Hallgass anyádra

A karma az olyan dolog, mint a puha diktatúra annó. Senkinek nem lesz túl jó, de túl rossz se. Ha túl jó lenne, az orrodra koppint. Ha túl rossz, de dolgozol rendesen, akkor meg ad családi segélyt. 
Na. 

Ezt nem anyám mondta. 
Anyám azt mondta, hogy ő már látott mosógépet.

A karma úgy jön képbe, hogy ez a nap kifejezetten jól indult. Kipihenten ébredtem, jóízűt sétáltunk Kutya Úrral, utána edzés, tus, aztán mint a nagyobb urak, a hómofiszban beböktem a számítógépet és gőzölgő kávéval a kezemben, melegítőben, kócosan nekiálltam ímélben osztani az észt a pulyáknak. Közben gyött egy levél az adóhaótságtú. Gyá, mondok. Aztán még ennek a levélnek is megörültem. Merthogy, úgy egy hónapja, küldtek egy másik levelet, amiben az volt leírva sorba, betűvel, hogy fizessek nekik egy kopogós összeget, mert valami félrement a dolgok egyenes útján. Namost ugye az adóhatóságnak beszólni olyan, mint szkinhedbuliban bekiabálni, hogy mindenki anyja román, de azért mondom megpróbálom, mert szerintem nem az én hibám vót. És az adóhatóság a ma reggeli levélben azt mondta, hogy tényleg mindenki anyja román, nem az én hibám vót, nem is kell ám nekik az a kopogós összeg. Éjnye mondom, itt minden igen jól megy.
Na itt lett gyanús a dolog.

A mosógép meg úgy jön a képbe, hogy költözésből kifolyólag vettem egyet. Ezt aztán meg is bántam, mert gyorsan rácsaptam az első legolcsóbbra amazonon, valami tábori mosógép néven ment, mondom agglegénynek jóvanaz. Anyám mondta, hogy nem biztos, hogy jó ötlet, de mondom eh, tudja is. Volt a Bödőcsnek, vagy melyik humoristának ez a szösszenete, hogy anyám mikor okoskodik, olyan mint a körfűrész (ezt most tessék gondolatban magasan és visítva kiejteni): Míííííndig, mííííndig!!
Aztán igaza lett.
Mármint anyámnak.
Ez egy fos.
Csak mosni meg centrifugálni nem tud rendesen, amúgy működik. 
Visszaküldeni drága, felvágtam az aprósoldalra háromnegyedáron.
 Majdeviszik.

Rendeltem másikat.
Mármint mosógépet. Bele ne keveredjetek. 
Tegnap megjött. Mármint a mosógép. 
Úgy örültem neki, mint kiskutya a szalonnabőrkének. A szemmértékem olyan, mint egy jó mérnöké, aki részegen összeverekedett a cirkuszigazgatóval és közben elvesztette a szemüvegét. Mármint a sajátját. Ezt azért mesélem el, mert a lakás hivatalos kivétele és a beköltözés között én megterveztem a bútorzatot, amit a fenti tény miatt úgy sikerült, hogy a fürdőbe csak egy elég szűk helyen lehet beférni. Be lehet ám, kényelmesen, egy embernek, mosógép nélkül. De azzal már nem megy, úgyhogy tegnap két ímél és egy telefon között szekrényt bontottam és húzkodtam felsalá a lakásban. De bement a mosógép, rohadjon meg, rá is aplikáltam okosan a mosogatógép tetejére, ahogy terveztem. Mesélem este anyámnak a telefonban, milyen ügyes vagyok, aszondja szerinte hülyeség, le fog az onnan esni. De, mondom, míííndig, tudodiste. Hetvenixkiló az a kramanc, majdnem bepösöltem, míg felraktam a mosogatógépre egyedül, a tappancsai pont belepasszolnak a másik masina peremébe, az onnan ugyan nem megy sehova. 
Érteszteehöz.

Ma még azt is megmonyákoltam hómofiszban, hogy a mosogatógép, meg a mosógép ugyanarról a csapról, meg lefolyóról dolgozzon. Hogyan, fújd fel, vettem hozzá elosztót, úgy. Ez egy mocsokdrága dolog amúgy, itt Sógoriában ilyen kis vacakokat rendelni neten. De ugye bót nincs, mármint elosztóbót, csak olyan, ahol krumplit meg sört árulnak, a karantén végéig meg nem akarok várni. Úgyhogy, a méregdrága elosztóval a mosogatógép tetején a mosogépet rákötöttem a rendszerre, beleraktam az első mosást, olyan büszke voltam magamra, mint Orbán a felcsúti kisvasútra, gyá mondom, toljuk neki a legnagyobb fokozatú centrifugálós programot, úgyis itt ülök a gép előtt, meghallom, ha gáz lenne.

Na.

Felhívtam az egyik projektvezetőnket, hogy adjak neki egy kis munkát. Nem, majd fordítva mi? Nem? Mi? Szóval gondoltam, míg telefonálunk, megérdemlek egy cigit. Úgyhogy kislattyogtam a hátsó udvarba bagerettálni, meg projektvezetővel telefonálni. Eközben a következő történt. Nem, direkt nem írom le, hogy hogy éltem meg utólag, elég volt egyszer. A nyomokból raktam össze a képet. A mosógép az eccigarettányi időablakban nekiállt centrifugálni. Leszédült a mosogatógép tetejéről. (Mííííndig!!) Nekiesett a fürdőkomód szélének, közben kitépte a méregdrága elosztót. Szerencsére az volt annyira szar minőségű, mint drága, szóval eltörött, ahelyett, hogy a csapot szabta volna le. Továbbá kikapta a dugóját a dugaljból, dugalj nélkül, ami szintén Isteni szerencse, különben most nem olvasnátok blogot, lásd odább. Azt dolgát jól végezve elfeküdt a fürdőben békésen ömlő víz közepébe. Ja, a fürdőkomódot is összebaszta, hogy hamár a többit ilyen békésen rendezte, legalább valami nyoma legyen.

Oké, telefon letesz, vészmódusz első fokozat bekapcsol, ősi ösztönök. Csapot elzár. Bokamagas víz a fürdőben. Lefolyó nincs, ellenben linóleum és ferde aljzat, ami jelen esetben szintén jó, mert nem ázik be és egy helyre tereli a tengert. Vészmódusz második fokozat, értelmes gondolkodás. Megnéz, hogy van-e bármi áram alatt. Nincs, ami jó, mert fordított esetben vészmódusz első fokozatban agyonbacott volna a menkű. Teendők sorrendjének felállítása. 1: Vízelvonás. 2: Kárfelmérés 3:Javítás.

1: Fél órán keresztül mertem a vizet egy műanyag vágódeszkával (mondom, most költöztem) és egy frotírtörölközővel a zuhanyzóba. Jó. 2: Dugalj a helyén, csap a helyén, méregdrága elosztó eltörve, fürdőkomód szétbacva, mosogatógép látszólag ép. Jó. Hoppá. Egy rohadt nagy horpadás az oldalán. 3: Gép kipróbál. Centrifugálásnál majdnem szétesik. Szétkapom a frissen vett mosógépet és annak rendje módja szerint a szomszédok nagy örömére kikalapálom a horpadást. Mondom biztos az a baj. 
(Itt már asszem kezdtem elveszteni az ép elmémet.)

4/3: Önmegnyugtatás. Biztos csak valami apróság. Szándékos figyelemelterelés, hogy megnyugodjak, dolgozok még kicsit a hómofiszon, izébigyó. Kimegyek a boltba, veszek sört, mert már látom, hogy ma kelleni fog. Meg a barkácsboltba, mert tegnaptól sógoréknál már az is van, hogy vegyek másik méregdrága elosztót. Kimegyek a kutyával sétálni. Majd összerakom a frissen vett mosógépet és kipróbálom. Centrifugálásnál még mindig pogózó rokkert játszik. Ősi ösztön N.o. 1 visszakapcsol, önámítás, jóvanazígy. Megfogadom, hogy anyámnak ezt ugyan el nem mondom. Majd rendberakok mindent, este leírom blogba és jót röhögök az egészen. Felmegyek a felső szomszédhoz megkérdezni, hogy nem hallottak-e valami furcsát felőlem, mert vacakol a mosógépem centrifugálásnál. Aszondják épp most néztek ki az ablakon, hogy ki szerel motort a hátsó udvarban. Jajmondom. Kipróbálom kisebb adag ruhával. Ugyanaz. Lemérem mérleggel a kisebb adag ruhát, hogy nem raktam-e túl. Fele a névleges töltetnek.

5/3, Beismerés.
Igen, tönkrebasztam a zsírújan megvett mosógépemet. Amit azután basztam tönkre, zsírújan, hogy előzetesben vettem egyet zsírújan, ami egy fos, és azután, hogy megvettem hozzá a méregdrága elosztót, amit tönkrebaszódás közben eltört, ami helyett vettem egy méregdrága elosztót, ami nincs eltörve, meg még mosógépszerelőt is hívhatok. 
Megbontom a sört. 
Közben anyám hív.
Elmesélem neki.
Kiröhög.
Megsértődök.
Megkérem, hogy majd holnap beszéljünk.
Aztán újra felhív.
Megint kiröhög, de már csak kicsit és bocsánatot is kér érte. 
Én meg mondom neki, hogy fújja fel, bár tisztában vagyok vele, hogy fordított helyzetben én is kiröhögném.
Keresek mosógépszerelőt. 
Tíz perc alatt találok, holnap jön.
Nem szarral gurítunk ám itt.
Közben megbeszéljük anyámmal, hogy igazából az első olcsó és fos, a második olcsó és jó, de a mosogatógép tetejére feltett mosógép, valamint a méregdrága első eltört és második ugyanolyan méregdrágán megvett elosztó, illetve a holnapi mosógépjavítás (ha egyáltalán javítható) árából végeredményben vehettem volna elsőre egy drága de jó mosógépet, amit nem teszek fel a mosogatógép tetjére. 
Ha hallgatok anyámra.
 És akkor most nem írnék kicsit idegbetegen és spiccesen blogot erről az egészről.

Míííndig.

Gyerekek, hallgassatok anyátokra. Látott már mosógépet.

A garanciát meg gondolom baszhatom.