szegény.

De azt gondolom, hogy hősi halált halt a nagyobb jó érdekében és lelke a Valhallában dorbézol a Ragnarökig.

Szóval népek, van egy sorozatgyártható prototípusunk.

Az meg már valami.

Az meg már nem semmi.

Legyetek jók, és vidámak. J