Atomnyugger

 

No, dícsértessék a Jézus Krisztus, főleg ha már a mai napon szegezték fel szegény fejit a rómaiak a fára, akiknek amúgy a boron, az utakon, a közbiztonságon, a csatornákon, a vízvezetéken, a fürdőkön, a szoborművészeten, a könyvtárakon és az olivaolajon kívül nem köszönhetünk semmit. Pfujj, demagóg. 

Na. 

Rájöttem, hogy ludasabb vagyok, mint a Matyi, mert a kedves tévéhallgató, rádiónéző és blogolvasó közönséget, ahogy az mán megszokva van, nem szórakoztattam el áprilisi tréfával, hogy az ördög hozzon nekem csokoládét, a rossebből gyógyuljak ki és a rossznyavalya kerüljön el. Ezért most pótlólag sztorizok, viszont, hogy a a hibrid magatartásforma megmaradjon, kivételesen igazat mondok, mert a föld alatt nyugvó okos emberek szerint a legjobb vicceket a valóság szüli. 

Lényeg, hogy a napokban beugrott egy eset, így, hogy bumm. Még abban se vagyok biztos, hogy valahol, valamikor nem írtam-e már meg, de ott eszi a rosseb, inkább olvasd el kétszer, mint egyszer se. 

Tehát.

Történik mindez pár éve, talánbiz korona elvtárs uralma alatt, lényeg, hogy személygépjárművel haladok A-ból B-be. A személygépjárműről tudni kell, hogy egy ribanc, mert amikor is autóvásárlásra adtam a fejem, négy kitételem volt, ebből az első kettő, hogy nem francia és nem dízeles. Egy 1.5 dízel renault captur-azóta is boldog-tulajdonosa vagyok, de ugye mivel francia, ezért hajlamos panaszkodni, ergó, A-ból B-be menés közben mondja, hogy "lö möszjő, etá szomjas"*.

Na dá, befordulok a benzinkútra, felcsapom a tanksapkát, jól összeszorítom a szemem, hogy nehogy megint benzint tegyek bele, kiakasztom azt a bizgenytűt a dízelcsapon, amitől autómatán folyik bele, egyszercsak, mitgondúsz, odagyön egy öregasszony.

Na mondok, ebbű baj lesz. Tudni kell a dologról, hogy a fideszpropaganda, mely szerint Sógoria az iráni, az iraki, az afgán, a csecsen, meg a nigériai migránsok miatt extrémen veszélyes hely, na az egy baromság (mint ahogy a legtöbb fideszpropaganda) - az iráni, az iraki, az afgán, a csecsen, meg a nigériai migránsok amíg nem piszkálod őket, elvannak maguknak, a valódi veszélyt az osztrák öregasszony jelenti. Attól félek.

Mondja a nénje, hogy jó reggelt fiatalember, mondom neki, hogy keziccsókolom, aszondja, hát kellemetlen, de nem tudja, hogy kell belőni a keréknyomást, segítenék-e neki. 

Na megnyugodtam, hogy ez nem akar megverni, mondom persze, dik, itt figyel ez a mobilpumpa, tudod, ami úgy néz ki, mint egy nagyképű öntözőkanna, gyöjjön nénnye, felfújjuk. Kérdezem hol az autó, mutat ott egy fekete volvóra, hogy az, kérdezem mennyi a keréknyomás, mondja, hogy mittudjaő, kipiszkálom a tankfedelet, oda van írva betűvel, hogy 2,5, nénjével közben eltrécselünk, mondom oké, ez kivételesen egy jó fej néni, bántani se akar, toljuk.

Nekitérdelek érted a járműnek, piszkálom felfele a keréknyomást kettőfélre, hát csak megjelenik két vaskos férfiláb a látóteremben, a hozzátartozó felsőtest meg mondja, hogy:

"Mit csinál maga az autómmal?"

Nézek feljebb, ha már így magázódunk, hát jön még a két vaskos férfilábhoz, meg a hozzátartozó felsőtesthez egy összevont szemöldök. Hámondok, pumpálnám felfele, bár most már nem vagyok biztos a dolgomban.

Felállok okosan, egyfelől, hogy ha pofont kapok, legalább nagyobbat essek, másfelől hogy a néni is elmondhassa a véleményét az esetről.

Na elmondta.

Átnéz a szomszéd boxba, majd kijön belőle egy ilyen, hogy, idézem "ba***d, ilyen hülye nem lehetek, amaz ott az én autóm."

S valóban, a szomszéd állomásban, egy nett fekete volvó leend, erőst felpumpálatlanul. 

Itt akár be is fejezhetném a történetet, hanem itt következett el a világok összeütközése, mikor is a tőzsgyökeres krautfresserirgumburgumrotzenbub öregasszony és a paprikásszalonnán és papramorgópálinkán nevelt bevándorló külföldi tekintete összeakad és egyszerre értik meg, hogy mi történt és mindkettő a röhögéstől összegörnyedve hömbölög a földön, miközben a (helytelen) fekete volvó tulajdonosa fújtatva toporzékol.

Na emberek, az nagyon szép volt.

És kívánok nektek, magamnak, a keresztre feszített Jézuskrisztusnak és általában mindenkinek még sok ilyen pillanatot.

Keziccsókolom.

*: a legöregebb jármű, amit vezetek, az egy '98-as Honda Shadow motor. Na az nem ilyen picsa, az egyszerűen megáll alattad, ha kifogy a benzin. XD

Vargha Gróf meg a fehércselédek

 Az Öregisten tartsa meg kigyelmeteket jó egészségben, mint a'hogy a' kigyelmeteknek házát, pereputtyát, asszonyát, szolgálóit és lábasjószágát es. Nem ma volt, hogy levelet írtam volt kendteknek, melynek oka es, hogy grófi szolgálataimat tévén szédelegtam a' nagyvilágban, s időmnek nagyobbik részét a' kujtorgás, az udmurtokkal való hadakozás, s az uradalomnak igazgatása köté le, melyből kifolyólag az kevés idő, mi maradt vón' es, hát elméne egyebüvé. Node, hogy az udmurt farkát behúzván visszavonult, az uradalom dolgát a' számadó rendben igazgatja, s a' hétnek ezen végét uradalmam csendjében s békéjében a' dologszobában tölteni van szerencsém, pennát s pergament ragadván olyant mesélek kendteknek, melyről azt gondolhassák, no, ennek ideje volt. Megírom hát kendteknek, hogy is áll Vargha Gróf a' fehércselédekkel.

Na mánmost, hogy nekieresszem pennámat az igazságnak, aztat gondolom, kérdezik kendtek , hogy mi okból is kell írni az fehércselédről. Hisz mióta az Öregisten faggyúból, sárból, s hajnali harmatból megtremté a' Földet, az embernek oldalán mindég ott vala az asszony. S mint ilyent, úgy tartottuk vala, hogy mindég is ott lesz, tehát ahol emberállat, ott asszonyállat.

S mégis, mint azt kendtek jól tudják, grófi uraságom nem él ily miskulanciákkal.

 Biz, benne vogymuk mán abban a' korban, mikor es más grófok már az onokákat lovagoltassák a térgyeken, hanem, jómagam a' csendes nyugodalmat élvezvén, asszonytól mentesen tengetem evilági időmnek fogyó idejét. 

Mán félre ne értsenek kendtek, nem arról szól a fáma, hogy ne pederném hegyesre bajuszomat, mihelyst valamely fehércseléd úgy néz rám, mintha mézes tejet inna, s gondolatim es másfele kalandoznak, ha Vargária dombos vidékének látványában gyönyörködvén másféle dombok pezsdítik veres véremet. Csakhát, a halandóság alól, bármit mond es az uradalmi prédikátor, a' gróf se kivétel. Lassaban öregszünk, mink, nemes fajjak, valóban, mint a' paraszt, de az idő vasfoga minket is csak megrágcsál. Hét varkocsom aranya lassan fejérbe fordul, érces hangom morgássá lesz s az udmurtból is mán csak hármat tudok felhömböríteni egyszerre. Mindez még nem es zavarná a fehércselédet. Csakhogy, mint az a' Bibliában áll, az asszony, mely es az embernek bordájábul teremtetett, marad olyan, amilyen az teremtésnek elein vala. Nem tudja, mi volna kívánsága, nem tudja, mikoron akrá azt, nem tudja, hogyan történüljön, hanem amit akar, abban lényeg, hogy mindez azonnal legyék. 

Osztán, őszülő főm ezen lépéssel mán nehezben tartja a' léptet. Hogy es anno dacumál Vargária kies mezeiről, ha nehéz szívvel es, de sorsomat grófhoz méltóan elfogadván felvállalám a' küldetést, mely szerint es a' Sógor birodalom gyepüin terjesszem az igaz hitet, s onnan elcsángálván emitten alapíték helyi grófságot, úgy érezém magam, mint Búvár Kund. Merthogy ehelyt, az Sógor birodalomnak első városában, itt biza mind az nép, mi az nagyvilágban lakozik, összegyűle. Van itt talján fazekas, tót ördögűző, oszmán sütödés, gyüttment uráli zsebes, délvidéki kocsijavító, az Öregistent tagadó gyaur kebabszatócs, meg tudja a' rosseb még miféle nemzet nem. Mindezeknek vannak leányaik, kik es idővel fehércseléddé érnek, s ránéznek a grófokra. S ha a' grófok visszanéznek reájok, akkor abbul hömbörgetés lehet. Hanem, a' gróf idővel azt mondja, mindnek ugyanaz vége, megette a fene, hogy a' talján fazekas, a' tót ördögűző, az oszmán sütödés, a' gyüttment uráli zsebes, a' délvidéki kocsijavító, az Öregistent tagadó gyaur kebabszatócs, vagy az udmurtok rossebes háromfejű ördöge rángatta ide a' fehércselédet, eben guba, mindnek ugyanaz a' baja, s a Gróf valahogyan bajba' van velek, bárhunnan gyöttek. 

Ippeg a' minap vala találkám egy leánnyal, ki es az oszmánoknak idehagyott származéka, s gondolá, a' grófnak bajsza nem csak a' vajaskenyér símogatására való. Meginvitálám hát a' fehércselédet uraságom gyepűjének külszélén egy kupa sördörjénre, s míg fogyasztánk a' nedűt, böszménkedénk s targánkodánk. Hinnye, gondolám utóbb, tán csak van még az nagyvilágban menyecske, ki érdemes az grófságnak örököst nemzeni. Kellemest beszélgeténk, látám, hogy meg tudja gyúrni a tésztát, értette az Öregisten útját, olyan combja vala, hogy agyon lehetne vele verni a'medvét, továbbá nekem bikhtnákom, neki gyukhatnékja volt. Ennek fényében, galambom lábára levelet kötvén megüzeném szívem hölgyének, hogy:

" Drága hölgyem, legyék egy második találka"?

S bármily mértékben es kellemes vala az találka, hogy postagalambot küldék az leánynak, mely szerint alkalmas az utódnemzésre, s a' grófságnak fenntartására, s meginvitálnám másodikul es egy kupa sördönjénre, említett fehércseléd olyat írt viszontul vala, hogy tétúl tekintve tekergetém a tenyerem, s írásra rángatám pennámat, hogy kendtek es okuljanak, mi böszménségre képes az asszony. 

Figyeljék kendtek, aszondja:

"Kedves Gróf Úr. Bármely kellemes az találka számomra es vala, emiden kell kifejeznem szándékom, mely szerint folytatása ezen sorozatnak nem leend. Bár Gróf Úr az férfinépnek kiváló példánya, s hiszi az Öregistent, továbbá mind testben s lélekben kiváló, valamint gróffal nem minden nap találkozhat az ember leánya, kend nem mutatott elegendő érdeklődést irányomban. Ezért aztán további kapcsolatra nem szándékozom igényt tartani."

Namánmost. 

Ezért.

 Ezért nincs Vargáriának még megfelelő örököse.

 Mert az szülőanyádnak cafrangos szarvaskompótját, fel kell, hogy tegye grófságom a kérdést, hogy mi az udmurtok hosszasan elterülő zöldellő mezeinek talajában fogant vadhagyma szárából kinőtt, s virágbába borult hajtása mellett felállított búcsui sátor közepén táncoló Tóthné Aranka kezéből kifordult kínai papírból összeáklált madár szárnyáról csepegő zsiradéktól fűtött masinéria által szállított bányásztörpe bajszáról cseppenő veresborban megcsillanó önarckép által motivált szárnyas ürdüng főztjében gőzölgő légben eltévedt tavaszi légy szárnyáról lehulló vízcsepp tükrében megcsillanó tükörben látható önarcképététől megijedt barnamedve faszáról lelógó penészgomba által sugallt okosságnál akarsz több érdeklődést, mint hogy:

" Drága hölgyem, legyék egy második találka"?

(Hogy a baszás rángasson ki a bocskorodból.)

Drága barátaim, testvéreim az Öregistenben, s egyéb nemes népek, még talán megkockáztatnám, hogy a' nemteleneket is ideveszem, amennyiben arra vetemednek, hogy a' grófi papírt olvassák. Vigyázzatok a' fehércseléddel. Mert bár az Öregisten egyenlőnek teremtett férfiembert s asszonyállatot, de nem ugyanolyannak. S bár ez imígyen rendben is van, igazság sosenem lesz. Mert aki szerint a' " Drága hölgyem, legyék egy második találka"? nem elég érdeklődés, az grófságom szerint egyék abból a' fura gulyásbul, a'mit az udmurtok főznek medvetalpból, fehérrébábul és vizitarhnyábul. Amennyiben értik kendtek, mire gondolok.

Befejeztem emígyen levelemet, a' nemességben társunk, Karinthy Frigyes soraival. Az Öregisten áldja kendteket, házatok népét s pereputtyát.

"Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt - a nő férfit."

Kelt: Szelek havának tizenkettedik napján, Vargária kihelyezett uradalmának dolgozószobájában.