Hideg poklok fagyott hevét,
izzó jéggel égeted ki,
Kínnak, bajnak méregnedvét
tüzes vassal purgálod ki,
Fájdalomnak ellenszere,
örök harc a boldogsággal,
Türelemnek ős-veleje,
incselkedj a kis-halállal,
Fogva tartó börtönödből
erős lánc enged útra,
Sárkány, s Madár tiszta égen
szabadon repülhet újra.
Az emberi lélek nagy mókamester. Egy bonyolult helyzetben megynyugvást hozhat, ha tovább bonyolódik. Nem kellene, hogy így legyen, de a mozaikok a helyükre kerülnek, a kép összeáll. Végiggondolom, bizonytalan minden,és mégis jó ez így.
És fellélegzek:
Végre....
Nem tudnám megfogalmazni, milyen érzés ez, de tényleg, néha a bonyodalmak vezetnek rá a kiútra és nem a lezárás...:) Érdekes, mintha csak lebegnél az érzéseid között valahol...:)
VálaszTörlésIgen,olyasmi...bár...inkább a döntéseid, és a lehetőségeid között.De jó,ha szinkronba tudod hozni ezt a kettőt.Persze ez egyénfüggő...
VálaszTörlés