Ez még elérhető?

Na testvéreim a Zűrben, kedves rádiónéző gyerekek, blogjárók, kutyafejűek és macskanyelvűek, továbbá hívei az Öregistennek, Allahnak és/vagy a Kazah Sólyomistennek, úgy föst, bezár a varnyúbót. 

Két kérdés vetődhet most fel bennetek: 

1: miért? 

2: Mi a csipa az a varnyúbót? 

Na figyejjé.

A varnyúbót, hivatalos nevén Corvus Cornix egy általam pár éve alapított egyemberes cég. Az az egy ember én vagyok, mielőtt buta kérdéseket tennétek fel. A dolog arra van kitalálva, hogy óccsóé megvegyek ilyen pityputtyokat, mint dió, meg méz, meg tudoménmi Magyarországon és jó drágán elsüssen Sógoriában. A koncepcióról és a teremtés hét napjáról bővebben ehun. 

És hogy miért csukódik be? Vagy becsukódik-e? Na phu. Essünk neki ennek is. 

Szóval. Most számoltam utána, hogy valamivel több mint két éve futtatom a biznicet. A kérdés, hogy mit értem el vele ezalatt? Lettem-e belőle gazdag? Vagy látom e lehetőségét, hogy ha így folytatom tovább, akkor leszek? Vagy szívom-e fel maláj kurvák fenekéről a kokaint?  Ő. Nem. 

A legtöbb amit valaha kerestem vele, még mindig jóval alatta volt a reményeknek és elvárásoknak. Ez önmagában még nem lenne ok, ha látnék fejlődő tendenciát. Vagy ha szokásom lenne kurvázni és kokainozni. De nemnem.

 Nade. Miért van ez így?

Egyfelől. Le kellett ülnöm magammal gondolatban és némi beszélgetést folytatni a hangokkal, amely során rájöttünk, hohhát nem Istenbizony, hogy én jó vagyok kereskedőnek. A kereskedő az olyan mint a porószínész, b*szik mindenre, amíg a pénzét megkapja érte. Én meg bizony, sokkal inkább működöm érzelmi alapon. Eleve sok emocionális energiát tettem a dologba, kezdve a logótól (amit köszi Esztinek) a koncepción, meg az anyámtyúkján át. Szóval, olyan dolgokat akartam eladni a népeknek, amiket én szeretek. Csakhogy, ez nem jelenti feltétlen azt, hogy a népek is, vagy, hogy a népeket ez érdekli. Másfelől, egy sógor közmondás szerint "a vevő a király". Hát nálam százas ikú alatt csak hercegecske volt, a második hülye kérdés* után meg paraszt. Ééés ha valami nem ment jól, azt biza a szívemre vettem. Eh. 

Aztán. A befektetett energia kontra nyereség. Hogy a neten való árulda csak takaréklángon égett, elkezdtem piacozni a cuccal. Ez egy tűrhető jövedelemkiegészítés volt, de mégis....a péntek, az ugye arra van kitalálva, hogy az emberfia hazajön, megsímogatja ja Kutyaúr buksiját, pihen kicsit, azt elmegy a cimborákkal ölöndűni. A piacos kofa élete ehelyett az autóba berakodás, nyóckor fekvés, négykor kelés. És mikor hazajössz hatvan euróval, akkor azért átgondolod, hogy most ki is van felül. Meg ugye, a piacozás ismeretségi alapon megy, friss emberként idő kell neki. Szétszaladtak a hangyák a hátamon, mikor a velem szemben standoló parasztbácsitól , aki kábé kamaszkora óta ott piacol, kilószám vitték a diót, ami pontosan (és ez nem író túlzás) kétszer annyiba került, mint az enyém. Nekem meg azt se mondták befölhősült. 

Aztán, Természetanya is keresztbe tett. Illetve mi Természetanyának, ő meg ezért nekünk. Lehet beállni a Donald Trump féle politikusok mögé és szidni a Tonhegyi Grétát,** de amikor a saját bőrödön tapasztalod a klímaváltozás hatásait, az sokkal közelebb hozza a dolgokat. Az van ugyanis, hogy a cégnek a húzóága a dió volt. A dió kiváló holmi, van az a szép zöld héjja, tele csersavval, ami kimekkent mindenféle csuszmászt, meg az a böszömkemény héja, amihez legalábbis kalapács, vagy egér kell, hogy feltörd. Ergó a diót nem kell permetezni. Namost, bár mint Trumptól tudjuk a klíma nem változik és mint sok egyéb hasonlóan okos embertársunktól tudjuk, a Gréta csak egy hülye kis aszpergeres bakfis, hogy, hogy nem, befészkelte magát közép-Európába egy dög, aminek itt alapvetően nem volna dóga, merthogy a mediterránumban honos. Dióburok fúrólégy*** a becsületes neve, mely rögtön el is árulja, hogy mivel foglalkozik főállásban. Szóval visszavonom a dögöt, ő csak a dolgát csinálja. Megfúrja a diót, a dió megfeketedik,  a nyíregyi cigány megduplázza az árait, Danibácsi nem teheti meg ugyanezt Sógoriában, amit meg Danibácsi felvásárol emberi áron az molyos lófasz és a fejéhez vágják a vevők. Az árrés beszűkül, 
csókolom van. 

Végül, de nem utolsósorban, belefáradtam picit. Tudom, hogy lehetne ezt jobban. Nem, ez így nem igaz. Lehetne ezt máshogy. Mert így nem lesz jobb. Ide kellne egy jó marketing, amihez nem értek, vagy megfelelő tőke, ami nincs, hogy felbéreljek valakit, akinek jó a marketingje, amihez nem értek. Még mindig azt gondolom, hogy az alapkoncepció jó. De valami hiányzik. Oszt mikor két éven át hiányzik valami, akkor bizony azt mondod, hogy na ott rúgja meg a radai rosseb ahol van. Vagy valami ilyesmit, attól függően, hogy radáról származol-e vagy sem. Ölég volt a két napnyi levelezés után visszamondó vevőkből, a szájbarágós információkat meg nem értő funkcionális analfabétákból, a félárból baráti alapon engedményt kérő arabokból, a cégügyekben átfutkosott hétvégékből és az egyáltalánból. Pihi van. Kiárusítom az aktuális készletet, hogy legalább a beszerzési ár visszajöjjön (már folyamatban), helyreteszem az aktuálisan forróbb dógaimat, aztán közben kitalálom, hogy merre repüljön a varnyú. Vagy másfelé, vagy máshogy. Fel nem adom, mert azt csak a levéllel szokták, de valami más lesz.

Na.

Jön a jelmagyarázat, meg a jojcaka**** kívánása. 

*:Álatlában nem a második, de az első hülye kérdés, ami egyben a bejegyzés címe is: Ez még elérhető? Avagy, ez még megvan? Ez egy automatikusan generált fácsebuk üzenet és nagy többségetek találkozott már vele. Egyszer nem bírtam ki, és a hidegvérű kereskedő átaengedte helyét őőőő... nekem, és odírtam, hogy "nem bazdmeg, csak ki a karok cseszni az emberekkel, azért hirdetem".

**. Na a Grétáról már írtam egyszer egy hosszabbat, most nem állok neki megint. Itt a hosszú verzió: ehun. Itt a rövid: ha nem gondolkodsz, csak szidod a Grétát, akkor korpás a szemöldököd. 

***: A dióburok fúrólégyről egy rövid összefoglaló: ehun. Egy hosszabb, általánosan a témáról, ami a klímaváltozás hatásaival is foglalkozik: ehun. 

**** Ez a "Jó éjszakát" dialektusomból eredő megfelelője.

Jojcakát.