Ebben a bejegyzésben lesz egy jó nő.
Képzeld el a helyzet, hogy mégy az utcán, így ballagsz magadnak előre, dúdolod az orrod alatt, hogy szájjekismadár és akkor odalép hozzád egy pali, hogy helló, adnék neked húszezer forintot. Mit szólnál hozzá?
Namost, ha tényleg beleélted magadat a helyzetbe, akkor rájössz, hogy nem Istenbizony, hogy azt mondod, hogy oké, idevele. Merugye a tényen kívül (pali, tízezres, szájjekismadár) azonnal ezer dolog jut eszedbe, hogy miért, mit akar, miért pont én, satöbbi. Főleg satöbbi.
Én meg pont ebben a helyzetben vagyok. Én vagyok a pali a történetben, mielőtt félreértés esne. És igen, akarok is érte valamit, azt, hogy elmondd két cimborádnak, hogy én voltam. Ez innentől már nem adományozás, hanem biznisz. Viszont neked ennyit megér egy deákbérlet nem? (A húszezer forintos bankó.)
Az van, hogy indítottam egy projektet. Összeraktam tavaly, elsőre kicsiben, ellenben a világuralom átvételének minden esélyével kecsegtetően egy céget. A blog egyik alapelve, hogy nem csinálok reklámot, de ha a blogíró saját cégét említem meg, az nem reklám, ugye? Vagy de? Szerintem nem. Mindenesetre alig feltűnően itthagyok egy linket a
-hoz. Tanácsadás Ausztriában élő, vagy oda kívánkozó népeknek munkakeresés, lakáskeresés, vállalkozásalapítás, adminisztrációs ügyek és satöbbi terén.
Nem volt feltűnő ugye? Ugye? Nem? Na azért.
Naszal. Projekt. Az állatvédelem nekem ilyen szívemhez nőtt dolog, sötét lelkem egy jól őrzött kamrájában igazából kiskutyák ugrándoznak ám, még ha nem is gondolná az ember. Aztán voltam én önkéntes állatvédő, meg hivatásos állatvédő, meg mindenféle állatvédő, de ez nem olyan dolog, hogy a munkahelyváltással elmúlik, ez úgy is marad. Úgyhogy kitaláltam, hogy végre elérjek az említett projekt dógához is, hogy a fent alig észrevehetően megemlített cégemen keresztül szeretném, hej, a zállatvédelmet támogatni. A koncepció, hogy opcionálisan felajánlom a mindenkori ügyfélnek, hogy ha pár százalékkal többet fizet, akkor az a pár százalékkal több az adott állatvédő szervezetnek kerül átutalásra. (A cégem jellegéből fakadóan elég jó a pofázókám, tehát az ügyfelek ebbe belemennének, hidd el.) A fent említett fiktív állatvédő szervezetnek cserébe annyi dolga lenne, hogy felvesz a hivatalos támogatói közé, tehát az on-és offlájn felületein megjelenik az ezen bejegyzés során még alig-említésre-került cégem, illetve ha ne adj' Isten nagyobb összeg esik be, akkor a fent említett fiktív állatvédő szervezet ad a kuncsaftnak valami kitűzőt, vagy hasonló dolgot, amire a magyar nyelv ismer egy nem hivatalos, ellenben annál kifejezőbb összefoglaló szót: a "basz"-t. (Kulcstartó, toll, póló, prospektus, naptár, bézbózsapka=basz.)
Szekszdrágszrákenróll, koncepció megvan, gondoltam majd jól körbeírok pár random állatvédőnépségnek, hogy hé srácok, van della, kell? Aztán majd egymásnak adják a kilincset a közelingyenzséért.
Hát szerinted?
Hát nem, hogy a menkü üssön bele.
Nem hiszitek el, de nem kell nekik.
Nem válaszolnak, nyavalyognak, kitérnek a válasz elől, satöbbi, főleg satöbbi, szóval az elméleti helyzet a gyakorlatban úgy fest, hogy jelenleg én futkosok, hogy pénzt adhassak valakinek. Hogy ez bánt-e? Há' szerinted miért lett belőle blog? Hogy értem-e a pszihológiáját? Még nem teljesen, de dereng.
Több bölcs emberrel is megvitattam a kérdést és valahol mint központi fogalom a "bizalmatlanság" akadt fenn elmém lukacsos halászhálóján. Hiába, hogy én tényleg akarok pénzt adni a népeknek, hiába, hogy olyan becsületesen számolnék el, mint kezdő pincér a borravalóval, hiába, hogy a fő ok ami a szemem előtt lebeg, a bolyhos kiskutya, ezt ugyi a népek nem tudják. Úgy látszik, az adakozás mint olyan, biznisz lett és ahol biznisz van, ott visszaélés is és ahol visszaélés van ott idővel kilesz a kuk, ahogy a művelt svéd mondaná. Az elvet megerősítendő kaptam is egy ilyen emailt a sok elküldött után, amiben az ember azt mondta, hogy ja, ezzel a konstrukcióval rossz tapasztalataik vannak, úgyhogy menjek a fittába, ahogy az előbb említett svéd mondaná. Erre ráakaszkodtam és kikérdeztem, hogy miért is pontosan, amire aztán némi nyaggatás után elmondta, hogy hát... bakker, rövidentömören azért, amit feljebb leírtam. Rendszeresen küldött, kérdezés nélküli adomány az oké, bármi más, amiben csavar van, az gyanús és nem köll.
Nagy levegő, azt veszek most. Mert egyfelől, a fejemet tudnám a falba verni, vagy adott esetben nem is feltétlen a sajátomat, hogy itt van bázmeg, itt a pénz, csak a kezedet kéne kinyújtani érte és akkor még variálsz? Na jó, gondolom nagyképűen, akkor majd adom másnak-de annak se kell. Mindenesetre bosszantó/frusztráló/ijesztő, hogy ide jutottunk. Hogy akarsz valami jót csinálni és megijednek tőle. Még talán csak az állatvédőket se tudom vádolni, hiszen ők is csupán a tapasztalataikra építkeznek. Amik ezek szerint nem túl jók. Másfelől, a fejnek a falba való verése csak rövidtávú megoldás, meg festetni is kell utána, szóval ki kell gondolnom, hogy hogyan tovább. Átkonstruálom az ajánlatot. Vagy átajánlom a konstrukciót. Még nem tudom. Veszek még egy nagy levegőt és igyekszem hőbölgés helyett tisztán átlátni a tényeket és a valóságot.
Aztán aszerint lépni.
Ez most mindenesetre jól esett, hogy kimoroghattam magam, köszi, hogy "meghallgattátok".
Éljenek a bolyhos kiskutyák és a tippeket szívesen fogadom. Továbbá a bejegyzést ér szabadon osztani is, hátha megfelelő kezekbe kerül.
Mégtovábbá, mint azt már mondtam, itt helye nincs a reklámnak. Ellenben ha lenne, akkor ugye tudjuk, hogy reklámozni a legjobban a Maslow-piramis alján lévő dolgokkal lehet, mint a kaja, vagy a jó nők. Tehát most pusztán azért kaptok jó nőt, mert megígértem.
Perszepersze.
Keziccsókolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése