Ne tudja a jobb kezed, mit csinál a másik orcád

 

Ebben a bejegyzésben lesz egy jó nő.

Képzeld el a helyzet, hogy mégy az utcán, így ballagsz magadnak előre, dúdolod az orrod alatt, hogy szájjekismadár és akkor odalép hozzád egy pali, hogy helló, adnék neked húszezer forintot. Mit szólnál hozzá?

Namost, ha tényleg beleélted magadat a helyzetbe, akkor rájössz, hogy nem Istenbizony, hogy azt mondod, hogy oké, idevele. Merugye a tényen kívül (pali, tízezres, szájjekismadár) azonnal ezer dolog jut eszedbe, hogy miért, mit akar, miért pont én, satöbbi. Főleg satöbbi.

Én meg pont ebben a helyzetben vagyok. Én vagyok a pali a történetben, mielőtt félreértés esne. És igen, akarok is érte valamit, azt, hogy elmondd két cimborádnak, hogy én voltam. Ez innentől már nem adományozás, hanem biznisz. Viszont neked ennyit megér egy deákbérlet nem? (A húszezer forintos bankó.)

Az van, hogy indítottam egy projektet. Összeraktam tavaly, elsőre kicsiben, ellenben a világuralom átvételének minden esélyével kecsegtetően egy céget. A blog egyik alapelve, hogy nem csinálok reklámot, de ha a blogíró saját cégét említem meg, az nem reklám, ugye? Vagy de? Szerintem nem. Mindenesetre alig feltűnően itthagyok egy linket a 

Vienna Matter Consulting

-hoz. Tanácsadás Ausztriában élő, vagy oda kívánkozó népeknek munkakeresés, lakáskeresés, vállalkozásalapítás, adminisztrációs ügyek és satöbbi terén. 

Nem volt feltűnő ugye? Ugye? Nem? Na azért.

Naszal. Projekt. Az állatvédelem nekem ilyen szívemhez nőtt dolog, sötét lelkem egy jól őrzött kamrájában igazából kiskutyák ugrándoznak ám, még ha nem is gondolná az ember. Aztán voltam én önkéntes állatvédő, meg hivatásos állatvédő, meg mindenféle állatvédő, de ez nem olyan dolog, hogy a munkahelyváltással elmúlik, ez úgy is marad. Úgyhogy kitaláltam, hogy végre elérjek az említett projekt dógához is, hogy a fent alig észrevehetően megemlített cégemen keresztül szeretném, hej, a zállatvédelmet támogatni. A koncepció, hogy opcionálisan felajánlom a mindenkori ügyfélnek, hogy ha pár százalékkal többet fizet, akkor az a pár százalékkal több az adott állatvédő szervezetnek kerül átutalásra. (A cégem jellegéből fakadóan elég jó a pofázókám, tehát az ügyfelek ebbe belemennének, hidd el.) A fent említett fiktív állatvédő szervezetnek cserébe annyi dolga lenne, hogy felvesz a hivatalos támogatói közé, tehát az on-és offlájn felületein megjelenik az ezen bejegyzés során még alig-említésre-került cégem, illetve ha ne adj' Isten nagyobb összeg esik be, akkor a fent említett fiktív állatvédő szervezet ad a kuncsaftnak valami kitűzőt, vagy hasonló dolgot, amire a magyar nyelv ismer egy nem hivatalos, ellenben annál kifejezőbb összefoglaló szót: a "basz"-t. (Kulcstartó, toll, póló, prospektus, naptár, bézbózsapka=basz.)

Szekszdrágszrákenróll, koncepció megvan, gondoltam majd jól körbeírok pár random állatvédőnépségnek, hogy hé srácok, van della, kell? Aztán majd egymásnak adják a kilincset a közelingyenzséért.

 Hát szerinted?

Hát nem, hogy a menkü üssön bele.

Nem hiszitek el, de nem kell nekik. 

Nem válaszolnak, nyavalyognak, kitérnek a válasz elől, satöbbi, főleg satöbbi, szóval az elméleti helyzet a gyakorlatban úgy fest, hogy jelenleg én futkosok, hogy pénzt adhassak valakinek. Hogy ez bánt-e? Há' szerinted miért lett belőle blog? Hogy értem-e a pszihológiáját? Még nem teljesen, de dereng. 

Több bölcs emberrel is megvitattam a kérdést és valahol mint központi fogalom a "bizalmatlanság" akadt fenn elmém lukacsos halászhálóján. Hiába, hogy én tényleg akarok pénzt adni a népeknek, hiába, hogy olyan becsületesen számolnék el, mint kezdő pincér a borravalóval, hiába, hogy a fő ok ami a szemem előtt lebeg, a bolyhos kiskutya, ezt ugyi a népek nem tudják. Úgy látszik, az adakozás mint olyan, biznisz lett és ahol biznisz van, ott visszaélés is és ahol visszaélés van ott idővel kilesz a kuk, ahogy a művelt svéd mondaná. Az elvet megerősítendő kaptam is egy ilyen emailt a sok elküldött után, amiben az ember azt mondta, hogy ja, ezzel a konstrukcióval rossz tapasztalataik vannak, úgyhogy menjek a fittába, ahogy az előbb említett svéd mondaná. Erre ráakaszkodtam és kikérdeztem, hogy miért is pontosan, amire aztán némi nyaggatás után elmondta, hogy hát... bakker, rövidentömören azért, amit feljebb leírtam. Rendszeresen küldött, kérdezés nélküli adomány az oké, bármi más, amiben csavar van, az gyanús és nem köll.

Nagy levegő, azt veszek most. Mert egyfelől, a fejemet tudnám a falba verni, vagy adott esetben nem is feltétlen a sajátomat, hogy itt van bázmeg, itt a pénz, csak a kezedet kéne kinyújtani érte és akkor még variálsz? Na jó, gondolom nagyképűen, akkor majd adom másnak-de annak se kell. Mindenesetre bosszantó/frusztráló/ijesztő, hogy ide jutottunk. Hogy akarsz valami jót csinálni és megijednek tőle. Még talán csak az állatvédőket se tudom vádolni, hiszen ők is csupán a tapasztalataikra építkeznek. Amik ezek szerint nem túl jók. Másfelől, a fejnek a falba való verése csak rövidtávú megoldás, meg festetni is kell utána, szóval ki kell gondolnom, hogy hogyan tovább. Átkonstruálom az ajánlatot. Vagy átajánlom a konstrukciót. Még nem tudom. Veszek még egy nagy levegőt és igyekszem hőbölgés helyett tisztán átlátni a tényeket és a valóságot. 

Aztán aszerint lépni.

Ez most mindenesetre jól esett, hogy kimoroghattam magam, köszi, hogy "meghallgattátok".

Éljenek a bolyhos kiskutyák és a tippeket szívesen fogadom. Továbbá a bejegyzést ér szabadon osztani is, hátha megfelelő kezekbe kerül.

Mégtovábbá, mint azt már mondtam, itt helye nincs a reklámnak. Ellenben ha lenne, akkor ugye tudjuk, hogy reklámozni a legjobban a Maslow-piramis alján lévő dolgokkal lehet, mint a kaja, vagy a jó nők. Tehát most pusztán azért kaptok jó nőt, mert megígértem.

Perszepersze.

Keziccsókolom.

Van-e élet a Földön kívül?

 Ez szigorúan véve lehetne eddigi bloggerpályafutásom legrövidebb bejegyzése: Igen. Köszi. De mondok', hátha érdekel benneteket, hogy mé' mondok ilyet, honnan veszem, miért írok róla, van-e fogyatékosságom. Na akkor ezt fejtsük vissza, mint inverz nagymama a babot. 

A miértet a legegyszerűbb megválaszolni. Épp ez ugrott be. Napok óta nyom valami az agyam hátsó részében, hogy írni kéne, de minden téma olyan blee volt, hogy lokdáun, meg távoktatás, meg tudomén, aztán ma valahol két mondat között egy harmadik dologról beugrott ez a téma, ami régi kedvencem.

Hogy honnan veszem, az már kevésbé spontán dolog, ugyanis az ijesztő, vagy szép benne, (válaszd ki) hogy ez nálam nem hit. Mármint nem úgy vagyok vele, mint az Eiffel-toronnyal, vagy a becsületes politikussal, hogy bár sosem láttam a tulajdon szememmel, de hiszem, hogy létezik. Ugye azt se mondhatom, hogy tudom, hogy létezik élet a Földön kívül, mert eddig kézzel fogható bizonyíték nincs rá. Ez valahol a kettő között van, amit úgy hívunk, hogy erősen valószínűnek tartom. És mivel nem hitről beszélünk, ezért nem is érzelmi alapon vélekedek így, hanem egyszerűen azért, mert sokkal több logikailag levezethető érvet látok egy "igen", mint egy "nem válaszra. Tehát ez olyan reláció, mint amikor Gyula bácsi, a nyugdíj előtt álló brigádvezető kőműves elé leteszel egy pohár pálinkát és logikailag megvizsgálod, hogy minek nagyobb az esélye, hogy az a pálinka eltűnik onnan, avagy nem. Tehát nem pusztán hiszed, hogy eltűnik, viszont nem is tudod teljes bizonyossággal, hogy így lesz, de rohadtvalószínű. 

Akkor nézzük meg a miérteket, szépen, sorba, betűvel.

1. (ez mondjuk szám.)

Jelenlegi tudásunk szerint az univerzum, avagy Univerzum végtelen, vagy közel végtelenül böszmenagy. Valamiben, ami végtelen, vagy közel végtelenül böszmenagy, elég kicsi az esélye, hogy egy adott bármi csak egyszer történjen meg. Ja, ble, gyenge érv a Földet meghódítani akaró ufókra, az ámerikaiak által hét lakat alatt őrzött idegenekre, meg a repülő csészealjakra, lehetne mondani. De én nem arról beszélek, hogy berepül a kis szürke ember az ablakodon a lebegő frizbin, hanem arról, hogy valahol -bárhol- miért ne lehetne bármi, ami a mi fogalmaink szerint megfelel az élőlény definíciójának? Lehet, hogy egy egysejtű. Lehet, hogy egy növény. Lehet, hogy egy pocsolyában hömbölgő csápos izé. Lehet, hogy egy öt kilóméter átmérőjű, dedokaéder alakú pink szuperorganizmus, ami minden hatvanhetedik percben egy Herizonfordot böffent ki egy nyílásán. Lehet, hogy egy olyan valami, amit elképzelni se tudunk, mert nálunk nincs, de él. Ugye az írás halála a szóismétlés, tehát a végtelen, vagy közel végtelenül böszmenagy Univerzumban már csak a nagy számok törvénye alapján is kell legyen a Földön kívül is valahol valami, vagy valaki, aki él.

2.

Exobiológia. Az exobiológa egy mókás tudomány. A biológia, úgy általánosságban értve amúgy többek között azért is a kedvenc tudományom, mert nem kell benne ilyen mindenféle "mi lenne ha" elméletekkel vacakolni, mert ugye ki lehet próbálni. Meg akarod tudni, hogy harap-e? Dugd oda a kezed, jegyezd le az eredményt, kész. Namost, az exobiológia pont ezt nem tudja, ugyanis a Földön kívüli élettel foglalkozik, tehát (egyelőre) pusztán elméleti síkon működve, feltételezésekkel dolgozik, azaz nincs benne semmi, ami megkergessen, reagáljon, összekenjen, vagy bugyborékoljon, csak agyalás. Az exobiológiát pöcsös korom óta nem értem. Az exobiológiának nagyon sokáig az volt az alapfeltételezése, hogy élet mint olyan csak és kizárólag olyan körülmények között létezhet, ami nagy vonalakban hasonlít ahhoz, ahogy mi élünk. Tudod, víz, levegő, légkör oxigénnyel, blabla. Ezt meg azért nem értem pöcsös korom óta, mert ugye azok a tudományos ismeretterjesztő filmek, amik ezt pedzegették, általában azzal kezdődnek, hogy a Földön milyen körülmények között alakult ki az élet. Ugye egy ilyen metánnal tele légkör, durva UV-sugárzás, végeláthatatlan összefüggő óceán, szóval olyan szitu, amiben a fenti Gyula bácsi, a nyugdíj előtt álló brigádvezető kőműves 2 és nyolc perc közötti időtartam alatt feldobná a kőművespacskert. Aztán meg, folyamatosan jönnek a hírek olyan helyeken felfedezett élőlényekről (ld: Marianna-árok alja, savas forrás, a Föld légkörének a puszta űrrel határos régiói, az Északi-sark gleccserei), amikről mindent el tudtunk eddig képzelni, csak azt nem, hogy ott élet van. Konklúzió: nem a körülmények alkalmazkodnak az élethez, hanem az élet a körülményekhez. Ez ugye egy szükségszerűség, mert ha nem tesz így, akkor szimplán nem van, értem? És aztán durván 10 éve az exobiológiának is leesett ugyanez a tantusz és azóta értem és örülök neki. Azóta kevésbé foglalkoznak azzal, hogy milyen Földszerű körülmények között lehet élet, inkább azzal, hogy ha nem Földszerű körülmények között van élet, akkor az milyen? Ez a szemléletmód meg ugye jócskán kitágította a horizontot, és az "élet lehetséges rajta" kategóriába eső bolygók számát megsokszorozta. Me' ugyi', mé' ne-kérdezné erre Gyula bácsi, a nyugdíj előtt álló brigádvezető kőműves.

3.

A "fingomnincs" elmélet. Ezen elmélet, melyet hivatalosan nem így hívnak, de attól még működik, azt mondja ki, hogy attól, hogy Gyula bácsi, a nyugdíj előtt álló brigádvezető kőműves nem tud valamiről, az még nem jelenti automatikusan azt, hogy az a valami nincs. Az univerzum, avagy az Univerzum, mint azt már megbeszéltük, a szóismétlés elkerülése nélkül is végtelen, vagy végtelenül böszmenagy. Azaz, az, hogy mi még nem találtunk életre utaló jeleket az univerzum, vagy az Univerzum általunk feltérképezett röhejesen parányi részén, nem jelenti azt, hogy máshol, vagy máskor nincs, illetve nem volt, vagy nem lesz. Tehát a kérdést kiterjeszthetjük úgy térben, mint időben. Ergó, lehet élet egy olyan bolygón, ami abszolút nincs a látómezőnkben, ne adj Isten soha nem is lesz.  Továbbá, a Föld, mint azt már szintén megbeszéltük, sokáig volt olyan állapotban, amiben Gyula bácsi, a nyugdíj előtt álló brigádvezető kőműves ugyancsak nem érezné jól magát, és valamikor a nagggyon távoli jövőben ismét olyan állapotban lesz. Tehát az, hogy egy bolygó jelenleg nem annyira alkalmas (elméletileg) az élet kialakulására, nem jelenti azt, hogy soha nem is volt, avagy soha nem is lesz. Konklúzió: az, hogy egy bolygóról nem tudunk, avagy tudunk róla, de nincs rajta élet, önmagában még nem ok semmire, illetve semminek az ellenkezőjére sem.

Namost, ha Gyula bácsi foglalkozna ilyen elméleti kérdésekkel, akkor bizony hamar rájönne, hogy ezt a három dolgot összevetve elég nehéz kategórikusan kijelenteni, hogy nem, a Földön kívül nincs élet. Majd a második pálinka után arra is rájönne, hogy ezt a három dolgot összevetve igazából valószínűbb, hogy van élet a Földön kívül (vagy volt, vagy lesz), mint hogy nincs. 

Márpedig Gyula bácsi, a nyugdíj előtt álló brigádvezető kőműves nem beszél hülyeséget, a pálinka pedig nem hazudik. Gondold át Te is. 

A vélemény szabad.

Gyula bácsinak két pálinka után meg főleg.