Az pulyáknak okításárul.

Az Atyaúristen tartsa meg jó egészségben kendteket és a' kendetknek házanépét. Újfent éken fogó pennát ragadok, s írok véle kendteknek, mivel mondandóm számos. Kedves testvéreim, s barátaim az Úrban olvasták tántalán korábbi levelimet, s tudják jól, hogy a' grófság jövedelmét kiegészítendő, s az egyszeri nép javát elősegítendő egynehány esztendeje elszerződtem a' császár szolgálatába deáknevelőnek s okítónak. S hogy mi feladat ez, kendtek nem is gondolnák. 

Elregölöm, íme, sorjában.

Legelébb es, el kell mondjam néktek kedves testvéreim az Úrban, miféle népek kerülnek szárnyaim alá. Bár mink, szittya magyarok megszokánk vala, hogy a' purdé, mihelyst kilát a tavaszi fűből, dolgára ered, segél a' portán s hasznossá teszi magát Isten ege alatt, a' sógoroknál ez másként folyik, biza. Az én oskolámban, hiszitek vagy sem, kedves feleim, munkabíróvá cseperedett leventék, s bögyösfaros menyecskék szaladgálnak, kik már nem kiáltanak édesanyjuk után, ha tomporukat meglegyinti valamely tévelygő ifjú. Így hát nem is volt helyes 'pulyát' írnom levelem címeként, miként es ehelyt mindinkább beszélhetünk sudár, fiatal, azonban felcseperedett népekrül. 

S méges, kedves feleim, el se gondolnátok. Ezek a' jányok és leventék, hiába, hogy már rég húzhatnának vizet a' kútról, hordhatnák a' kévét aratáskor, s kergethetnék az udmurtokat a' gyepűkön, ezek biz olyanok az fejökben, mint a' tipegő gyermekcsék.

Kendteket, s biz, jómagamat is szidalmazott eleget szülőapám, s szülőanyám. Mondták kendteknek es, s nekem es, hogy édes fiam, ha nem húzod ki magad, ha mindig ily lobáncás hosszi hajat hordol, ha nem köszöntesz előre az idősbeknek, ha nem eszed meg a' paszulykát csak a' puliszkát, avagy ha nem beszélsz illendően, sose lesz ember belőled. S lássátok szümtükkel, csak megtartott a' Jóisten mindőnket, hálelúja. Nem lesz ez máhogyan ennél a' kompániánál sem. Nékik es kell valaki, aki ágál, s zsörtölődik, ők es azt gondolják majd, hogy ők tudják jobban, s végezetül ők es hozzátesznek majd valamit a világ forgásához. 

S méges, úgy es, hogy tudom, zsörtölődnöm sem nem érdemes, sem nem érdekes, s tudom, hogy kendteket s jómagamat ugyanígy palázoltak idősb feleink, s gyermekink gyermekinek gyermekit ugyanígy fogják majdan, mégis testvéreim, kutyának a' máját.

Ezen békanyúzó ifjoncok, ezek feleim, úgy beszélnek egymással, mint valami disznópásztorok. Még ha perpatvart sem akarnának, akkor es olybá tűnik, mintha egymást szidalmaznák. Aztánmeg, mindég szajkózom nekik, hogy számolnák már meg, hány szájuk, s fülük van. Merthogy, előbbiből csak egy, utóbbiból meg kettő. S mert a' Jóisten semmit sem csinált vala véletlennek, ez es azért lőn ilyformán, hogy az ember fia kétszer hallgasson s egyszer beszéljen. * De ezek, testvéreim, nem tudják ezt a' bölcsességet. Beszélnek, mint holmi locskapatak, csakhogy zaj legyen, s böködik mindeközben a' snájdig távbeszélőt. Néhanapján azt kell gondolnom, nem es oskola, de tikól ez, hol vagyok.

Nem áldásos továbbá a dolgok menetére, hogy van köztök mindenféle nép, a' sógor fajjától a' török szultán s perzsa sah pereputtyán át a' délvidéki s keleti mócokig, oláhokig, s szerbekig. Hallani annyi nyelvet minálunk, hej, kedves feleim, mintha csak Bábel tornyát akarnók újragerendázni. 

Hanemhát, mit is kezdhet egy nemes úr ily szépen megkevert zabkásában? Mert az úr mindenhol úr, s megteszi mit kell. S így vagy úgy, kedves feleim, maradjon tán közöttünk, mit mostan írok, de szívemnek kedves ezzel a' siserehaddal munkálkodni, s valahogy csak rend leend mindég.

Először es, azt gondolom, hogy jótét hatása van a' szittya virtusnak. Megmondani az igazat, úgy ahogyan van. Mert jaj, rendes nép biz a' sógor, mondhat ki mit akar, de ez nem erőssége. A sógornak a' libafos az fekália, a' döglött macska kadáver, a' toszás meg méhecskéknek röpte. Minket meg nem ilyformán nevelt szülőapánk s anyánk, s a' pereputtynak ez jót tesz. Mily hatalmas szemeket tudnak mereszteni, ha az emberfia nem kerülgeti macskamód a' forró kását, s "ezen szót tán ki volna érdemes cserélnie kendnek egy szebbre" helyett azt találja mondani, hogy "kend, már meg ne haragudjék, de egy igahúzó barom vala". Meresztgetnek, s gondolkodni kezdenek. S megértik, mi is az igahúzó barom. 

Aztánmeg, minden képnek van kerete. Szép az nélküle es, de képzeljenek el kendtek egy Boticellit ráma nélkül. Olybá tűnne, mint nyereg a' ló nélkül. S ez kedves barátim, sokat jelent a mindennapokban, ha efféle nagyra nőtt gyermekcsékkel köll hadakozni. Befogni őket egy ettől eddigbe, s azután engedni belőle kicsit. Megmutatni nékik, mik a határok, s aztán leküldeni őket a gyepükre. Megmondani nékik, hol lakik a' magyarok Úristene, s elregölni, hogy szöknek meg szentjei a dörgedelmek elől.

S végül, mely talán a' legfurább lesz kendteknek, elfogadni őket a saját gyesznóólukban. Hisz ki mondhatná a' malacnak, hogy övezze fel derekát, vigye hírét a szittya vitézeknek? De ha a' malacot meghagyjuk malacnak, adatunk néki a' szolgálókkal moslékot s kenyércsücskét, akkor a' malac gyesznóvá nő, s tán kiterelhetjük a legelőre. Remélhetjük csak, hogy ott a' búgatófű helyett az árpát választja, de a remény hal.

S mert ilyenformán csak elvergődik a gróf a császár szolgálatában, hát nem is panaszkodik. Egynehány napja nékem fordula egy fehércseléd a neveltekből, s nékem szegzé a kérdést, hogy "mondja kigyelmed, gróf úr, szeret kigyelmed minket?" No, mit felelhet erre egy nemes úr, mint az igazat: "Szeretem biz kendteket, egyenként. De főleg egyenként, mert egyenként szépek kendtek, mint a kelő nap, s rendesek, mint ahogy csillag jár az égen. De mint csoportot, kendteket biz a' Dunába kőne taszajtani, azt még kendtekre dobni valami nehezet. Teringettét. "

Így volt, Isten lássa lelkem, még ha a' Duna messze is vala onnan. 

Zárom soraimat, kedves feleim, s testvéreim az Úrban. Remélem, nem csavartam s csűrtem túl az igét, s értik kendtek, miért is kelt levelem. Jómagam szükségét éreztem, hogy leírja mindezeket, s kendteknek tán hasznára lészen. Vigyázzák kendtek urdalmokat úgy mint eleddig, ne engedjék bé az gaz udmurtokat, s legynek kendtek résen az eretnekekkel, kik papi gúnyában vírust akarnának koronázni.

Maradok továbbra is tisztelettel:

Vargha Gróf

Kelt jégbontó havában, Bécsnek kies városában, Vargária kihelyezett helytartóságán, naplementekor.

*= ezt a világrengető bölcsességet Berecz András bácsitól hallottam, s használom azóta is, utólagos engedelmével. Isten tartsa meg sokáig jó egészségben, ti meg menjetek el az előadásaira, azon túl, hogy hülyére röhögitek magatok, még meg is éri. 

Mese a vírus megkoronázásáról

Na gyere kisfiam, ülj le ide az Edebedebácsi ölébe, had meséljen neked arról a csúúúnya koronavírusról, amitől úgy összefostad magad, mint torkos kutya farsangkor. Mond majd neked az Edebedebácsi szépet is, meg csúnyát is, de te ne féljél semmitől. Ha jön a mumus, majd adunk neki fluxuskondenzátort, hogy azzal játsszon. 

Figyejjé.

Edebedebácsi elmesél most neked egy mesét, mert Edebedebácsi nagy mesélő, úgy bizony. A mese egy olyan mese lesz, ami egy másik mese előtti mese, hogy te kisfiam megértsd a másik mesét. A másik mese előtti mese előtt elmesél neked most Edebedebácsi egy mesét.

A mese előtti mese a madárinfluenzáról szól, amit H5N1-nek is hívnak és valamikor mindenki attól félt itt Európában, hogy jön majd a nagy büdös madárnátha és megeszi a péket, meg a lakatost, meg az újságárus Teri nénit. De  a mese előtti mese előtti mese, azt mondja el neked kisfiam, hogy mi is az a vírus. A vírus, az egy mütyür kis kópé, kisebb mint a bolha pömpölőjén a pattanás, kisebb mint a hangya bokáján az őszi szélben játszadozó izzadságcsepp, bizony kisfiam, még nálad is kisebb. Olyan kicsi, hogy nem is látod. Van neki egy csinos fehérjeburka, abban pedig kismanók-csomagolta örökítőanyag. DNS. Nem Dénes, kisfiam, dé-en-es. Vagy RNS. Ne vesszél el a részletekben kisfiam, mert Edebedebácsi megeteti a lelked a pokol kutyáival. A kis aranyos vírus egészen addig nem csinál semmit, míg egy gazdatest sejtjéhez nem ér. Képzeld kisfiam, nem eszik, nem iszik, nem szaporodik. Akkor azonban, hajjaj, jól megkapaszkodik a sejtben, aztán bumm, beletolja a sejtbe a DNS-t. Vagy RNS-t. A sejt ettől megmukorodik. A DNS, vagy RNS beépül a sejt saját DNS-ébe és képzeld el kisfiam, a sejt innentől olyan, mintha szerelmes lenne! Nem csinál semmi mást, csak új vírusokat!

Ha meg véletlen két vírus kapaszkodik meg egyszerre egy sejten, akkor nagynéha előfordul, hogy varázsolni kezdenek és csinálnak egy olyat, amit az okos emberek krosszóvernek hívnak, szóval mindenki összebonyolítja a DNSét mindenki máséval és a végén valami egészen új lesz belőle! Fantasztikus!

És tudod kisfiam, hogy rátérjünk a mese előtti mesére, amikor mindenki be volt kakilva a madárinfluenzától, akkor pont ez nem történt meg. Mert a madárinfluenza önmagában csak azt a szegény kínai parasztot tudja megbetegíteni, aki napi tizennyolc órában dolgozik hatmillió tikkal összezárva és közben egy marék rizsen él. Az okos emberek beharangozták, hogy baj lehet, ha a madárinfluenza összekrosszóverel az emberinfluenzával. A nem annyira okos emberek megértették, hogy baj lesz. A mégannyira sem okosak megértették, hogy madárinfluenza van. A mégannyira-mégannyira sem okosok, hogy baj. És akkor mindenki megijedt, hogy baj van, mert jön a madárinfluenza. Jajjaj, kisfiam, volt ám sikongatás meg rídogálás, Edebedebácsi még emlékszik rá. Azt a tényt, hogy baj akkor van, HA a kínai paraszt, aki napi tizennyolc órában dolgozik hatmillió tikkal összezárva és közben egy marék rizsen él megbetegszik a madárinfluenzától, HA ugyanez a paraszt épp emberinfluenzás, HA a vírusok összekrosszóverelnek és HA ez az egész katyvasz egy új vírus formájában kitör, azt bizony addigra már csak az okos bácsik tudták. Ők meg bizony nem a leghangosabb bácsik. 

Tudod kisfiam, akkor épp nem lőtt senki senkire, nem választottak elnököt Amerikában, nem volt csúnyami, nem találták fel az ingyen sört. Bizony, még Edebedebácsi is majdnem unatkozott, pedig Edebedebácsi nagy mesélő ám.

És képzeld kisfiam, most megint csak a summogás van ám mindenhol, épp nem lő senki senkire, nem választanak elnököt Amerikában, nincs csúnyami, nem találják fel az ingyen sört. Edebedebácsi szerint kisfiam, téged egy kicsit, csak egy egész kicsit, ahogy az angyalok csinálják a manókkal, valagba kéne rúgni. Mert ülsz itt az ölemben és fosol mint torkos kutya farsangkor, megijedsz a kínaiaktól és félsz a szusitól pedig az nem is kínai. 

Közben kisfiam, hogy rátérjek végre a mese előtti mese utáni mesére, édesanyád szomorúszemű Úristenit, nem olvasod el a tényszerű cikkeket, hogy a koronavírus halálozási rátája 2%, ami alacsonyabb, mint az influenzáé, hogy hiába teszel a szád elé kendőt, a vírus azon úgy megy át, mint részeg szkinhed a Kárpátia koncerten, hogy Kína egy akkora ország, ami nagyobb, mint apukád, és hogy jelenleg hét és fél milliárd ember él a Földön. Ami nagyon sok ám kisfiam.

És kisfiam, ne ficánkoljál Edebedebácsi ölében, mert Edebedebácsi szeret téged, de úgy csap fülön, hogy kijön belőled a málaszörp, szóval kisfiam, az emberek, tetszik nem tetszik, meghalnak. Igen, apukád is, meg a Katika is az oviból, meg te is egyszer. Valószínűleg később, mint Edebedebácsi, bár ha nem maradsz veszteg, ez nem biztos. Tudod kisfiam, az, hogy a koronavírus eddig százegynéhány halálos áldozatot szedett érdekes tény annak tükrében, hogy ennek a többszöröse hal meg ebből a naaaaagyon sok emberből napi szinten autóbalesetben, szívbetegségekben és a flukszuskondenzátor helytelen használata miatt. 

Hogy akkor nem kell-e félned? Dehogynem kisfiam. Meghalhatsz a koronavírustól és oda kell figyelni rá. Partvissal kell elkergetni az összes kínait aki a közeledbe jön és lenvászon maszkot kell hordani, amit amúgy Kínából importálnak. Főleg ha öreg és beteg vagy kisfiam, mert eddig főleg az öreg és beteg kisfiúk haltak meg a koronavírustól. Ugyanúgy, mint az influenzától, a náthától, meg minden mástól. De attól még kisfiam, biztonságban nem vagy. 

De tudod mit kisfiam, mondok valami szebbet. Majd szólok neked, ha világszintű járványról beszélünk, jó? Addig inkább aggódj azon, hogy meghalsz-e ha belepisilsz a konnektorba, bután játszol a körfűrésszel, vagy ha felidegesíted Edebedebácsit. Nem azt mondom, hogy nem halhatsz meg a koronavírustól. Figyelj is oda rá. Csak azt mondom, hogy neked kisfiam, aki közép-Európában lakik, fiatal és makkegészséges, kisebb esélyed van erre, mint hogy agyonüssön a cserép az utcán. Vagy Edebedebácsi.

De csak olvasgassad okosan a fészbukot, az jobban tudja. 

Ne gondolkodj kisfiam, jól van az. Figyelj arra, amit a média mond uborkaszezonban.

Edebedebácsi így is szeret téged.

Még ha hülye is vagy.

Csak legyen igaza Edebedebácsinak....

Tudod mi az az uborkaszezon, kisfiam?