Tapsoljuk meg.

Namost, szerintem ha azt mondom, hogy nem tartozok a legkiválóbb élharcosai közé a koronavírus megállítására bevezett szabályok követőinek, akkor A-nem lepődtök meg, B-azt mondjátok, hogy ejnye. Viszont most azt mondom, hogy csitt van, annyira nem is vagyok rossz. Az van ugyanis, hogy rájöttem, hogy mindegy, hogy otthómifoszból, vagy itthómofiszból dolgozok, úgyhogy hazacsullankodtam egy hétre. Mert ugye net Vargáriában is van. A cégemből meg majdnem senki nem tud magyarul, aki meg igen, az ezt úgyse mondja el senkinek. (Ugye??!) Aztán hogy már itthon, akkor elrendeztem a nagybevásárlást is. Ott aztán rámjött a  b@*dm€g érzet. 

Tapsoljuk meg a kereskedelemben dolgozókat.

Három okból nem vagyok kiváló élharcos. Egy, nem bírok elülni a fenekemen. Kettő, Kutya Úrral lakom, őt nem tudom lefertőzni, a hangok pedig azt mondják, hogy nekem nem az az utam, hogy a koronavírus vigyen el. Három, még mindig az a véleményem, hogy a kormányok a "mit szónak, ha nem" alapelvét követve, túlpörgették a helyzetet, mert kitört az ijedelem, ami főleg abból fakad, hogy az emberek most szembesülnek azzal, ami amúgy mindig történik. Hogy a népek betegek lesznek aztán meghalnak. Csak most ez az arcunkba van tolva és ettől meg vagyunk ijedve és otthon vagyunk maradva. 

Nade. Változik a helyzet, amint nem csak magamért vagyok felelős. Vargáriában ugye itt lakik még a Lajkakutya, meg a Pamacs, meg a két pákosztos kandúrmacska, Marci és Milfina, őket szintén nem tudom lefertőzni. Jóanyámat ellenben elvileg igen, ő ezt komolyan is veszi, mikor megjöttem, mielőtt leülhettem volna leöntött benzinnel és felgyújtott. Namost, ezen morgolódtam egy sort, de mivel az ő döntése és az ő felelősségvállalási szintje, ezért tiszteletben kell tartanom, úgyhogy csendben égtem. Aztán magamhoz képest egész okos voltam, nem futkoztam el annyit itthonról, ha meg sokemberes helyre, értsd bótba mentem, akkor szájmaksz, kesztyű, utána ruhamosás meg zuhany. 

Az első bevásárlásomról majdnem ordítva jöttem ki. Ez egy laza félórás művelet volt, egy teszkó-praktiker karika. Vigyázat, bezzegkedés jön. Amit amúgy nem szeretek, de bezzegkedés jön. Az van, hogy Bécs kies városában ha akarsz se tudsz nagyon hülye lenni ilyen helyen. Ugyanis kibasznak. Ezt így konkrétan. Ott áll a biztiőr a bejáratban és ha nincs rajtad szájmaksz, akkor vagy ad (igen, tényleg), vagy elhajt a búsba. Namost, a teszkóban konkrétan az eladók nagy részén sem volt. Mármint szájmaksz, nem biztiőr. Rosszkor találtam be, pont 9 előtt tíz perccel, úgyhogy elég hamar hujjogattak is, hogy mennem kéne. Ami azért jól esett, hogy még szájmakszban is hatvan alattinak nézek ki. Ugye kassza nuku, csak az automaták, amiket elvileg a gyorsabb áthaladás, gyakorlatilag a vásárlók bosszantására találtak ki. Eddig még egyszer se jutottam át zökkenőmentesen automata kasszán. Most se. Káttok a néninek, hogy hajjakend, segítsen. Jön ám, aranyom, vagy negyedikre, mert épp fontos beszélgetnivalója volt. A maksz pedánsan az egyik füléről lelógatva csüng az álla allá. És így belehajol angyal virágszál a képembe, de kábé tíz centire (gondolom picit nagyothall), hogy tessék fiatalember. Aztán a puszta drága kezeivel, amivel aznap már végigtapogatta a pápa faszát is, mert igen, egy vombathelyi nagyteszkóban még az is van a termékek felületén, ahányan megfogdossák őket, szóval azokkal a drága kezeivel csapkodja át a leolvasón a cuccot amit venni akarok. Közben még a kolléganőnek is odaordít valamit, aki erre szigorúan beáll az arcom másik oldalára tíz centire. Mondjuk ő legalább csinos volt.

Tapsoljuk meg a kereskedelemben dolgozókat.

Aztán át praktiker, előtte egy cigi, hogy megnyugodjak. Maksz fel. Bemegy. Itt már megvolt az alaphangulatom, amin nem segített a praktiker vírustól független kuncsaftbarát hozzáállása sem. Ezt ismeritek. Kell "A" holmi, amit az "A" jelzésű polcon nem találsz. Az "A" részlegen kolléga sehol, mikor megkérdezed a főinfón, hogy az "A" holmi hol van, akkor a székbe belevaranygyult 90-60-90-es dunnya közli, hogy az "A" részlegen, mikor mondod, hogy erre magadtól is rájöttél, de ott nem találod, akkor mondja, hogy kérdezzél meg egy az "A" részlegen dolgozó kollégát, mikor mondod, hogy azt se, akkor ő mondja, hogy akkor így jártál és a kör bezárul. Aztán összevadásztam a felét annak amiért jöttem, és a fizetésnél egy olyan szépet láttam, hogy ezt kétszer kellett megnéznem, hogy egyszer elhiggyem. A pénztárosok elé ugyi vírusokból kifolyólag sok helyen beépítettek egy plexifalat. Namost itt is. Konkrétan, ahogy mégy a pénztáros felé, el is mész mellette. Majd odérsz a pénztároshoz. Aki az Istenadta szabad levegőn, maksz, kesztyű nélkül kommunikál veled. Hát persze, kutyamacska, különben nem hall, meg nem tudja visszaadni az aprót. Nem, ne kérdezzetek, én se értem. Nézzétek meg magatok ha nem hiszitek. 

Tapsoljuk meg a kereskedelemben dolgozókat.

Mivel elsőre a 9-12-es szabály fontosabbnak tűnt minden másnál, és kizavartak a teszkóból, ma újra be kellett mennem. Délutén féhat, főműsoridő. Konkrétan majdnem ujjal mutogattak rám. Mert maksz volt rajtam. Erre mondjuk rásegíthetett az is, hogy egy piros alapon fehér pöttyös makszról van szó, de nekem ez jön be, jó? Ezzel mondjuk az egyharmados kissebeséghez tartoztam. Már nem a pirospöttyössel, henm úgy általában a maksszal. A kesztyűvel meg konkrétan egyedül voltam. Amúgy én is utálom mindkettőt, a makszban nem kapok rendesen levegőt, a kesztyűben meg nem tudok rendesen fogni. Tehát a saját kedvemért nem is hordanám őket. Még szerencse, hogy nem keverem össze a kettőt. De, mint mondtam, Bécsben az ilyen pőrén mászkáló hatfős családokat, akik itt futkoztak, konkrétan...nem, ott konkrétan nincsenek, mert a bejáraton nem jutottak volna át. És ez már nem a pőrén mászkáló hatfős család felelőssége. Ők csak buták. Ez már a kereskedelemben dolgozók felelőssége. 

De azért tapsoljuk meg a kereskedelemben dolgozókat. 

És bezzegkedek, igenis. Az osztrák is hülye ám, nem azt mondom, hogy nem. Most adott ki a napokban az okatatási miniszter egy sajtókonferencián egy közleményt, hogy május közepétől nyitnak az iskolák. A tanulók makszban jönnek majd be és makszban lesznek a szüneten, de a teremben majd levehetik. Hülyegyerek, akkor már nem mindegy? Meg nyitnak a kocsmák meg az uszodák is. Azt egy méterre kell lenni egymástól. Nyilván ez mindkét helyen megoldható lesz. Szóval mondom, ez a színeset fingunk, de attól az még fing dolog ott is megvan ám. Viszont, ha nem is okosabban, de logikusabban mennek a dolgok. És azt hiszem ez már nem csak a pénzbeli különbség dolga. Biztiőr van a tescóban meg a praktikerben is, nem? Ha mondjuk egy méterrel odébb düllesztené a hasát, és ahelyett, hogy a kasszáskislánynak fütyülne a hiányzó metszőfogai között szerelmes nótát, a bejáratnál figyelné, hogy a népek okosak-e, akkor a népek mindjárt okosak lennének. Ha mondjuk a praktikerben elmagyaráznák a láthatatlan kollégának, hogy az ózon mérgező, akkor lehet kikapcsolná az ózongépet a pultján, venne egy makszot és odaállna. Ha mondjuk az arctámadó nénit az automata kassza helyett bedugnák egy, a rendes helyére felszerelt plexivel ellátott hagyományosba, akkor nem egymás nyakába lihegne mindenki két négyzetméteren. De nem.

Itt csak tapsolunk.

És persze, a biztiőr, a néni, meg a láthatatlan kolléga nem azért dolgozik a teszkóban, meg a praktikerben, mert a sokdiplomás értelmiségből került ki. De. Elvileg van ott valami főkökféle, akit mai modern nyelven menedzsernek hívnak. Ő elviekben akár onnan is kikerülhet. Mondjuk a diploma nem segít ám, csak a józan paraszti ész. Mert az elmúlt két hónapban mindenki virológus lett és osztogatja fészbukon, hogy "a tudomány álláspontja szerint nincs védőoltás egy vírus ellen, amit a szappan elpusztít". Oké komám, intravénás szappan, jöhet? Szóval nem is diploma kell, csak, nem is tudom minek hívjam ezt...

Annak a másfél perces kihagyásnak, mikor megállsz és megkérdezed magadtól, hogy most pontosan mi a f@szt is csinálok? Igen, azt hiszem ez a "kihagyás" szó jó lesz rá. És bezzegkedek. Mert ez viszont már nem pénz kérdése. Ez már nem a viktatúra kérdése. Ez már rajtad múlik. Bécsben esélyem nem volt nagyon hülyének lenni. Itt meg nem akartam, mert sok volt a jóból. Pedig a különbség tényleg olyan dolgokon múlik, amihez nem kell az a plusz százmilliárd dzsídípí. Nyilván, fejétől a hal, ha kevés a della, hülyék lesznek a felsővezetésben is és a kaka lefele potyog, de akkor is, két lépést tenni egy működő rendszerért nem kerülne százmilliárdba.

Csak egy kis kihagyásba.

Tudod, megállni, másfél percre. Azt meggondolni. Hogy most pontosan mi a f@szt is csinálok?

Ennyi.

Tapsoljunk.

Hallgass anyádra

A karma az olyan dolog, mint a puha diktatúra annó. Senkinek nem lesz túl jó, de túl rossz se. Ha túl jó lenne, az orrodra koppint. Ha túl rossz, de dolgozol rendesen, akkor meg ad családi segélyt. 
Na. 

Ezt nem anyám mondta. 
Anyám azt mondta, hogy ő már látott mosógépet.

A karma úgy jön képbe, hogy ez a nap kifejezetten jól indult. Kipihenten ébredtem, jóízűt sétáltunk Kutya Úrral, utána edzés, tus, aztán mint a nagyobb urak, a hómofiszban beböktem a számítógépet és gőzölgő kávéval a kezemben, melegítőben, kócosan nekiálltam ímélben osztani az észt a pulyáknak. Közben gyött egy levél az adóhaótságtú. Gyá, mondok. Aztán még ennek a levélnek is megörültem. Merthogy, úgy egy hónapja, küldtek egy másik levelet, amiben az volt leírva sorba, betűvel, hogy fizessek nekik egy kopogós összeget, mert valami félrement a dolgok egyenes útján. Namost ugye az adóhatóságnak beszólni olyan, mint szkinhedbuliban bekiabálni, hogy mindenki anyja román, de azért mondom megpróbálom, mert szerintem nem az én hibám vót. És az adóhatóság a ma reggeli levélben azt mondta, hogy tényleg mindenki anyja román, nem az én hibám vót, nem is kell ám nekik az a kopogós összeg. Éjnye mondom, itt minden igen jól megy.
Na itt lett gyanús a dolog.

A mosógép meg úgy jön a képbe, hogy költözésből kifolyólag vettem egyet. Ezt aztán meg is bántam, mert gyorsan rácsaptam az első legolcsóbbra amazonon, valami tábori mosógép néven ment, mondom agglegénynek jóvanaz. Anyám mondta, hogy nem biztos, hogy jó ötlet, de mondom eh, tudja is. Volt a Bödőcsnek, vagy melyik humoristának ez a szösszenete, hogy anyám mikor okoskodik, olyan mint a körfűrész (ezt most tessék gondolatban magasan és visítva kiejteni): Míííííndig, mííííndig!!
Aztán igaza lett.
Mármint anyámnak.
Ez egy fos.
Csak mosni meg centrifugálni nem tud rendesen, amúgy működik. 
Visszaküldeni drága, felvágtam az aprósoldalra háromnegyedáron.
 Majdeviszik.

Rendeltem másikat.
Mármint mosógépet. Bele ne keveredjetek. 
Tegnap megjött. Mármint a mosógép. 
Úgy örültem neki, mint kiskutya a szalonnabőrkének. A szemmértékem olyan, mint egy jó mérnöké, aki részegen összeverekedett a cirkuszigazgatóval és közben elvesztette a szemüvegét. Mármint a sajátját. Ezt azért mesélem el, mert a lakás hivatalos kivétele és a beköltözés között én megterveztem a bútorzatot, amit a fenti tény miatt úgy sikerült, hogy a fürdőbe csak egy elég szűk helyen lehet beférni. Be lehet ám, kényelmesen, egy embernek, mosógép nélkül. De azzal már nem megy, úgyhogy tegnap két ímél és egy telefon között szekrényt bontottam és húzkodtam felsalá a lakásban. De bement a mosógép, rohadjon meg, rá is aplikáltam okosan a mosogatógép tetejére, ahogy terveztem. Mesélem este anyámnak a telefonban, milyen ügyes vagyok, aszondja szerinte hülyeség, le fog az onnan esni. De, mondom, míííndig, tudodiste. Hetvenixkiló az a kramanc, majdnem bepösöltem, míg felraktam a mosogatógépre egyedül, a tappancsai pont belepasszolnak a másik masina peremébe, az onnan ugyan nem megy sehova. 
Érteszteehöz.

Ma még azt is megmonyákoltam hómofiszban, hogy a mosogatógép, meg a mosógép ugyanarról a csapról, meg lefolyóról dolgozzon. Hogyan, fújd fel, vettem hozzá elosztót, úgy. Ez egy mocsokdrága dolog amúgy, itt Sógoriában ilyen kis vacakokat rendelni neten. De ugye bót nincs, mármint elosztóbót, csak olyan, ahol krumplit meg sört árulnak, a karantén végéig meg nem akarok várni. Úgyhogy, a méregdrága elosztóval a mosogatógép tetején a mosogépet rákötöttem a rendszerre, beleraktam az első mosást, olyan büszke voltam magamra, mint Orbán a felcsúti kisvasútra, gyá mondom, toljuk neki a legnagyobb fokozatú centrifugálós programot, úgyis itt ülök a gép előtt, meghallom, ha gáz lenne.

Na.

Felhívtam az egyik projektvezetőnket, hogy adjak neki egy kis munkát. Nem, majd fordítva mi? Nem? Mi? Szóval gondoltam, míg telefonálunk, megérdemlek egy cigit. Úgyhogy kislattyogtam a hátsó udvarba bagerettálni, meg projektvezetővel telefonálni. Eközben a következő történt. Nem, direkt nem írom le, hogy hogy éltem meg utólag, elég volt egyszer. A nyomokból raktam össze a képet. A mosógép az eccigarettányi időablakban nekiállt centrifugálni. Leszédült a mosogatógép tetejéről. (Mííííndig!!) Nekiesett a fürdőkomód szélének, közben kitépte a méregdrága elosztót. Szerencsére az volt annyira szar minőségű, mint drága, szóval eltörött, ahelyett, hogy a csapot szabta volna le. Továbbá kikapta a dugóját a dugaljból, dugalj nélkül, ami szintén Isteni szerencse, különben most nem olvasnátok blogot, lásd odább. Azt dolgát jól végezve elfeküdt a fürdőben békésen ömlő víz közepébe. Ja, a fürdőkomódot is összebaszta, hogy hamár a többit ilyen békésen rendezte, legalább valami nyoma legyen.

Oké, telefon letesz, vészmódusz első fokozat bekapcsol, ősi ösztönök. Csapot elzár. Bokamagas víz a fürdőben. Lefolyó nincs, ellenben linóleum és ferde aljzat, ami jelen esetben szintén jó, mert nem ázik be és egy helyre tereli a tengert. Vészmódusz második fokozat, értelmes gondolkodás. Megnéz, hogy van-e bármi áram alatt. Nincs, ami jó, mert fordított esetben vészmódusz első fokozatban agyonbacott volna a menkű. Teendők sorrendjének felállítása. 1: Vízelvonás. 2: Kárfelmérés 3:Javítás.

1: Fél órán keresztül mertem a vizet egy műanyag vágódeszkával (mondom, most költöztem) és egy frotírtörölközővel a zuhanyzóba. Jó. 2: Dugalj a helyén, csap a helyén, méregdrága elosztó eltörve, fürdőkomód szétbacva, mosogatógép látszólag ép. Jó. Hoppá. Egy rohadt nagy horpadás az oldalán. 3: Gép kipróbál. Centrifugálásnál majdnem szétesik. Szétkapom a frissen vett mosógépet és annak rendje módja szerint a szomszédok nagy örömére kikalapálom a horpadást. Mondom biztos az a baj. 
(Itt már asszem kezdtem elveszteni az ép elmémet.)

4/3: Önmegnyugtatás. Biztos csak valami apróság. Szándékos figyelemelterelés, hogy megnyugodjak, dolgozok még kicsit a hómofiszon, izébigyó. Kimegyek a boltba, veszek sört, mert már látom, hogy ma kelleni fog. Meg a barkácsboltba, mert tegnaptól sógoréknál már az is van, hogy vegyek másik méregdrága elosztót. Kimegyek a kutyával sétálni. Majd összerakom a frissen vett mosógépet és kipróbálom. Centrifugálásnál még mindig pogózó rokkert játszik. Ősi ösztön N.o. 1 visszakapcsol, önámítás, jóvanazígy. Megfogadom, hogy anyámnak ezt ugyan el nem mondom. Majd rendberakok mindent, este leírom blogba és jót röhögök az egészen. Felmegyek a felső szomszédhoz megkérdezni, hogy nem hallottak-e valami furcsát felőlem, mert vacakol a mosógépem centrifugálásnál. Aszondják épp most néztek ki az ablakon, hogy ki szerel motort a hátsó udvarban. Jajmondom. Kipróbálom kisebb adag ruhával. Ugyanaz. Lemérem mérleggel a kisebb adag ruhát, hogy nem raktam-e túl. Fele a névleges töltetnek.

5/3, Beismerés.
Igen, tönkrebasztam a zsírújan megvett mosógépemet. Amit azután basztam tönkre, zsírújan, hogy előzetesben vettem egyet zsírújan, ami egy fos, és azután, hogy megvettem hozzá a méregdrága elosztót, amit tönkrebaszódás közben eltört, ami helyett vettem egy méregdrága elosztót, ami nincs eltörve, meg még mosógépszerelőt is hívhatok. 
Megbontom a sört. 
Közben anyám hív.
Elmesélem neki.
Kiröhög.
Megsértődök.
Megkérem, hogy majd holnap beszéljünk.
Aztán újra felhív.
Megint kiröhög, de már csak kicsit és bocsánatot is kér érte. 
Én meg mondom neki, hogy fújja fel, bár tisztában vagyok vele, hogy fordított helyzetben én is kiröhögném.
Keresek mosógépszerelőt. 
Tíz perc alatt találok, holnap jön.
Nem szarral gurítunk ám itt.
Közben megbeszéljük anyámmal, hogy igazából az első olcsó és fos, a második olcsó és jó, de a mosogatógép tetejére feltett mosógép, valamint a méregdrága első eltört és második ugyanolyan méregdrágán megvett elosztó, illetve a holnapi mosógépjavítás (ha egyáltalán javítható) árából végeredményben vehettem volna elsőre egy drága de jó mosógépet, amit nem teszek fel a mosogatógép tetjére. 
Ha hallgatok anyámra.
 És akkor most nem írnék kicsit idegbetegen és spiccesen blogot erről az egészről.

Míííndig.

Gyerekek, hallgassatok anyátokra. Látott már mosógépet.

A garanciát meg gondolom baszhatom.