Entrópiadémon

 

Gyön a Bönci, aszondja a szájával, he, adok neked macskát. Mondom neki a sajátommal, hogy he, eriggy innen elfele, a macskát meg arra húzd rá, ami kellemes. De mondja ám csak, hogy a Nagy, Macskamentő egyesület benne van a tojban, megint feltelt, megint túlvállaták magukat (előzményét ld. itt), van itt három kölyök, hogyesetleg, haletárolnaám egyidőre. Hallod Bönci, én most el leszek menve helyekre, meg amúgy is, azt beszéltük, hogy macskabiztossá tesszük az ablakaimat, mielőtt bármi lesz. Jójó, mondja, akkor megcsináljunk, várjunk kicsit. *Nem történik semmi.* Megint mondja ám a szájával, hogy de baj van he, tudom, nem csináltuk meg az ablakot, de na. Mondom neki, hogy haggyábékén. Átküld egy fotót három macskakölyökről, akik úgy néznek. Összeolvadok a konyha közepén, hogy a konyharuhával itatom fel magam. De a vikingstílusból nem engedünk, ráförmedek a Böncire, hogy na akkor egyen meg a béka, nem variálunk, kemény vagyok, mint a vídia, addeamacskát. 

Bumm.

Az entrópia elmélete és gyakorlata a fizika okostudományának hőtanából jön. Alapból és lefordítva arról szól, hogy ha két (vagy több) dolog összeevékedik, amiknek különböző a hőmérséklete, akkor hamarost az nem így lesz. Ugyi a klasszikus kísérlet, fogsz egy fazakat, teszel bele egy liter (mondjuk) nyolcvan fokos vizet (mondjuk vizet, bár pálinkából a nyolcvanfokos sokkal jobb). Aztán fogol egy üveget, abba teszel mondjuk egy liter húszfokos vizet (ebben az esetben jobb az víznek), aztán az üveget beleállítod a fazakba.  Na most ugye, mire lefől a kávéd meg elszívsz egy cigit, két liter ötvenfokos vized lesz. 

A macska meg, mint arra rájöttem, pont ugyanígy működik.

Beköltöztek ugye a taknyasok, ugyanúgy mint a múltkor, felborítva a (megrögzött agglegényhez képest) pedánsan felépített életrendemet és össze ba**va a (megrögzött agglegényhez képest) pedáns rendben tartott lakásomat, na mondok, szép. 

Az entrópia elméletét aztán átvette az egész fizika, meg a matek is. Bármennyire egy istentelen tudománynak tartom a matekot, azért ha valaminek már matematikai képlete is van, az tud valamit. Az entrópiának van. Kiterjesztve az okosságot, arról szól az egész, hogy bármi, ami teremtetett, létezik, szóval úgy van, annak van egy olyan hajlama, hogy a rendezettségből a rendezetlenség felé tendáljon. Tudod, ha felépítel egy házat és nem tartod rendben, akkor összeburul. Ha a krumplilevest fennfelejted a gázon, akkor krumplikása lesz belőle. A lényege a dolognak, hogy amibe nem viszel energiát, az a fenti elméletnek engedelmeskedve összeba**ódik.

A macska meg, mint arra rájöttem, pont ugyanígy működik.

Hogy pontosabbak legyünk, szerintem a macska, mint olyan, egy entrópiadémon. Alapból kutyás vagyok inkább. A kutya az oké, az megszeretget, ha nem vagy nagyon hülye, megharap, ha nagyon hülye vagy, odahozza a cipődet, megvéd a nagyonhülyéktől, kiszed a romok alól,  vigyázza álmod és egyáltalán, de bezzeg a macska. Az úgy arra van kitalálva, hogy szétdáboljon mindent. Most pont ez történik nálam is,  össze van dúrva a szőnyeg, szét van szórva a macskaalom, minden (is) játéknak van használva és egyáltalán, beköltözött hozzám az entrópia.

A macska meg, mint arra rájöttem, pont ugyanígy működik.

Az entrópia elméletéből, kilesve a fizika szigorú keretei közül aztán filozófia lett. Lényegében arról szól, hogy minden, amibe nem viszel energiát, az elcsesződik. Egyébként csináltak rá egy kísérletet is, hogy bebizonyítsák, hogy az entrópia nem csak hülyeség. Fogtak egy biliárdasztalt és leszimulálták okosan, beletáplálva minden ismert fizikai tényezőt, a rugalmasságvesztés kivételével. Szal lényeg: biliárdasztal, örökké mozgó golyókkal. Na. Megpöccentették az egyik golyót, aztán hagyták két hétig történni a dolgokat. Utána számoltak. Elvileg ugye a gojszlik többnyire random ittott vannak, de!- időnként elő kellene fordulnia, hogy az összes az egyik, vagy a másik térfélen van, vagy felesben elosztva mindkettőn. Azt mit gondolsz, így volt?

Hát nem.

Mármint de, megtörtént, hogy "rendezetten" mozogtak a golyók, de attól, amit a valószínűségszámítás mond erre, tizedesjegyekkel kisebb mértékben.

Az entrópia működik.

A macska meg, mint arra rájöttem, pont ugyanígy működik.

Nekiálltam macskabiztosítani a lakást, ha már a Bönci nem ért ide. Olyan kóklerolást csináltam barátom, hogy egy lengyel építésvezető is elsírná magát, de működik. És ugye ez is ugyanaz a téma, mert ha mondjuk egy kutyát jól tartasz, az ugyan nem akar elmenni tőled. (Tapasztalatból mondom. Drága Kutya Úr, alias Árnyék, az Öregisten vigyázza lépteit az Örök Vadászmezőkön, egyszer kiballagott a nyitva hagyott kapun. Aztán összehuggyozta a szomszéd utcában a kocsik kerekeit és hazjött. ) Na, a macska, az....áh, értitek, miről beszélek.

Lényeg. 

Rájöttem, hogy az entrópiának, mint olyannak, van motorja. Tehát nem egy passzív történés, hanem aktívan kurblizza fel valami ismeretlen erő. És azt hiszem, ezt az erőt macskának hívják. Szerintem egy univerzumszintű összeesküvést fedeztem fel. A macska egy entrópiadémon és kész. 

Ha ezen ponttól fogva nem olvasnátok tőlem több blogbejegyzést akkor igazam volt.

Bosszuljatok meg.

Páúk és helovín

 

Teszveszek a minap a konyhában, hát egyszercsak beballag egy pók az ablakrésen. Könnyen mondjuk nem ment neki, mert az akkora volt barátom, hogy az már inkább páúk, mert póknak nagy. Az ekét elhúzta volna egyedül, akkora állatot* képzelj el. Néztük egymást egy darabig a páúkkal, hogy mi lesz ebből, aztán megemeli illedelmesen a kalapját a páúk, mondja, hogy csókolom, volna-e itt egy kiadó sarok télire. Hát mondom, jól van fiam, azt látom, hogy jólnevelt vagy, engem nem zavarsz, ha koszt nem csinálsz, maradhatsz, legfeljebb majd befoglak helovíndekorációnak, hogy valami hasznod is legyen. Na rövid úton megegyeztünk, hogy a páúkot Giovanninak hívják és mától itt lakik.

Na, hogy a páúk beköltözött, jött a helovín. Az meg olyan páúkos dolog.

Kimaradt idén a nagy lárma, csak a suliban csaptunk némi retyeruttyomat a kollégákkal. Beöltöztünk dolgoknak, én alapból Thort a villámisten akartam volna alakítani, de nem nagyon esett le senkinek. Mondjuk az igaz, hogy a kalapács nem volt méretarányos, de úgy gondoltam, hogy mutogassa az, mekkora kalapácsa van, aki hiányt szenved máshol. Na aztán volt minden tipp a ruházatomra, a hercegtől kezdve a kovácson át a Dr. Strange-ig, a kedvencem mondjuk egy román származék kölöké volt, akivel megegyezéses alapon politika-és haragmentesen rendszeresen szo*a*juk egymást a magyar-román témával, na ő úgy kommentálta a kérdést, hogy "nem tudom mi vagy, de félek, hogy elindulsz visszafoglalni Erdélyt". 

Na.

Mi köze egymáshoz a páúknak meg a helovínnek? Semmi, szigorúan véve, csak valahogy a csűrcsavaron és a zűrzavaron keresztül összerakta az agyam. Olvastam a minap egy jó fröcsögősre sikerült cikket a nagy és bölcs neten valami  karónszáradt fehércselédtől, mely szerint, zanzásítva, aki a helovínt ünnepli, az az ördögöt ünnepli. Na szegény páúk meg szerintem többnyire ugyanígy van, hogy a nagy részünk reakciója a papuccsal agyontoszás és a "sanyividdkíííí" között mozog.

A páúknál eggyel kisebb jószággal, a pókkal amúgy jó ideje hasonló kapcsolatot ápolok, ők így néha bekéredzkednek, mondom nekik, hogy csedvát nem csinálunk, amúgy maradhattok, azt ezek meg tematikusan felosztják maguk közt a sarkokat, cserébe se légy, se szúnyog, se moly, se semmiféle csuszmász nincs a lakásomban, szóval ezzel mink össze vagyunk így egyezve. 

Aztán átkapcsolja az agyam a helovínre a kérdést, amit minden évben körbeordítunk. Magyarországon nincs helóvín, itt fidesz és depresszió van. Sokat agyaltam amúgy a kérdésen, hogy oké vagyok e mindszentekkor a hihetetlenhalknak öltözött parasztpurdékkal, de mostanra úgy döntöttem, hogy igen.

Az van, hogy szoktam olvasni, meg gondolkodni, meg más ilyen idejemúlt dolgokkal űzni az időt mikor ráérek és kicsit átforgattam magamban ezt a helovínt megkiabálós kérdést. Mert igen, kultúraidegen. Mert nálunk ez az időszaka az évnek a csendes megemlékezésről szól, a szeretteink sírjára való gyertyának a csípős novemberi szélben való szencségülés közepette gyújtogatásáról , a nyugiról és az emlékezésről. Ez kultúra, ez egy dolog és aki nem szereti, jogosan teszi.

Hanem nekiállni valláskodni és felvenni a fehér köpenyt a veres keresztvel , na azt asszem, nem kell.

A kaotikus keresztyén egyház jó kétezer éve búvárkodik azon, hogy bármely szokást, mely eggyel régebbről jön, démonizáljon. Hogy légből kapva az első példát idesercentsem, a patásszarvas ördög, az a prekeresztyén dualitikus vallásokból jön. Mer annó nem vacakoltak azon, hogy szakálla, vagy csöcse van-e az atyaúristennek, elrendezték a kérdést úgy, hogy volt egy atyaisten meg egy anyaistennő, azt jó volt mindenkinek. Namost, előbbit hajlamosak voltak a népek ilyen nagy agancsos-szarvas állatnak ábrázolni, mint mondjuk kecske, bika, vagy szarvas, bumm, nesze, keresztyénék megszülték a patásszarvas miszter tájfelt, azt a mai napig így tudjuk az okosságot. 

Szegény páúk meg hasonló hiedelmek áldozata, a praktikus okokon kívül már csak ezért is szoktam befogadni a fajját Vargária kihelyezett grófságába. Merhát az van, hogy a páúknak alapból nincs ám olyan indíttatása, hogy téged megegyen. A legtöbb nép fóbiásan fél a páúktól, pedig se oka, se indoka nem lenne rá. Tudod, mi jószág okozza itt Sógoriában a legtöbb halálos balesetet? A tehén bammeg. (Mer ha a hülyeturista odamegy bocit simogatni, azt ha a boci szól neki, hogy ne, azt a hülyeturista meg nem veszi az adást, akkor a boci mégiscsak jó fél tonna, a nyútoni fizika meg alapjaiban még mindig nem hazudik.) Szal az van, hogy a statisztikai esélyed arra, hogy komolyabb bajod legyen egy páúktól, tizedesjegyekkel kisebb, mint hogy Kolompár Vejnemöjnen bicskája tegyen kárt benned. 

Nade helovín, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem (hehe). Szinte minde prekersztyén vallásban ünnepeltek olyan napokat, amik bizonyos természeti jelenségekkel függtek össze. A keresztyén kaotikus egyház nem volt buta és ráhúzta ezekre a sajátjait. Ugyi mostanra ilyen okos emberek bebizonyították, hogy a Jézuskrisztus tuti nem decemberben született, de ha már ott volt a téli napfordolú, a midwinterblot, a wintersoltice, akkor jóvanazúgy. Húsvétkor igazából a tavaszi napéjegyenlőség is megtörténik (oh, mily véletlen), míg szentivánéjen meg a nyári napforduló, nade mielőtt blaszfémia gyanújával kopogtatna nálam a vatikán, had említsem már meg a mindenszenteket, ami tényleg és teljesen véletlenül esik pont és pontosan egybe egy pogány szokással.

(Nem)

Na, a páúk az pont annyit vett le az egészből, hogy kezd hűs lenni a valagának, úgyhogy be kellene avázni valami melegebb helyre. Szegény jószág nincsen tisztában a rá irányuló fóbiával. Az van amúgy, ha eddig nem vettétek volna le, hogy nálam kimaradt az összeszerelésnél ez a csavar, innentől a páúkot olyannak látom, amilyen. Egy ilyen nagy, bamba jószágnak, aki bekéredzkedett melegedni. Mert igazából ez van. Kicsit tanultam is ám a páúkokról, még lehet, hogy a diplomamunkámat is erről a témáról írtam. Tudod, mennyi páúk van itt nálunk, aki téged el tud tenni láb alól? Semennyi. Hanem ez a kisebbik, a nagyobbik, hogy tudod, hogy mennyi akar eltenni téged láb alól? Hát mínusz semennyi. (Életemben háromszor harapott meg pók, pedig mindig piszkálom őket. Kétszer ráfeküdtem, egyszer becsíptem az ingem ujja alá, szóval még csak nem is szólhatok érte nagyobbat. Azt mégis itt írom a blogot, he, sem meghalva nem vagyok, sem bajom nem lett.)

A helovín amúgy sokszoros áttétellel került át hozzánk. A kereszténységgel elvegyült régi druida vallást amerikába kivándoroltató írek kezdtek töklámpásokat gyújtogatni és aztán ez került át buliként hozzánk is. Mindenesetre a természetközeli vallásokban van egy nap, általában akörül, mikor az ősz télbe fordul, ahol az élők világát a holtak világától elválasztó fal elvékonyodik és lehetőség nyílik az elhunytakkal való beszédre. Ez egyfelől jó, mert meg lehet mondani a mamának, hogy a kiskertben még mindig szépen terem a borsó, másfelől nem jó, mert a gyüttment aljanép is átkéredzkedik, azt meg mindenféle maszkokkal riogatjuk el. Lényegében erről szól az egész hóbelevanc. 

Hogy ez most aztán az ördöggel való üzletelés-e, hát nem hiszem. Hülyék az öregek se voltak, azok se akarták a rosszlekeket a házuk táján. Szóval, hogy kultúra-e vagy sem, azon lehet vitatkozni, hogy rosszat akarnak-e vele vagy sem, azon nem tudom, érdemes-e. Ahogy a páúk se fog megharapni, ez sem. A keretet te tervezed, a töltelék jön magától, de hogy mit kezdesz vele, azt már senki nem mondja meg neked. 

Ahogy a múltkor mondta egy ismeretlen ismerős, nem  a sötétség ellen kell küzdeni, hanem fényt gyújtani.

Na, hogy ezzel az egyveleggel ki mit kezd, azt már-ahogy Berecz András bácsi mondta-akkor se tudom megmondani, ha agyonüt, de engem ezért agyon ne üssön. Mese hátra, rák hátra, én többnyire előre.

Jojcakát.

*: Az állatot némi kutatás után a köznyelveben noszferátúpóknak ismert jószág egy szépen kihízott példányaként könyveltem el, tudományos neve Zoropsis spinimana, hivatalos magyar neve tüskéskezű álfarkaspók. Gondoltam megmutatom valamikori mentoromnak, Sz. Cs. tanár úrnak, de a google szerint ő már könyvet írt róla, mielőtt én egyáltalán tudtam volna, hogy létezik. Csaba egy ász. A páúk amúgy amolyan bevándorló, alapból a mediterrán térségben lakik, de hogy a klíma változ, feleszi a kéváncsiság ide hozzánk is. (Ezért a Giovanni név.) Most itt közép-Európában mindenki tőle van megijedve, pedig ugyan nem kell. A német turista is lemegy télen Ibizára, mégse gondolja senki, hogy agyon kéne bacni papuccsal. 

Na. Eriggy aludni.