Kutná Hora, az elmúlás "szent"élye

A hétvégén, egy régi gondolattól vezérelve nyakamba vettem édes Jóanyámat, az Opel márkájú vasparipát,-nem utolsósorban- a világot, és elindultunk megnézni Prágát. Prága lesz az a város, amiről nem írok itt Nektek. Nem tudnék hozzátenni a számtalan útleíráshoz, se elvenni belőle. Prága gyönyörű, a maga középkorban megrekedt külsőségeivel, és modern belsőségeivel, olyan város, ahol minden sarkon valami csoda vár. Mielőtt azonban elindultunk, felötlött bennem egy gondolat. Úgy másfél éve, azon ritka pillanatok egyikében, mikor a televíziókészülék előtt ültem, egy utifilmben szembe jött velem a kutá hora-i csonttemplom. Akkor azt mondtam magamnak, ilyen nincs...ez látnom kell. De,van ilyen.




Az emberi léptékkel távoli 1278-ban a cseh Jindrich apát Jeruzsálembe zarándokolt, ahonnan néhány lapátnyi-szent- földet hozott haza. Az anyaföldön Kutná Hora-t, a kis cseh várost szemelte ki áldozatul: szétszórta a temetőben a földet, elindítva ezzel a lavinát. Innentől mindenki, aki számított, a kutná horai temetőben akarta leendő porait biztonságban tudni.
Történelem atyánk rátett még egy lapáttal a hamvakra, az 1300-as években kitört pestisjárvány, majd a 15.századi huszita háborúk halottjai mind-mind a nevezett temetőkertet népes megboldogultjait gazdagították. Idővel a csontok feltöltötték a temetőt, amikkel valamit...valamit...kezdeni kellett. És lőn.


Az első nekifutás után a Schwarzenberg família megbízására Frantisek Rint mester termtette meg a 19.században a temető kápolnájának mai "dizájnját".
A hatást...enyhén szólva is sikerült elérnie.



A kis kápolnában megvan minden, ami egy kis kápolnában meg szokott lenni. Oltár, szobrok, ősi hangulat...és díszek, számtalan dísz. Emberi csontokból.

Feszület a templom homlokzatán, koponyákból, és combcsontokból. Füzérek a mennyzeten, lábszárcsontokból, és újfent koponyákból. Egy csillárszerű alkotmány a kis kegyhely közepén, mely az emberi test minden csontját tartalmazza. A kápolna négy sarkában négy piramis, megszámlálhatatlan lélek földi maradványaiból. Mi indíthat valakit ilyen mű létrehozására?


Lassan, minden részletre figyelve járom körbe a teret. Az érzelmi-én mögött felsejlő rideg, gondolkodó biológus-én elemez. Orbiták, járomcsontok, méretek. Mikor a kettő kezet fog, már embereket látok. Meglett férfiakat...középkorú nőket... és gyerekeket. Nyolc-tíz éveseket. Vigyorogva lógnak az angyalkák karmai között.


Keresem a hely hangulatát, de a zsibongó turistákon túl egy szó jut el az agyamig: beteg. Nagyon beteg. Az, akinek ezt a házat valamikor szentelték, rég nincs itt. Elfordult ettől a művészetbe ágyazott haláltól. Nem érzek félelmet, nem markolja jeges kéz a gyomromat, de érzem: ez nem a fény világa.

Hosszan bambulok az elmúlás emlékeire. Felrémlik, mintha egy rossz horrorfilmben, vagy jó RPG-játékban lennék....tetszik, és mégis, kiérve a kék ég alá, a büdös, cseh lvegőre, a sírhantok közé, fellélegzek.

A helyi kocsmában egy üveg kóla-vezetek, ugyebár- és a pincérlány mosolya némileg visszazökkent, de elkísér egy darabon a "szent"ély hangulata. A halottak tisztelete ősi időktől ered. Nem tudom, tisztelet-e ez.



Az élmény élmény. Akármilyen is. Ha lesz egyszer valaki, aki eljön velem Csehországba, elviszem erre a helyre. És a helyi kocsmában meg fogom hallgatni, mit is lát ebben a templomban.

Úgy legyen.

Néhány tényt, képet, és infót "loptam" innen: http://napielet.hu/napi/rovat/kultluk/5418/csonttemplom Köszönet érte!