Tosszakójintujorvicsör

Na. Éveleje van, uborkaszezon, úgyhogy filmezünk. Jó? Nem? De. Lesz itt mozifilm, meg sorozat, meg szencségülés is. Mindezt szokás szerint teljesen szubjektíven, csak hogy az dobja rám az első követ, aki nem fél, hogy tockon csapom. Én leírom a véleményem, te elolvasod és egyetértesz. Vagy nem. Jó? Nem? DE!

Na.

Csillagháborodás

Három mozifilm volt így év végére a bakancslistámon, a Joker, amiről majd mindjárt, a Terminátor, amit csak nem néztem meg, meg sztárék varszának elvileg befejező része, amit jelen esetben még csak bekeverni se lehet, mert kivételesen időrendben is az utolsó. Ez a film aztán azóta kapott az esténként hozzám hasonlóan ráérős emberektől hideget meg meleget is. Hát nekem langyos. Ami azt jelenti, hogy nem rossz, de attól még nem jó. Ha nem lenne köréépítve egy egész univerzum és mindenféle előzetes felkészítés nélkül bedugtak volna a moziba, hogy ne fiam, nézzed, akkor úgy jöttem volna ki, hogy na jóvan, a mozijegyet megérte. De nem ez volt a helyzet. Ez a záróakkord olyan volt, mint egy állatorvosi ló. Szét lehet szedni elemeire és úgy működik. Ha összerakod is egésznek néz ki. De mégse szalad. Dízniék gyakorlatilag kiszedték a kliséket a régi starwarsfilmekből, beleöntötték egy ibrikbe, jól megrázták, aztán kiburították. Ez lett belőle. Van füle, van farka, van benne fénykard, meg Erő, meg sisakosrosszemberek, meg semmitelnemtaláló rohamosztagosok, meg aranyos droidok, meg jellemfejlődés, meg még pont is a végén, de ez nekem már nem az a star wars, ami nekem a star wars. Hiányzik a savaborsa. Persze, a mérce böszöm magas volt, szóval nem nagy szégyen nem megugrani. De attól még tény, hogy nem sikerült. Nincs meg a "fílingje", ahogy a művelt német mondaná, nem adja meg a hűha érzést és az elégedettséget. Az egyetlen tényleg jól eltalált dolog a sithek bolygója volt. A többi meg jéggel és szívószállal is csak limonádé marad. Nekem.

Tudod, mi az az ibrik?

Bohóc, a k**v* anyád

Ahogy a vicc mondja. Mármint ezt, hogy Bohóc, a k**v* anyád. Ez azon ritka viccek egyike, ahol csak a csattanót tudom, a viccet hozzá nem. Mindegy no. A joker, úgy vettem észre, eléggé megosztó film volt. Sokaknak nagy csalódás, másoknak katarzis. Szerintem az igazságot róla Föstő fogalmazta meg, azaz hogy akinek már volt valaha bármiféle lelki nyavalyája, az meg fogja érteni, a többiek nem. Szerintem zseniális mű. A Joker azért is lehetett furcsa vagy ehetetlen sokaknak, mert egy a bőregérmanus szériából megszokott üldözős-lövöldőzős akciófilmet vártak. Ez viszont, kérem, egy kőkemény pszihodráma, a kis királyfiról, aki valójában csak jót akar a a világnak. Viszont a világ nem akarja a jót és a kis királyfinál eljön az a pont, ahol kiborul a bili. Abbú meg baj van. Főleg, ha a jót nem akaró világ tárt karokkal fogadja a bili borulását. A főkaraktert alakító Joaquin Phoneix megérdemelne legalább egy kisfröccsöt, de inkább kettőt. A Mici néni borából. A vágói munka, a felépítés, a zene, úgy általában az egész, nálam nyert, nagyon is.

Tosszakójintujorvicsör

Ez lesz a bejegyzésnek az a szakasza, amiért morgás lesz. Az van, kispajtások, hogy a Witcher, avagy Vaják, avagy Hexer, mert sikerült mindenféle szinkronnal abszolválnom, egy igazán remek és élvezhető mű annak, aki olvasta a könyveket és játszott a számítógépes játékkal. Plusz, az év egyik legtöbb körülugrálást kapott sorozata. (Igen, már a sorozatoknál tartunk.) Szóval, mondhatnék akár bármi jót is róla, ellenben, azonban, de, semnem olvastam a könyveket, semnem játszottam a játékkal. Tehát viszonylag tiszta lappal mentem neki kíváncsiságból a kérdésnek és hát így, hogyismondjam, olyan volt, mint a spenót gyerekkoromban. Megettem, ha épp nem volt más, de nem voltam tőle boldog. 

Ha teljesen objektíven nézzük, mindenféle előismeret és előítélet nélkül, akkor ez egy jobban sikerült kramanc. A sztori lényegében követhetetlen. Igen, végigrágtam magamat az évadon és a végére lett némi fogalmam róla, hogy ki kinek a kije. A végére. Némi. A tájak szépek, azt adom. A szereplők, hátő. A színészeket szerintem nem fogják oszkárra jelölni ezért az alakításért. A sorozatnak közel felét kitöltő máguslány egyetlen élő és hihető tulajdonsága a dekoltázsa, amire -gondolom- pont emiatt nagy hangsúlyt is fektetnek. Riviai Geralt karaktere olyannyira következetes, mint egy négyéves kislány a nyalókaválasztásnál. Mondja, hogy hörr, meg úgy néz mindenre, mint amit bántani akar, aztán a következő jelenetben szivárványt purrantva vall szerelmet valakinek. Nincs ezzel amúgy baj, csak ugye a laikusnak (nekem) hiányzik a két jelenet közé az a négy könyv, meg négyszázhuszonhatórányi játék, ami megmagyarázná, hogy miért. De attól még hiányzik. A maszkmestert meg a főnöke helyében megfognám a fülénél és megkérdezném, hogy kicsi fiam, szerintem téged ezért fizetünk? Ez nálam a "Gerlat az elfekhez megy" részben tetőzött be, ahol a műanyagkecskeemberrel való haddelhad után azt figyeltem, hogy  mikor pottyan le az elfek füle. Az epizódok dinamikája szintén érdekes, leginkább a wartburgéra emlékeztet. Néhol belebökködve tök odanemillő események, sok hűhóval meg eksönnel, máshol egy órán keresztül varázslók beszélgetnek, dolgokról, amiket nem értek. 

Fülembe forró ólmot fiatalok, de tőlem aztán várhatja jussát a vaják.

 Leül, egyes.

A térség

Kishazánk sok pénzért kevés mindenhez értő fiai mindig is híresek voltak arról, hogy azokat a filmcímeket, amiket érdemes lenne szó szerint lefordítani, valami egetrengető marhasággal helyettesítik (l.d: Tank Aranka), amiket meg NEM kéne szó szerint magyarítani, mert nagyon kacsán hangzanak, (ld.: Nem vénnek való vidék) azokat juszt is beszittyásítják. No, az Expanse szegény is így járt. Attól még a sorozat igazán kellemes. Nem új, de gondolom már rájöttetek, hogy eléggé random egyveleg ez a bejegyzés. Azért aktuális, mert mostanság tolták ki a negyedik évadot. Otthon azt hiszem kevésbbé ismert, hát ajánlom figyelmetekbe. Egy olyan sci-fi ez, ahol a sci részre is hangsúlyt fektetnek a fi mellett. A nem annyira távoli jövőben játszódik, ahol az emberiség nagyjábólegészéből gyarmatosította a Naprendszert, majd három nagy szekcióra szakadt, úgymint a jólétben élő Föld és vonzáskörzete, a spártai katonaállammá avanzsált Mars valamint a másik kettőt minden jóval ellátó azonban nem túl fényesen élő belső kisbolygóövezet, röviden az Öv. Ezek között hol álló, hol kevésbbé álló háború alakul ki, mindenesetre az acsarkodás folyamatosan megy. Ebbe a levesbe kavar bele egy protomolekula nevű idegen technológia, továbbá egy űrhajó legénysége, mint főszereplők. Mondom, scibb mint fi, szóval nincs fénysebességgel utazás, a gyorsulás fáj, az űrhajón mágnescsizma kell, ha meg nullgében nőttél fel megmukorodsz a gravitációtól. Igen, ebben is sok a klisé, meg a blabla, de szerintem abszolút élvezhető, kellemes és jó. 
Tessék megenni.

Ez az Út

Amennyire eldíznizték a starwars nagyfilmet, annyira korrekt lett az új Star Wars sorozat, A mandalori. Kifejezőbb lett volna ide egy ilyen képet berakni, 

de bébiyoda már előre megvásárolta a közönséget. Belőle azóta már minden lett, mém, meg kulcstartó, meg reklám. De. A mandalori őt leszámítva, illetve vele együtt is jó. A színészi játék egy olyan palinál, akinek az évad utolsó részének egy ötmásodperces jelenetét kivéve nem mutatják az arcát, ugyancsak nagy kihívás, de megugrotta a lécet. A sztori kellemes, a karakterek ehetőek, igen EZ megadja a Star Wars fílinget. Még akkor is ha mintegy kiesik a filmek eseményeinek fő csapásából és csak érintőlegesen utalnak rájuk ittott. Bár azt hiszem ennek a sorozatnak nem is az volt a célja, hogy a "nagy" Star Wars sagába kapcsolódjon be, mégis, nekem ez starwarsabb, mint a nagystarwars. Külön említést érdemel a film zenéje, ami az első résztől fogva a fülemben maradt. Szóval, aki csillagokat akar, inkább egye ezt. Ajánlom, ötös, leül. 


No fiatalok, jojcakát, vélemény és ellenvélemény ingyenes.